Olimpiai büszkeség, amerikai előítélet

Dokufilm készül az afroamerikai atléták 1936-os berlini olimpiai szerepléséről. Roosevelt le sem kezelt velük.

kgy
2014. 08. 06. 5:28
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Néhány hete az egyik közösségi finanszírozással foglalkozó internetes honlapon tett közzé felhívást Deborah Riley Draper, aki a 18 afroamerikai olimpikon – 16 férfi és két nő – 1936-os berlini olimpiai szereplését szeretné dokumentumfilmen megörökíteni.

A 2012-es Versailles ’73: American Runway Revolution rendezője videoüzenetében felhívta a figyelmet arra, hogy a ’36-os olimpiai szereplés során leginkább Jesse Owensre emlékszik a közvélemény, pedig mindegyik atléta története legalább annyira izgalmas. Egyszerre kellett ugyanis megküzdeniük a rasszista kirekesztéssel hazájukban, amelyhez a jogi keretet az 1876-tól életben lévő Jim Crow-törvények nyújtották, és kellett helytállniuk a náci Németország szervezte olimpián, amely az árjaideált hirdette.

Az Olympic Pride, American Prejudice munkacímű film izgalmas és nem különösebben feltárt időszakot vizsgálna, hiszen az afroamerikai sportolók egyrészt az árja felsőbbrendűséget cáfolták teljesítményükkel az olimpián, másrészt hazájuk számára is bizonyítottak.

Jesse Owens például négy számban lett olimpia bajnok (100 m, 200 m és 4x100 m síkfutásban, valamint távolugrásban), igazi szupersztárként köszöntötték a berlini olimpiai stadionban, állandóan autogramvadászok loholtak a nyakában, és gyorsan kiérdemelte a „leggyorsabb élő ember” jelzőt.

Mellette John Woodruff a 800 m-es síkfutásban, Cornelius Johnson magasugrásban, Archie Williams 400 méteren lett aranyérmes, Ralph Metcalfe pedig szintén tagja volt a 4x100-as aranyváltónak.

Az amerikai újságok hatalmas szalagcímekben, címlapon hozták a „néger hősök” történetét, akik az 56 amerikai éremből 14-et szereztek, és a 187 amerikai pontból 70-et ők értek el. Egy korabeli hangfelvételen a 2007-ben 92 éves korában elhunyt Woodruff megrázó őszinteséggel beszél arról, hogy csak az atlétika révén volt továbbtanulási lehetősége, és amikor a Pittsburghi Egyetemre ösztöndíjjal felvették, még azt sem tudta, hogyan, mivel jusson el az egyetemre.

Woodruff kimondta azt, amire a legtöbben gondoltak: sosem hitte, hogy eljut egy olimpiára, és ott az Amerikai Egyesült Államokat képviselheti. Az olimpiai bojkottra néhány kósza felvetés után a fekete sportolók nem is gondoltak. Owenshez hasonlóan többen úgy vélték, azért is szükséges részt venniük a berlini megméretésen, mert esetleges győzelmük megtorpedózhatja a nácik rasszista teóriáit. Ezért is töltötte el nagy büszkeséggel Woodruffot és társait a győzelmük, és a tény, hogy tönkretették Hitler „tökéletes verseny” teóriáját.

Ám a kirekesztés ezzel nem ért véget: amikor az olimpiai részvétel után Annapolisban a Tengerészeti Akadémián gyűltek össze az olimpikonok egy közös futásra, Woodruffot mondvacsinált ürüggyel nem hívták meg. Szóval a diszkrimináció folytatódott, meglehetősen cinikus módon az Egyesült Államokban.

Eközben a médiában széles körben tárgyalták Jesse Owens Carl Ludwig „Luz” Longgal való barátságát, aki távolugrásban volt az utóbb aranyérmes afroamerikai riválisa, ráadásul német. Owens úgy fogalmazott, jobban bántak velük az olimpián, mint hazatérésük után Amerikában, ahol az elnök, Franklin Delano Roosevelt hivatalosan nem fogadta őket és nem gratulált a sikereikhez.

Az afroamerikai atléták szereplése több szempontból is szimbolikus volt: miközben Hitler olimpiáján az übermensch elmélet közepette a legkevésbé sem voltak szívesen látott vendégek, bár mindenben egyenrangúnak tekintették őket a fehérekkel, hazájukat másodrangú állampolgárként képviselték. Nem véletlenül fogalmaznak úgy történészek, hogy az 1936-os olimpia az emberi jogi mozgalmak nyitófejezete volt, és az elfogult amerikai társadalom számára az afroamerikaiakkal szembeni előítéletek átalakulásának első fejezete.

Deborah Riley Draper az ismeretlen hősök elfeledett történeteit a 2016-os riói olimpiára, a berlini olimpia 80. évfordulójára szeretné befejezni és bemutatni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.