Nem volt jobb ötletem! – vágja rá az alapkérdésre a választ Szepesi Matyi, hogy kérem szépen, miért is Konyha a zenekar neve. A fűben ülünk, előttünk a Balaton, szemben a tihanyi apátság: nagy nevetés, mikor mondom, tényleg mindenkinek az az első kérdése, hogy „Konyha? Komolyan? Miért? Haha!” És tényleg.
Az énekes-gitárost számtalan formációból ismerhetjük, többek között a Magashegyi Undergroundból, ám a Konyha az első olyan zenekar, ahol maga viszi a frontemberi stafétát.
– Sose voltam frontembertípus, inkább gitáros mások mögött, meg rengeteg szöveget írtam – vall a kezdetekről Matyi. Mint mondja, hosszú vajúdás előzte meg az elhatározást, hogy saját bandát is bevállaljon. Az egész onnan indult, hogy egy Matyival közös ismerősünk, egy régi debreceni gimis barátom, Soós Levi az egyik, amúgy jó hangulatú koncert után 2005-ben odaállt elé, és szimplán annyit mondott: „ez bűn rossz, neked kellett volna énekelned”. Ezután persze a jegyesség is hosszúra sikeredett, hiszen a banda végül 2010-re állt össze.
Ahogy a Pegazusok Nem Létezneknél, a Konyhánál is roppant fontosak a szövegek, mondhatni élőszövetek a fémvázon. Adja magát a kérdés, a szöveg ihleti a zenét vagy a dallamok a szavak fonalát.
– Nincs igazi recept, mindkét út létezik. Nagyon szeretek szövegeket írni, mostanában pedig már mindenhová jegyzetelek. Az alkotás sok mindentől függ: volt, hogy jött egy jó zenei ötlet, de nagyon nehezen született meg rá a szöveg. De megesik az a ritka alkalom is, amikor meg néhány szóra pár perc alatt összeáll minden, igaz, ilyen négy-öt évente egyszer fordul elő – avat be az alkotófolyamatba Matyi.
Belelkesedve el is meséli, miként lett kész egész a Mindenkinek jobb lesz című számuk.– Leírtam hónapokkal korábban a versszak sorait, teljesen összevissza. Később DVD-n néztem Wes Anderson Holdfény királyságát (Moonrise Kingdom), és mikor a filmben egy szakításkor azt mondja a főhősnő a rendőrt játszó Bruce Willisnek, hogy „Mindenkinek jobb lesz!”, amire úgy válaszol: „Kivéve nekem!”, na, akkor ott összeállt a kép. Öt perc, kész volt a szám, rápakoltam a régi szöveget és a zenét, pedig azt például korábban teljesen másképp képzeltem el.
Ha pedig már alkotási láz, nem tudtam nem megkérdezni, hogy miként épp nemrég derült ki, Lionel Richie legszebb szerelmes dalát, a Ladyt vécén ülve pakolta össze, vajon Matyi kotlott-e már ki hasonló helyzetben bármit is. – Nem fér be a gitárom! – jött a válasz.
A névválasztás mellett a Konyháról szinte egyöntetű vélemény, hogy, na, ők a szakítós szövegek zenekara. Hogy mindez mennyire tükrözi Matyi lelkivilágát, mint megtudom, igencsak.
– Az Asszem visszafekszem kissé abszurd módon például úgy jött össze, hogy időközben már nagyon boldog voltam az új kapcsolatomban, amikor is egy hirtelen vezérelt ötlettől fogva az akkori csajom zongoráján pötyögve megírtam a dalt. Lett is belőle nagy balhé, és bevallom, még a mai napig nem tudom, miért akkor és ott állt össze a fejemben – meséli Matyi.Amúgy saját bevallása szerint nem szakosodott a szakítós ritmusokra, de valahogy ezek a témák könnyebben jönnek nála, mint mondjuk egy dal a reggeli kávézásról.
A Konyha idén jó pár fesztiválon fellépett, bár picit zavaró volt, hogy ahol alkalmam adódott meghallgatni őket, ott mindig délután háromkor meg négykor zenéltek. A Pannónián például majdhogynem „rendőri felvezetéssel” sikerült elérnünk a koncertet, és még így is rohannunk kellett, hogy odaérjünk a sátorba, ahol már elkezdődött a fellépésük.
Így persze mi lehettünk azok a szerencsések, akik az üres tánctérre az első számot üvöltve-énekelve elsőként betoppanhattunk. Azonban ilyenkor mindig az jutott az eszembe, mikor lesz az, amikor mondjuk kora este, netán a nagyszínpadon láthatjuk a fiúkat.
– Kell hozzá szerencse, mondjuk, ha a rádiószerkesztőknek megtetszik egy-két számunk. De mi nem így akarunk dalokat írni, hogy ez lebegjen a szemünk előtt. Az is igaz, ha nyomulósabbak lennénk, lehet, már pár lépcsővel fentebb járnánk. Én azonban abban hiszek, hogy mindennek megvan a maga ideje, és nem éri meg kihagyni egyetlen fokozatot sem. Aki most velünk van, az nagyon szeret minket, és ez tök jó. Hozzáteszem, azért idén volt esti meg nagyszínpados koncert is, igaz, nem egyszerre – kapunk betekintést az idei fesztiválszezonba.Nyár végére egyébként a rajongók és a PUR E ifjú filmes stábjának hathatós, nem kevéssé lelkes segítségével elkészült a csapat új videoklipje, a Vegyétek el a mobilom. A forgatással kapcsolatban Matyi a lelkemre köti, hogy mindenképp emlékezzünk meg arról a vicces sztoriról, miként lepte meg az egyik szomszéd egy láda sörrel a kis csapatot.
– Miután nyakig fürdőhabos, bikinis lányok az erkélyen átintegettek a bácsihoz, fél óra múlva kopogtak. Azt hittük, vége a bulinak, feljelentettek, kész. De nem. Beállított egy láda sörrel, mondván, nekik még a szomszédok se köszönnek így, ezért megbeszélték az asszonnyal, hogy ez jár nekünk. Tisztelet az I. kerületi nyugdíjasoknak!
A Konyha közben mozgalmas ősz elé néz. Miközben a második albumuk, az Elmentek a szörnyek utómunkálatai a végéhez közelednek, várható megjelenés november 5., addig napra pontosan egy hónappal korábban, október 5-én a Matyi mellett Badics Márk dobossal és Haller Dániel basszerossal működő trió szülinapi koncertet ad az Instantban.
