Nem fordult még elő velem, hogy interjú előtt az aktuális áldozatom teljes eksztázisba kerülve mindenáron akar rólam egy fotót készíteni. Robbie Furze azonban nem volt rest, és „juj, légyszi, hadd nyomjak rólad egy képet” felkiáltással már vette is elő a telefonját.
Először nem értettem a dolgot, de később fény derült a turpisságra. Azt hiszem, az idei fesztiválszezon első számú sztárja az a saját magam kreálta póló, amelyen az egykori Oasis „agya”, Noel Gallagher fintorog. A The Big Pink énekese ugyanis mint Noel jó barátja, közvetlenül neki küldte el a vigyorgó képem.
Az alaphangulat tehát megvolt egy jó beszélgetésre, és Robbie valóban közlékeny és ugribugri, örökmozgó figura. A tervek szerint jövő tavasszal megjelenő új albumról is sokat fecseg.
„Több éve érlelődnek bennem a dalok, de igazán csak idén kezdtünk el rajta dolgozni, amikor Dave McCracken producer, zenész minőségében csatlakozott a zenekarhoz” – meséli.
Szerinte az új korong olyan lesz, mint amilyet a zenekarnak mindig is játszania kellett volna; kicsit élesebb, ugyanakkor nem túl intenzív, inkább lazább hangzást hoznak. A műhelymunkáról szólva Robbie arról beszélt, a dalokat folyamatában rögzítik, amolyan élő felvétel ez, ahol sokszor feljátszáskor döntik el, no, akkor hogy is legyen itt vagy ott.
„A The Big Pink mindig is ötvözete volt az elektronikus és az indie rock zenének” – állítja a frontember. Ez való igaz, ha valaki belehallgat az első albumuk, A Brief History of Love (A szerelem rövid története) két, a rádiókban nálunk is agyonjátszott számába (Velvet és Dominos), akkor egyből érzi ezt a kettősséget. „Egyrészt olyan előadókon nőttem fel, mint a Wu-Tang Clan, miközben a Metallica, a The Smashing Pumpkins, az Oasis, a The Stone Roses vagy a Nirvana is keményen hatott rám” – vallja be az énekes.Saját bevallása szerint viszont Robbie nem igazán hallgat sok indie rock zenét, inkább elektronikus tánczenék kötik le, zeneileg ott több izgalmat talál. A brit zenei műfajokról szólva úgy véli, egyrészt komoly körforgás van a stílusokon belül, sokan visszatérnek az 1980-as, 90-es évek témáihoz.
