Glenn Cornick 1967-től három éven át volt a progresszív rock egyik legjelentősebb zenekarává vált együttes első basszusgitárosa. „Mély zenei tudása, nyitott és derűs személyisége feldobta a Jethro Tull korai koncertjeit. Nem sokáig állt rivaldafényben, mégis részese volt a rock egy igen dicsőséges korszakának" – írta zenésztársáról az együttes vezetője, Ian Anderson a zenekar honlapján.
A szemüveges, hippihajpántos basszusgitáros az angliai Cumbria grófságban született 1947. április 23-án, itt kezdett el muzsikálni és zene kedvéért még a gimnáziumot is otthagyta. Blackpoolba ment szerencsét próbálni, ahol 1966 táján több kiváló helyi banda is beindult. Az egyik a John Evan Smash Band volt, amelynek akkor már tagja volt Ian Anderson is.
Amikor a Smash szétrobbant, Anderson és Cornick délre tartott. Londonba menet elidőztek Lutonban, ahol belebotlottak Mick Abrahams gitárosba és Clive Bunker dobosba. Ez a négyes alakította meg 1968 februárjában a Jethro Tull első formációját.
Cornicknak kapóra jött Abrahams bluesos indíttatása: a két gitáros a Tull első albumán, a This Was-on remek duetteket produkált a My Sunday Feelingtől a Serenade for a Cuckoo-n át a Dharma For One-ig. Csak ezen az egyetlen albumon játszanak együtt. A második lemezen rocktörténelmet írt. Az ő basszusfutamával indul a klasszikus ihletésű rockátiratok egyik legnépszerűbbje, a Bourée, és a darab közepén egy akkordikus szólót is előad.
A harmadik Tull-album, a Benefit még adott neki egy-két jutalomjátékot, de ekkor már nyugodalmasabb életvitelű társai nem nézték jó szemmel, hogy Cornick szüntelenül bulizik. Végül a menedzser, Terry Ellis kérte meg őt, hogy szálljon ki. Helyét a kevésbé eredeti tehetségű, ám sokkal fegyelmezettebb Jeffrey Hammond-Hammond vette át.Glenn Cornick hamarosan megalakította saját, progresszív ihletésű együttesét, a Wild Turkeyt, de a csapat nem volt hosszú életű. Közben a Jethro szép lassan a legnagyobbak közé emelkedett és Cornick bandája időnként Andersonék előzenekara lehetett.
