Sziget: a nulladik nap diszkrét bája

Újabb nyitónap a Szigeten: a sör drága, a tömeg egyre nagyobb volt, és láttunk egy tökéletes koncertet.

Ha valaki hétfőn a tömegre panaszkodott, kedden kénytelen volt újraértékelni a szó jelentését. Az emberáradat elképesztő méreteket öltött, a kempingek teljesen megteltek, a sorok megnyúltak, és még a színpadokon zajló produkciók – bár jórészt telt házzal mentek – sem ürítették ki a sziget utcáit. Az időjárás tegnap még kegyes volt a fesztiválhoz (meglátjuk, ma mit hoz), nem volt kánikula és a vihar is elkerülte a Hajógyári-szigetet. A kellemes nyári szélben immár négy színpad, és sok kisebb helyszín várta a közönséget.

Tegnap ismét rádöbbenhettünk, hogy van, ami sosem változik. A sör még mindig drága és a legnagyobb jóindulattal is csupán gyenge közepes. Érdekes, hogy amíg a hazai gasztronómia teljes palettája képviselteti magát a Szigeten, a boroknak külön helyszín jut, addig a kézműves sörök reneszánsza idején, a legnagyobb fesztiválon csak egy gyenge kommersz nedű elérhető. Persze, tudom, szponzoráció, satöbbi, de ez így akkor sem kóser.

Igaz, akár ásványvízzel is ki lehet húzni, ha jó a buli, és a koncertekre nem lehetett sok panasz. A nagyszínpad műsorát a pittsburghi Anti-Flag nyitotta. Hétfőn, a Blink-182 koncertje alatt megbizonyosodhattunk róla, kevés mulatságosabb dolog van az öreg punkoknál. Tegnap kiderült, náluk már csak a fiatal punkok viccesebbek, akik még véresen komolyan veszik naiv világmegváltó filozófiájukat. Az elgondolás tiszteletre méltó, hogy éljünk mind egységben, békében, szűnjenek meg az előítéletek, ám ebben a megjelenési formában alig vehető komolyan.

A pennsylvaniai banda ettől függetlenül az eddigi legpörgősebb műsorral kényeztette a közönséget. Volt itt minden, rohangáltak, küzdöttek, majd szétvetette őket az energia, a dobos még a közönség közé is lemászott a felszerelésével (!), és ott fejezte be a koncertet. A legendás The Clash Should I Stay or Should I Go című dalának megidézéséért pedig pluszpont is jár a zenekarnak.

Nem volt hiány lendületből a Ska-P koncertjén sem, bár ezt megszokhattuk a spanyol zenekartól. Ahogy azt is, hogy a dühös zsebforradalmárok polgárpukkasztó műsorukkal sokszor a jó ízlés határain túlra merészkednek. Most sem fogták vissza magukat, persze, ha valaki józan érvelésre, korrekt megjelenítésre vágyik, ne menjen Ska-P koncertre. A zene a helyén volt, az egyszerű ska és punk alapok megmozgatták a közönséget a tűző napon.

A spanyol punkok előtt egy ausztrál punk is színpadra lépett az A38 sátorban. Brody Dalle műsora, legalábbis az a néhány dal, amibe belenéztem, nem tűnt túl izgalmasnak. Különleges, mély hangja még hagyján, ám az elővezetett punkrock klisék semmi újdonságot nem jelentettek, ráadásul még a legpörgősebb részek közben is meglehetősen unottnak tűnt a hölgy. Aki nem mellesleg a Queens of the Stone Age, az est fő zenekara frontemberének, Josh Homme-nak a felesége. A kedd így családi nap volt számukra a Szigeten.

A Petőfi rádió és a Volt Fesztivál közös színpadán kora délutántól követték egymást a műsorok. Fellépett a Halott Pénz, a Nagy-Szín-Pad verseny egyik helyezettje, a Hősök, a Magashegyi Underground, este pedig a 30Y.

Talán csak az elfogultság beszél belőlem, de az első két nap emlékezetes produkciói közül kiemelkedik a Queens of the Stone Age nagyszínpados koncertje. Nem csináltak semmi váratlant, egyszerűen lenyomtak egy nagyon korrekt programot, amiben az első daltól az elhúzott lezárásig minden a helyén volt. A nagy slágerek és néhány újabb dal is terítékre került, egy régi rajongónak mintha a hallójáratait masszírozták volna, amikor felcsendült a Burn the Witch, a First It Giveth, a The Lost Art of Keeping a Secret, vagy a súlyosan zakatoló Go with the Flow.

A legendás Kyuss egykori gitárosából a QOTSA frontemberévé vált Josh Homme maníroktól és látható érzelmektől mentesen nyomta végig a show-t, de érezhető volt, hogy sok más szigetes fellépővel ellentétben nem muszájból áll a színpadon, élvezi a műsort és a közeget. A súlyosan hömpölygő muzsika hatása azonban nem ragadta teljesen magával a közönséget. Hatalmas tömeg gyűlt össze ugyan a színpad előtt, de sokan mindenképpen táncolni akartak volna, amit nehéz a megfelelő módon kivitelezni zúzós rockzenére.

Hiába volt elsöprő erejű a koncert, az ambivalens hatás remek példája volt annak a divathullámnak, amiről Gerendai Károly főszervező is beszélt a vele készített interjúnkban: manapság az elektronikus zenék mozdítják meg a közönséget.

Mint például az estet záró (és a Szigetet hivatalosan is megnyitó) Deadmau5 produkciója. Ízlésről és színekről vitatkozni kár, mondta egyszer egy nagy esztéta, de ha egy hatalmas egérmaszkos alak egy-másfél órán keresztül tolja ugyanazokat az unalmasan csattogó hangokat minden elképzelés nélkül, és erre több tízezer ember tombol fékevesztetten, akkor nehéz nem elfogadni a közelgő apokalipszisről hadováló szekták jóslatait. Na jó, a kezdeti sokkból felocsúdva finomítsunk a dolgon: ez inkább csak valami gonosz tréfa lehetett, gondolom a srác folyamatosan röhög a maszk alatt, hogy egy play gomb megnyomásától valaki tényleg világsztár lehet napjainkban. Mindegy, a lényeg, hogy minden eddiginél nagyobb tömeg érezte jól magát kedd este is.

Ma teljes erővel beindul a Sziget-gépezet. Művészeti projektek, színház, opera, cirkusz, amit csak akarunk. A nagyszínpadon angol-amerikai nap lesz Jake Bugg-gal, az Imagine Dragonsszal, Skrillexszel és a Placebóval, és végre elindul a Világfalu, a világzenei színpad teljes műsora is, olyan nevekkel, mint a mali Basseko Kouyate és a Ngoni Ba, a Rupa & The April Fishes, vagy a magyar Romengo.