Unokaöccse tájékoztatása szerint a kutatót szerdán az Egyesült Államokban, bloomingtoni otthonában érte a halál szívelégtelenség következtében.
Dégh Linda az amerikai folklórtudomány egyik legjelentősebb központjának, az Indiana Egyetem néprajz tanszékének vezetője volt az 1970-es és 1980-as években. Tudományos munkásságának fő területei a folklór elbeszélő műfajok, az identitás és a népi vallásosság formái voltak. Többször feldolgozta a hagyományos népi hiedelmek továbbélését a modern tömegkommunikáció megjelenéseiben, úgy mint a horrorfilmekben vagy az sci-fikben.
Kiemelkedő munkája volt a századfordulón Amerikába kivándorolt magyar paraszti közösségek addigra már idős túlélői között az 1960-as években végzett kutatása, amely megmutatta, hogyan idomult a hagyományos magyar vidéki kultúra az amerikai és kanadai modern, ipari világhoz.
Dégh Linda 1918. március 19-én született Budapesten. 1943-ban végzett a Pázmány Péter Egyetemen, és már 1942-ben megjelent első könyve, Pandúr Péter meséi címmel. A tudós Ortutay Gyula tanítványa volt, ő maga pedig 1951-től oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.
Tudományos hírnevét elsősorban a Népmese és Társadalom című 1962-es munkája alapozta meg, amely jelentős részben az 1940-es években Kakasdra telepített bukovinai csángók között végzett kutatásain alapult.
Az Indiana Egyetemre 1964-ben hívták meg vendégoktatóként, azonban a kiküldetése végén teljes állást ajánlottak neki, amit el is fogadott. 1978-tól – röviddel 1990-es nyugdíjba vonulásáig – vezette az intézmény néprajz tanszékét. 2002-ben a Debreceni Egyetem díszdoktorává avatta.
Egyéb elismerései között szerepel az olasz Sigillo D\'Oro, a Guggenheim Fellowship, a magyar Ortutay-díj és az Amerikai Néprajzi Társaság életműdíja is.
Több munkáját férjével, Vázsonyi Endre íróval – többek között a Rémusz bácsi és a Fortélyos mester királysága alkotójával – együtt kutatta és írta.
