Andersen egy diáktársának, Christian Voigtnak öntötte ki a szívét arról a beteljesületlen szerelemről, amelyet Voigt húga, Riborg iránt érzett. A kis hableány és más híres mesék szerzője valószínűleg 1832 karácsonyán írta a levelet, röviddel azután, hogy Riborg valaki máshoz ment férjhez.
A Hans Christian Andersen Múzeum kurátorának, Ejnar Stig Askgaardnak nem voltak kétségei a levél valódiságát illetően. „Ismerem a kézírását” – magyarázta.
A rendkívül érzelmes levél szokatlan az írótól, aki titkolta szerelmét. „Félt a botránytól, Riborg ugyanis gyanakodott, hogy Andersen néhány verse róla szól” – mesélte Askgaard.
A levélben az író élesen kikelt ez ellen és azt kérte barátjától, olvasás után semmisítse meg a papírt. „Ma már nyilvánvaló, Riborgról szólnak az írások, és az is, hogy Andersen nagyon szerette a fiatal lányt” – fűzte hozzá a kurátor.
A Riborg bátyjának írt levelet most Odensében állítják ki.
