– Norvégia, Svájc és Finnország után Magyarország lesz a díszvendége a csütörtökön kezdődő 15. Hirosimai Nemzetközi Animációs Filmfesztiválnak, ahol látható lesz a MOME hallgatóinak néhány alkotása is. Ebben elvitathatatlan szerepe van önnek mint a tanszék vezetőjének.
– A kétévente megrendezendő hirosimai az annecy-i, ottawai mellett az egyik legrangosabb animációs filmfesztivál a világon. Óriási megtiszteltetés, hogy kiemelt figyelmet szentelnek a 100 éves magyar animációnak. Negyvenegy fős hazai küldöttség utazik Japánba, a mustrán a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatásával 255 hazai animációs filmet vetítenek majd, mások mellett Rofusz Ferenc, Jankovics Marcell, M. Tóth Géza, Reisenbüchler Sándor, Macskássy Gyula, Gémes József és Dargay Attila alkotásait. A MOME gondozásában erre az alkalomra jelenik meg A magyar animáció Japánba megy című hiánypótló kiadvány, amelyben Orosz Anna Ida és Orosz Márton a magyar animáció százéves történetét foglalta össze. Iskolánk szempontjából nagyon fontos ez a jelenlét, külön öröm ugyanis az animáció szakon készült három, nemzetközileg is díjazott alkotás, Bucsi Réka Symphony no. 42, Gelley Bálint Otthon, valamint Ruska László és Ringeisen Dávid Papírvilág című filmje a rövidfilmes versenyprogramba kapott meghívást. Bucsi Réka diplomafilmje, amelynek világpremierje az idei Berlinalén volt, épp nemrégiben nyerte el a legjobb animáció díját a melbourne-i filmfesztiválon. Most újabb megméretés előtt áll, mivel Vácz Péter Nyuszi és őz című munkája mellett ezt is nevezzük az Oscar-díjra.
– Mindez jelzi, hogy az ön által útjára indított animációs tanszéket a nemzetközi szakma nem csupán ismeri, de el is ismeri az ott folyó munkát. Rektorként viszont már az egész egyetem működéséért felel. Milyen irányelvek szerint kívánja irányítani az intézményt?
– Az animációs képzés 1980-ban az akkori Iparművészeti Egyetem és a Pannónia Filmstúdió együttműködése révén indult el. Manapság, amikor a felsőoktatásról esik szó, sokan abban látják a megújulás lehetőségét, ha az oktatási intézmények szervesen kapcsolódnak a versenyszférához, a kulturális közeg más ágazataihoz. Amikor a kétezres évek közepén átvettem M. Tóth Gézától a képzés vezetését, majd megalakult a tanszék, akkor az volt a célom, hogy nemzetközi szinten is láthatóvá váljon, mire képesek tehetségeink. A tartalomfejlesztés, az elkészült munkák menedzselése volt az első lépés, ma ezek már alapvetések kell, hogy legyenek. Lényeges volt, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap 2012-ben támogatóként mellénk állt: olyan körülmények között tudunk filmet készíteni, amely még európai oktatásban sem igazán általános. Az egyetem többfokozatú – alap, mester, doktori –, főként projektalapú, társadalmi, gazdasági és művészeti problémákra koncentráló képzése egyedülálló, nem öncélúan működő rendszer, hanem a kreatívipar számára fontos, kritikus tömeget biztosító oktatási forma. Már nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett, elszigetelt alkotói pályákról, épp ezért elengedhetetlen, hogy a diákjaink folyamatos párbeszédet folytassanak az üzleti világ, a technológia, a társadalomtudományok képviselőivel, mivel egy dizájner szerepvállalása jóval túlmutat az alkotáson. Most az a legnagyobb feladatunk, hogy ezt a fajta átjárhatóságot lehetővé tegyük a számukra.