A Salpuri egy démonűző tánc (a sámán hit szerint ez a tánc megszabadít a balszerencsétől, a tánc összetett neve is ezt mutatja: Sal – balszerencse, Puri – megszabadítás), ahol a táncos kecses, légies, lassú mozgásán van a hangsúly, illetve a térben szinte lebegő könnyedséggel olykor elejtett, olykor libbenő kendő látványán.Oh Mija előadásai között lépett fel Kim Ji-sung és Lee Senmi, a két művésznő Geo Moon Go hangszeren játszik, mely gesztenye- és cseresznyefából készített, hatalmas, hathúros koreai citera, aminek pengetéséhez bambuszpálcát használnak. A két hölgy a színpadon térdelve adta elő mélabús, komoly dalát, melynek halkabb, ének kíséret nélküli dallamai az addig uralkodó csendnél nagyobb hallgatást követeltek a közönségtől.
Éles váltással következett Kim Myungja és Hong Cheon-ki, illetve még négy koreai művész előadása, a Samulnori, mely egy nagyon izgalmas, harsány és vidám előadás.
Tartalmaz zenét, akrobatikát, néptáncot és olyan szertartásokat, melyeket hagyományosan földműves falvakban tartottak, hogy megünnepeljék a bőséges termést. A művészek kék öltözéke, illetve a fejükön hordott fehér kendő kölcsönözte nekik az egységet, azonban mindegyikük más hangszeren játszott a hosszan előadott dalukban.Az előadás címe a koreai földművesek munka utáni táncos előadásának ritmusos zenéjére utal, melyek a természet hangjait utánozzák: a mennydörgés, a villámlás, a szél, az eső és a felhők hangját. A kezdeti lassabb ütemeket felváltották a gyors ritmusok, a szertartásos, kántáló kiáltások és ismétlődő dallamok alatt egy rítus részévé vált a közönség – ezeknek a dallamoknak és kántált mondatoknak a folyamatos ismétlése a végtelenségig is eltarthatott volna, a zenészek egy-egy hirtelen váltakozó dallamot tökéletesen illesztettek újra és újra egymáshoz.
Az utolsó dal egy szomorú népdal volt, melyet az est első csapata adott elő, az épület előterében (a közönség háta mögött) várakozó többi fellépő pedig egy idő után bekapcsolódott az éneklésbe, ami a hangulatot kedélyesebbé tette. Ez a belépés olyan megindítóra sikeredett, hogy a közönség óriási tapsa után ráadásként egy vidám koreai népdalt is előadtak közösen, majd a meghajlás után, a kijáratnál sorfalat állva köszönték meg a művészek, hogy megtiszteltük őket a jelenlétünkkel, és minden jót kívánva vettek tőlünk búcsút.
