Ezt a szokását máig őrzi. Jethro Tull nevű zenekarával nagyjából negyven albumot készített, amelyekből hatvanmilliónál is több példányt adtak el. A brit piacon már 1969-ben listavezetővé vált Stand Up című albumuk, három év múlva pedig már az amerikai rockrajongókat is lenyűgözték a Thick as the Brick című zenei anyagukkal. A különálló dalok helyett összefüggő műként megkomponált lemez egy kitalált fiatalember, egy bizonyos Gerald Bostock verseire épül.
A költő természetesen Ian Anderson volt, aki dalszövegeiben töretlenül harcol az elnyomás minden formája, a személyes társadalmi és történelmi hazugságok, az emberi és isteni törvényekkel szemben álló gyarlóságok ellen. Szövegei gyilkos szatírák mindazzal szemben, ami embertelen, vidám, illetve lírai vallomások a valódi értékek, érzelmek mellett.
Dalainak a kelta népzenéből, a blues, a rock és a műfaj progresszív hagyományaiból építkező zenei világa, kiegészítve különleges fuvolaszólóival és összetéveszthetetlen énekhangjával, a műfaj egyik legeredetibb alkotójává emelték a folyamatos megújulásra képes művészt.
Legújabb, idén januárban megjelent, Homo Erraticus Britannicus című lemezén egykori alteregója, Bostock meglett férfiként tér vissza. A lemez címében szereplő kifejezés, a homo erraticus vándorló embert jelent. „Opportunista, vándorló fajta vagyunk, oda megyünk, ahol ígéretesebbnek tűnnek a lehetőségek – fejtette ki lapunknak adott interjújában Ian Anderson, majd hozzátette: – Természetesen magam is vándor vagyok, hiszen fél évszázada járom a világot a koncertjeimmel.”
Az új lemezével Ian Anderson bebizonyította, hogy továbbra sem tartozik azon rocklegendák közé, akik beérik régi sikereikkel. „Az olyan öreg legények, mint én, akik ennyi dalt írtak, ilyen sok lemezt készítettek, nyugodtan megtehetik, hogy életük végéig turnézgatnak a biztos jegyeladásokat jelentő régi slágerekből összeállított műsoraikkal. Csakhogy én úgy döntöttem, hogy elhagyom a komfortzónámat, nem vagyok hajlandó saját múltamba burkolózva lovagolni a lenyugvó nap felé. Csavard fel a kanócot, égj fényesebben! Ragadd meg a lehetetlent, maradj az úton! Evezz tovább a vad folyón!” – foglalta össze a hatvanhét éves művész saját motivációit.
A szombat esti koncert első részében Ian Anderson új albumát hallhatja a Budapest Kongresszusi Központ közönsége. A szünet után természetesen jönnek a Tull-klasszikusok. A hatalmas anyagból saját személyes kedvenceit válogatta össze a művész. Az előadás egyik érdekessége, hogy a dalokat – az újakat és az elmúlt negyven évben sikerre vitt számokat is – filmekkel, képekkel és személyes emlékekkel illusztrálják a show részeként.
