Minden esztendőben egy-egy országot kiemelt vendégként hívnak meg a találkozóra, idén Törökország érkezett különleges selymekkel, kézi szőttesekkel, bőrcipőkkel, üvegékszerekkel, ráadásul egy külön sátorban a hagyományos és világhírű török könyvkészítés egyes fázisait is bemutatták.
Kedd délután látogattam ki a kézműves seregszemlére, ekkor az előző évekhez képest kevesebben voltak a Várban, de így legalább alkalom nyílt nézelődni, kérdezni, volt ugyanis olyan év, amikor egyszerűen csak sodródtam az átláthatatlanul hömpölygő tömeggel. Ez nyilván abból fakadt, hogy most nem volt többnapos munkaszünet, és az öt nap is egészségesebben osztotta el az érdeklődők tömkelegét. A népi iparművészeti termékek segítették a hagyományos kézműves ételek terjedését is, a kettő mondhatni együtt jár kéz a kézben. A Mesterségek Ünnepének nagy csábereje például a zalai dödölle, a kemencés kenyérlángos, vagy a házi rétes.
Talán apróság, de azért pozitívum: most először tapasztaltam, hogy igyekeztek úgy elrendezni az árusokat, hogy azok sátrai ne zavarják a budai Várból nyíló csodálatos panorámát, ezzel pedig még méltóbbá és festőibbé vált a találkozó természetes díszlete. Ez pedig azért is fontos, mert a Mesterségek Ünnepének rengeteg a külföldi látogatója, sokan kifejezetten és célirányosan emiatt érkeznek augusztus 20. környékén Budapestre. Magyarország tehát jó úton halad, hogy a népi iparművészetet mint valós büszkeségét sikeresen használja fel a kulturális turizmus fellendítésében.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!