Néhány hete az egyik közösségi finanszírozással foglalkozó internetes honlapon tett közzé felhívást Deborah Riley Draper, aki a 18 afroamerikai olimpikon – 16 férfi és két nő – 1936-os berlini olimpiai szereplését szeretné dokumentumfilmen megörökíteni.
A 2012-es Versailles ’73: American Runway Revolution rendezője videoüzenetében felhívta a figyelmet arra, hogy a ’36-os olimpiai szereplés során leginkább Jesse Owensre emlékszik a közvélemény, pedig mindegyik atléta története legalább annyira izgalmas. Egyszerre kellett ugyanis megküzdeniük a rasszista kirekesztéssel hazájukban, amelyhez a jogi keretet az 1876-tól életben lévő Jim Crow-törvények nyújtották, és kellett helytállniuk a náci Németország szervezte olimpián, amely az árjaideált hirdette.
Az Olympic Pride, American Prejudice munkacímű film izgalmas és nem különösebben feltárt időszakot vizsgálna, hiszen az afroamerikai sportolók egyrészt az árja felsőbbrendűséget cáfolták teljesítményükkel az olimpián, másrészt hazájuk számára is bizonyítottak.
Jesse Owens például négy számban lett olimpia bajnok (100 m, 200 m és 4x100 m síkfutásban, valamint távolugrásban), igazi szupersztárként köszöntötték a berlini olimpiai stadionban, állandóan autogramvadászok loholtak a nyakában, és gyorsan kiérdemelte a „leggyorsabb élő ember” jelzőt.
Mellette John Woodruff a 800 m-es síkfutásban, Cornelius Johnson magasugrásban, Archie Williams 400 méteren lett aranyérmes, Ralph Metcalfe pedig szintén tagja volt a 4x100-as aranyváltónak.
Az amerikai újságok hatalmas szalagcímekben, címlapon hozták a „néger hősök” történetét, akik az 56 amerikai éremből 14-et szereztek, és a 187 amerikai pontból 70-et ők értek el. Egy korabeli hangfelvételen a 2007-ben 92 éves korában elhunyt Woodruff megrázó őszinteséggel beszél arról, hogy csak az atlétika révén volt továbbtanulási lehetősége, és amikor a Pittsburghi Egyetemre ösztöndíjjal felvették, még azt sem tudta, hogyan, mivel jusson el az egyetemre.
Woodruff kimondta azt, amire a legtöbben gondoltak: sosem hitte, hogy eljut egy olimpiára, és ott az Amerikai Egyesült Államokat képviselheti. Az olimpiai bojkottra néhány kósza felvetés után a fekete sportolók nem is gondoltak. Owenshez hasonlóan többen úgy vélték, azért is szükséges részt venniük a berlini megméretésen, mert esetleges győzelmük megtorpedózhatja a nácik rasszista teóriáit. Ezért is töltötte el nagy büszkeséggel Woodruffot és társait a győzelmük, és a tény, hogy tönkretették Hitler „tökéletes verseny” teóriáját.
