Azt gondolhatnánk, a világjárás ma már kényelmes rutinfeladattá vált. Mégis: van, ami száz vagy százötven éve könnyebben ment. Mondjuk Isztambulból Törökország ázsiai területére hajózni és alkalmi matróznak felcsapva munkával szolgálni meg az útiköltséget. Ám az, ami egykor a legtermészetesebb megoldás volt, ma úgy tűnik, kivitelezhetetlen. Legalábbis ezt tapasztalta meg Páczai Tamás, aki 2013-ban arra vállalkozott, hogy a nagy magyar utazó, kutató és nyelvzseni, Vámbéry Ármin egykori útvonalát járja végig. Páczai útját pedig lapunk hétvégi mellékletében, a Magyar Nemzet Magazinban követhették nyomon.
Ami közös az időbeli távlat ellenére is, hogy a Törökországot, Iránt, Türkmenisztánt, Üzbegisztánt, Kirgizisztánt, Kazahsztánt és Oroszországot érintő út teljesítéséhez ma is szükség van talpraesettségre és problémamegoldó képességre ugyanúgy, mint másfél évszázada.
Igaz, akkoriban Vámbérynek, a szegény magyarországi zsidó családba született orientalistának, a Magyar Földrajzi Társaság alapítójának sokszor kellett színészi képességeit és félelmetesen széleskörű nyelvtudását latba vetnie, hogy életveszélyes helyzetekből megmeneküljön.
Páczai Tamás számára az első komoly kihívást magának az utazásnak a megkezdése jelentette. Még 2011-ben egy híradóbejátszásból értesült arról, hogy közeledik Vámbéry halálának 100. évfordulója. Ekkor döntött a nagy utazás mellett, de a feltételek megteremtése korántsem volt egyszerű.
Akkor érezte az áttörést, amikor az egyik kerékpárszerviz munkatársai felajánlották: külön neki készítenek egy olyan biciklit, ami jó eséllyel kibírja az utat.
Így vágott neki az utazásnak, ami számos kalandot tartogatott az infrastrukturális fejlődés dacára is. Aludt luxuspalotában egy macskaalom gyártásából meggazdagodott egykori török politikus vendégszeretetét élvezve. Járt olyan területen, ahol a rendőrautók páncélozott erődítmények a kurd terrorfenyegetés miatt, és a kávézóban megszokott látvány a szék mellé támasztott kalasnyikov. Járt a városban, amit a helyiek csak úgy emlegetnek: a világ fele, mert aki látta, az nem is vágyik máshova, és járt olyan sivatagos területen, ahol mikroorganizmusokon kívül más nem él meg.
Találkozásai is emlékezetesek. Volt alkalma beszélgetni neves helyi művészekkel: örmény filmrendezővel, aki szerint csak Vámbéry könyve ad hiteles képet a térség történelméről, perzsa művészekkel, akik a péntekenként fejét felütő iráni galérialátogatási lázzal is megismertették. De talán minden helyszín közül Türkmenisztán kínálta a legélesebb kontrasztokat fővárosának légkondicionált buszmegállóival és az előző elnök által megálmodott, olasz márvánnyal fedett lakótelepekkel és a vidék középkori nyomorúságával.
Páczai nemcsak utazott, de dokumentált is. Szándékosan korszerűtlen megoldást választva az 1950-es években igazi népkamerának számító Fotobox készülékét is magával vitte. Igaz, ha a szükség úgy hozta, akkor az okostelefonját vagy a Polaroid készülékét is segítségül hívta. Képeit most két, egymáshoz közeli helyszínen lehet megtekinteni.
(Vámbéry nyomában. Szatyor Bár és Galéria, Kelet Kávézó. Megtekinthető szeptember 12-ig.)
Vámbéry Ármin nyomában – kerékpáron
Páczai Tamás fotográfus a legendás keletkutató útját járta végig, fényképeiből kiállítás nyílt.
2014. 08. 22. 6:48
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!