Istenért, királyért, hazáért! – Tárlat a nagy háborúról

Festmények, grafikák, fotók, népművészeti alkotások és talált tárgyak együttese Tapolca-Diszelen.

Mindenkinek kenyér és rózsa – ezzel a címmel nyitotta meg indulása idején egyik kiállítását az Első Magyar Látványtár. Az ironikusan komoly névválasztás egyszerre utal a 19. század heroikus, mindent begyűjteni, rendszerezni kívánó vállalkozásaira és arra a tényre, hogy a gyűjteményben, amelyet a megnevezés takar, mindennek helye van, ami vizuális érték.

Márpedig Vörösváry Ákos, akinek kollekcióján, több évtizedes gyűjtőmunkáján a látványtár elsősorban alapul, úgy véli, hogy minden szép, ami régi. Ő és kurátortársai – többek között kortárs képzőművészek és mindenekelőtt a gyűjtemény dokumentálásában főszerepet játszó Gyökér Kinga – úgy vélik, hogy a múzeumok jelenlegi rendszere, a szakterületekre szabdalt gyűjtőkörök, egy-egy témát egyoldalú tudományos szempontok szerint vagy ellenkezőleg, csupán nézőcsalogató felületességgel bemutató kiállítások korában egyre nagyobb szükség van a nagy összefüggésekben, különböző tárgyak együttesében gondolkodó bemutatókra.

Több tízezer tárgy tartozik immár a Látványtár gyűjteményébe, hiszen a több évtizedes gyűjtőmunka után majdnem negyedszázada jött létre az alapítvány. Az említett kiállítás, amely címét egy pásztorfaragásos tükrös szekrényke feliratából kapta, az alapítványként működő Első Magyar Látványtár létrejötte után öt évvel nyílt meg Szombathelyen, de hamarosan, 1997-ben megnyílt a Látványtár végleges otthona is a Tapolcához tartozó Diszelen, egy vízimalomból, a 20. század második felére alaposan lepusztult Stankovics-malomból átalakított múzeum. A legenda szerint Vörösváry Ákos Kondor Béla egy rézkarcmappájának az áráért vásárolta meg az Eger-patak fölött álló romos épületet.

Miközben évről évre új kiállítások nyílnak ebben a Mújdricza Péter tervei alapján újjászületett épületben, a gyűjtemény egyes részei továbbra is az ország más tájain, nemritkán külföldön vendégeskednek, különböző saját kiállításokon vagy kölcsönzésként. Vannak ugyanis olyan életművek, például Korniss Dezsőé, Gulácsy Lajosé, Moholy-Nagy Lászlóé, Gross-Bettelheim Joláné, amelyek egyszerűen nem mutathatók be hitelesen az alapítványtól kölcsönzött művek nélkül.

Így fejti ki áldásos hatását az alapítvány az ország legkülönbözőbb pontjain, illetve külföldön rendezett tárlatok révén is, miközben újabb és újabb épületeket újítanak fel működtetői a Csobánc hegy tövében meghúzódó, a környező szőlős lankákig terjeszkedő faluban. Még falukemence építésével is érzékeltették, hogy a kultúra és a közösségteremtés, a közösség megerősítésének a gondolata egyáltalán nem zárja ki, hanem feltételezi egymást.

Az Első Magyar Látványtár legutóbbi nagy kiállítását Diszelen Istenért, királyért, hazáért! címmel rendezték meg az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából. A kiállított anyag nagyobb része természetesen katonai témájú, közvetlenül a háborúnak köszönheti létét. Láthatók a falakon, a tárlókban fotók, plakátok, festmények, rajzok, kitüntetések, kizárólag a hadifogolytáborokban használatos pénzek és hadifoglyok által készített emléktárgyak, a nagyközönségnek szánt háborús témájú porcelán dísztányérok, vitrintárgyak, frontszolgálatos orvosok gyógyító eszközei és munkájukat dokumentáló fotók.

Ugyanakkor meglehetős súllyal kerültek be a kiállítási anyagba a hátország „civil tartalmai”, képei, helyszínei is, az utca szórakozni vágyó emberének világa, korabeli forgalmi pénzek, újságosbódék és könyvesboltok kínálata. Az alapvetően lírai hangvételű, gazdag kiállítás meghatározó része a Benda Iván fotóival dramatizált háborús „verskoszorú”. A versek szerzői: Ady Endre, Babits Mihály, Dsida Jenő, Dutka Ákos, Gyóni Géza, Endre Károly, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Kassák Lajos, Kiss József, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Reményik Sándor, Somlyó Zoltán, Somogyváry Gyula, Zilahy Lajos.

A kiállított képzőművészeti tárgyak alkotói között megtaláljuk Mednyánszky Lászlót, Gulácsy Lajost, Moholy-Nagy Lászlót, Pór Bertalant, mellettük jó néhány kortárs művész – Albert Katalin, Ganczaugh Miklós, Elekes Károly, Medve András, Pócsy Ferenc, Prutkay Péter, Somogyi Győző, Szalay Pál, Szemadám György, Szilágyi Teréz és T. Szabó László – művei szerepelnek. Vörösváry Ákos, a Látványtár művészeti vezetője és a kiállítás kurátorának szándéka szerint az anyag nem zárul le a békekötéssel, néhány darabjában folytatódik a történet a Trianon utáni években is.

(Istenért, királyért, hazáért!, Első Magyar Látványtár, Tapolca-Diszel, látogatható: szeptember 28-áig, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között, utána 2015. május végéig előzetes bejelentkezéssel: 06-30-244-6985, latvanytar.hu, [email protected].)