A romkocsma után a festett tűzfal a pesti kuriózum

A Neopaintnek köszönhetően külföldön is híre megy, hogy a VII. kerületi utcákon műalkotásokba botlik az ember.

A helyi önkormányzat által támogatott projekt mögött álló Neopaint csapata először a Király utcai játszótér falára álmodott léggömbös tájképpel és a nemzet színészeit megörökítő falfestménnyel hívta fel magára a figyelmet, de a lengyel–magyar barátságot jelképező fa a Wesselényi utcában vagy a Rumbach Sebestyén utcában található, a legendás londoni 6:3-as meccs emlékére készült kép is az ő fantáziájukat dicséri. Mostanában pedig a kerületi iskolákat teszik vizuálisan izgalmasabbá.

A megújult iskolaudvar

Forrás: Neopaint Works

Ha a Neopaint csapatának annál is több élvezet nyújt a tűzfalak megfestése, mint a szerencsés nézőnek lentről szemlélni, ahogy a gigantikus kép lassan kibontakozik a hatalmas nagyvárosi „vásznon”, akkor ez tényleg a világ egyik legszerencsésebb foglalkozása.
Csütörtök kora délután van, amikor Jankovits Barnabással, a csapat szervezőjével ülünk az állványzattól biztonságos távolban a hetedik kerületi Baross Gábor Általános Iskola udvarán. A köznevelődés éves ritmusa szerint most jött el a vihar előtti csend fojtogató pillanata: pár nap múlva szeptember 1-je, azaz az iskolakezdés drámai időpontja közeleg. Ez esetben elnézhető az újságírói közhely: idén az iskola tanulói számára egészen biztosan emlékezetes lesz a megnyitó ünnepség.

Ilyen volt: nem éppen meseszép iskolai környezet

Forrás: Neopaint works

Eddig ugyanis egy unalmas és igencsak lerobbant állapotú falfelület nézett farkasszemet az iskolai folyosókról kibámulókra, mostantól viszont egy hihetetlen tájkép csábítja a tekintetet. A Neopaintnek nem ez az első ilyen megbízása. Mostanra elmondható, hogy igen gyümölcsözővé érett a hetedik kerület és a csapat együttműködése, melynek keretében évente nagyjából hét-nyolc tűzfal kap új vizuális gúnyát – ezt mi sem mutatja jobban, hogy az idei az önkormányzati testület, ráadásul pártállástól függetlenül, meg is emelte a rendelkezésre álló keretet.

A munkák híre pedig egyre több újabb megrendelőt hoz. Így történt ez a Madách Gimnázium esetében is, melynek igazgatója a látott példák alapján idén tavasszal kereste meg az önkormányzatot azzal az ötlettel, hogy az intézmény udvarán található, közel nyolcszáz négyzetméteres, igencsak lerobbant falfelületen jól mutatna egy neopaintes munka. Így is lett, és a régmúlt idők körútját ábrázoló kép máris sokak kedvencévé vált. Majd ezt követte a Kertész utcában található Erzsébetvárosi Két Tannyelvű Általános Iskola, Szakiskola és Szakközépiskola. Itt néhány hete csak, hogy végeztek a munkával, beszélgetésünkkor a Baross Gábor Általános Iskolát szépítették, és idén őszre még legalább két művet el szeretnének készíteni. Ebből az egyikhez az inspirációt az idei Rubik-év adja.

Madártávlat

Fotó: Székelyhidi Balázs/Magyar Nemzet

Ez a gyors tempó nem csak a művészi igényességgel együtt ébreszt tiszteletet, hanem azért is megsüvegelendő, mert a legtöbb esetben a falak komoly karbantartási munkálatokat is igényelnek, ráadásul hiába számít mostanra ismertnek és közkedveltnek a hetedik kerületi TűzfalRehab az Erzsébetvárosban program, az engedélyeztetési procedúrát – műemlékvédelmileg is kiemelt negyedről lévén szó – minden egyes alkotás esetében végig kell járni.

Részletekben gazdag látvány

Forrás: Neopaint Works

Miközben Barnabás mindezekről mesél a szemem előtt egy bámulatos fantáziavilág tárul fel és növekedik: a madártávlatból szemlélhető tájon vonat robog át, egy kisváros mindennapjai elevenednek meg, és gulliveri alakként tornyosul a látkép felé egy olvasó kisfiú alakja. Ha pedig ideje engedi a néző számtalan apró részletet és eseményt fedezhet fel: a folyón evezősök suhannak, valaki labdát dob a kutyájának, mások sárkányt eregetnek. Barnabásék tudatosan terveztek sok ilyen apró mozzanatot a képre azért, hogy kellően megragadják a kiskorú célközönség figyelmét. Nehéz elhinni, hogy a kezében tartott, A4-es papírméretnél alig nagyobb rajz mennyire élethűen elevenedik meg a falon – nem is beszélve a trükkös perspektíva támasztotta kihívásról, hiszen a tervezésnél figyelembe kellett venniük, hogy a fal hatalmas, ugyanakkor nagyon közel van magához az iskolaépülethez.

Méretarány. Jankovits Barnabás a festmény tervével

Fotó: Székelyhidi Balázs/Magyar Nemzet

Persze ez a tudatosság és profizmus nem véletlen: a csapat közel tíz éve készült arra, hogy az áhított célt, vagyis a budapesti tűzfalak megszépítésének munkáját hivatásszerűen űzhessék. Bár minden szakmai titkot nem osztanak meg az érdeklődővel, az alapvető fogások, amiket alkalmaznak, már hosszú ideje ismertek. A hosszú heteken át tervezett látképet például azzal az fogással nagyítják fel, mely már évszázadok óta ismert: a felnagyítandó képet négyzetekre osztják fel, és ezeket a négyzeteket méretarányosan felnagyítva jelölik ki a célfelületen, esetükben a falfelületeken. A kép kontúrvonalai pedig úgy kerülnek fel a falra, hogy még a műhelyükben elkészítik papírból a 160 centiméter magas és 3 méter széles sablonokat. Ezekre speciális elektromos toll segítségéve telelyuggatják, és az ezeken átfújt festékpor rajzolja majd ki a segédvonalakat – az utcai művészek körében népszerű stencilezés finomított változatáról van szó lényegében.  Ezt követően viszik fel a színeket, majd a végén még egyszer megerősítik a körvonalakat és elkészül a kép.

A Neopaint sikere egyúttal annak megerősítése is, hogy a közösségi öntudat ott szunnyad a város negyedeiben, csak nem ártana felpiszkálni. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, a lakók egyöntetűen örülnek a nyilvánosan hozzáférhető műalkotásoknak, amit az is megerősít, hogy ez idáig még egy falfestményt sem rongáltak meg. Sőt, lassan a városba látogató külföldiek is célirányosan zarándokolnak el az óriási képekhez, és léteznek már kimondottan a festett tűzfalaknak szentelt szervezett budapesti tematikus séták is.

Mi több, az egyik nagy fapados légitársaság fedélzeti magazinja is alapos riportot közölt a Neopaintről, így egyre inkább úgy tűnik, a romkocsmák mellett az élővé varázsolt, a magyar főváros és a kerület történelméről és identitásáról is mesélő tűzfalak kezdenek Budapest nevezetességeivé válni. Bár a Neopaint működése kiszabadította a falfestészet műfaját a gyanúnak abból a béklyójából, ami a közvéleményben a nem túl átgondolt graffitik nyomán övezte sokáig, követőik még nincsenek nagy számban. Az egészséges konkurenciának pedig örülne Jankovits Barnabás, ugyanakkor hozzátette: nagy a városvezetés felelőssége abban, hogy ne önjelölt és felkészületlen falfirkászok valósítsák meg átgondolatlan elképzeléseiket a közterületeken.

Így dolgozik a Neopaint: itt tekintheti meg a csapat videóit