Mégis szerepel magyar film Velencében

Taschler Andrea producer velencei és torontói szereplésről, a magyar film legújabb sikereiről.

– Kenyeres Bálint Tegnap című filmterve egy ideje már közöttünk van. A mostani velencei koprodukciós fórumos meghívása mindenképp szép elismerés, de a film szempontjából mit jelent pontosan? Újraindul, befejeződik, vagy még mindig folyamatban van a Tegnap megvalósítása?
– Tavaly nyáron vettem át Kenyeres Bálint filmtervét producerként, ami akkor már több gyártónál is megfordult, de eddig mindenhol elakadt a munka. Régi ismeretség a miénk a rendezővel, például a legsikeresebb rövidfilmjét, az Európa Filmdíjjal is kitüntetett Before Dawnt még kezdő filmesként gyártottam az Inforg Stúdió színeiben. Bár Kenyeres eddig csak kisfilmeket rendezett, komolyan jegyzik a nevét külföldön, ezért is szomorú, hogy évek óta nem tudja elkészíteni első játékfilmjét. Tavaly ő keresett meg, és kezdtük el a megfeneklett projektet ismét összerakni gyakorlatilag nulláról. Eredetileg is nemzetközi koprodukcióban készült volna a kétmillió euró költségvetésűre tervezett alkotás, de a korábban megszerzett pénzek időközben mind lejártak, mindent újra kellett kezdeni. Az eredeti partnerek mellé kerestem további koproducereket, azóta néyg országból sikerült pénzt szereznünk, és beszállt az ARTE tévécsatorna is. A Magyar Nemzeti Filmalap egyszer már megítélt egy 250 milliós gyártási támogatást a Tegnapnak, és bár a pályázást az új felállásban elölről kellett kezdeni, szándéklevélben biztosítottak minket arról, hogy továbbra is támogatnák Kenyerest. Jelenleg a finanszírozás jelentős része már rendelkezésre áll, körülbelül 15 százalékos hiányunk van, erre Velencében még privát befektetőket, forgalmazókat, tévéket igyekszünk megnyerni a filmnek. Egyébként jövő év elejére, február–márciusra tűztük ki a forgatást. Az eredetileg kiszemelt Stellan Skarsgard helyett A tetovált lányból ismert Michael Nyqvist lesz majd a főszereplő. Reményeink szerint 2016 első felében tudjuk majd bemutatni, remélhetőleg egy jelentős fesztiválon.

– A gyártó Mirage Film Studio készítette a Délibábot is, amelyet a jövő héten kezdődő Torontói Nemzetközi Filmfesztiválra hívtak meg, a legnagyobb nemzetközi elismeréseket így jelenleg a Mirage szállítja. Mivel Torontó nem versenyfesztivál, miképp kell értékelni a Délibáb szereplését?
– Torontónak fontos, hogy legyenek világpremierei, ezt a mi esetünkben is nagyon komolyan vették. Nagy megtiszteltetés, hogy beválogattak a programba, hiszen ide ritkán kerülnek be magyar játékfilmek, ha jól emlékszem, a Taxidermia volt az utolsó. Ebben a meghívásban érzésem szerint fontos szerepet játszott, hogy miközben a film a szabadság és az elnyomás eszméjével foglalkozik, egy olyan országból érkezik, amelynek most nagyon szélsőséges a nemzetközi megítélése épp ezeket a fogalmakat tekintve. Szerintem izgalmasnak találják egy, a régióból érkező rendező munkáját, aki ráadásul a western műfaját használja fel ehhez a témához. Torontót az amerikai forgalmazás kapujának tartják, így számunkra különösen sokat jelent az ottani szereplés. Titkon mindig is reménykedtünk abban Kovács Gábor producertársammal, hogy a főszereplő, Isaach de Bankolé Jarmusch-színészként való ismertsége miatt a Délibábot el tudjuk majd adni Észak-Amerikában. Torontó valóban nem versenyfesztivál, nincs szakmai zsűri, amely értékeli a filmeket, egy sokkal életközelibb rendszer van, a közönség díjaz, azok döntenek, akiknek a filmek készülnek. Ami a Délibáb hazai életét illeti, november 13-ától a magyar közönség is láthatja majd országos moziforgalmazásban.

– Kenyeres filmje mellett más többségi és kisebbségi koprodukciók is megvalósulás alatt állnak a Mirage gyártásában. Szerepel ezek között Hajdu Szabolcs korábban elkezdett és félbemaradt A játékos című filmje?
– A játékos befejezése abszolút első helyen van Hajdu Szabolcs filmtervei között. Mivel a Délibábot előbb tudtuk összehozni, ezért az elmúlt két évben erre fókuszáltunk, de a bemutató után szeretnénk Szabolcs Dosztojevszkij-adaptációjának befejezésével foglalkozni. Közben Kenyeres Bálinttal is elkezdtünk a Tegnappal párhuzamosan egy új történeten dolgozni, de most elsősorban Bogdán Árpád és Pater Sparrow játékfilmjeinek fejlesztésével foglalkozom. Velük kapcsolatban nagyon érdekes és elszomorító egyszerre, hogy sok év telt el játékfilmes bemutatkozásuk óta, így szinte olyan, mintha a startvonalról indulnának, pedig mindkettőjük filmje sikeres volt itthon és külföldön is. Készülünk Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmjére is, vele Lovas Nándor cégtársam dolgozik producerként, a Provincia című közösen készített diplomafilmje Cannes-ban szerepelt, az előző Berlinben, az ilyen sikerek természetesen sokat segítenek egy első filmesnek.

Emellett jelenleg Anca Miruna Lazarescu német-román rendező filmjének forgatására készülünk: az Utazás apánkkal német-román-svéd-magyar közreműködéssel készül, és nálunk forog egy jelentős része, magyar alkotók közreműködésével, a forgatás szeptemberben kezdődik. Arról szól, hogy 1968-ban egy apa két fiával autós túrára indul az NDK-ba, de épp belefutnak a prágai tavaszt leverő szovjet tankokba, és egy kelet-németországi táborba kerülnek, ahol választaniuk kell, hogy nyugatra szöknek vagy hazamennek a kommunizmusba. És van még egy koprodukciónk, Kristóf György rendező filmjét magyar írókkal fejlesztjük.

– A külföldi meghívások és koprodukciós filmtervei alapján jobban rálát a magyar film nemzetközi megítélésére. Milyen a koprodukciós helyzetünk az európai országok között?
– A koprodukciós platformok szervezése nagy üzlet ma Európában. Nem véletlen, hogy szinte minden fesztivál egyúttal filmes piacteret is kialakít magának, és számtalan egyéb fórum van, amely a nemzetközi együttműködést segíti. Nagy kár, hogy Budapesten nincs jelentős nemzetközi filmfesztivál, amely segíthetné a magyar filmipart, főleg a filmeket és filmeseket, sokkal több lehetőség adódna. Az adottságai pedig még jobbak is fővárosunknak, mint számos más fesztiválhelyszínnek. Az Európai Unióban az elmúlt években nagy divat lett a koprodukciós együttműködés, sok esetben az „europuding” veszélye fenyeget, ami azt jelenti, hogy a történetet univerzálisnak szánták, de szétforgácsolódik a különböző országok pontrendszereinek és döntéshozóinak való megfelelés kényszerében, és végül érdektelen filmmé válik. Engem mindig is érdekeltek az univerzálisabb témák, amelyek rólunk is szólnak, és a határokon túl is érdekesek lehetnek. Épp ez a nagy feladat, jó lenne kikerülni azokból a skatulyákból, hogy fesztiváloknak vagy közönségnek készítjük-e a filmet. A koprodukciós helyzetünk pedig? Vannak még „kis” országok a régióban, amelyek sikeresek a filmjeikkel, és hazai nézőszámot is produkálnak. Vonzó ország vagyunk a filmeseknek, az adókedvezmény nagyon fontos, de egy koprodukció nehéz ügy.