A rendkívül terjedelmes, mintegy 3,5 millió karakteres szöveg, amelynek létezéséről az irodalomtudományi szakma nem is tudott, szinte véletlenül került elő. Ferencz Győző elmondta, 2005-ben megjelent Radnóti-monográfiájához adatokat gyűjtve évekig járt fel az idén februárban elhunyt Gyarmati Fannihoz. Egy alkalommal az iratok rendszerzése közben bukkant rá a napló gépelt oldalaira. Ezt követően derült ki, hogy Radnóti Miklós özvegye 10 határidőnaplót és 4 füzetet töltött meg gyorsírással készített naplóbejegyzésekkel, amelyeket aztán valamikor a 70-es években, részben tanítványa segítségével legépelt.
A két példányban elkészített teljes szöveg az ágyneműtartóból került elő – mesélte Ferencz Győző. Gyarmati Fanni a naplót barátai, ismerősei körében nem titkolta, a szöveg mégis elkerülte a szakma figyelmét. A szerkesztő elmondta, a gépelt változatot Gyarmati Fanni folyamatosan javítgatta, szerkesztette, nem sokkal halála előtt pedig felkért egy szakértőt, hogy vesse össze azt a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában őrzött gyorsírásos naplóval. Az így többször módosított, átalakított szöveget végül Ferencz Győzőre bízta, azzal, hogy azt csinál vele, amit jónak lát.
A megjelenés előtt álló kötet nem szépirodalmi szöveg, hanem dokumentum, nem hasonlítható Márai, vagy Ortutay naplójához, fogalmazott a szerkesztő. Gyarmati Fanni sokszor mondta, utált naplót írni, csak azért csinálta, „hogy megmaradjon, ami Mikóssal történt”. De nem az utókor számára, hanem saját maguknak dokumentált, hogy később vissza tudják keresni, pontosan fel tudják idézni a történéseket. Majdnem napi rendszerességgel írt, elalvás előtt az ágyban, egy fekete grafit ceruzával. A mondatai nem irodalmilag csiszoltak, mindent úgy írt, ahogy éppen jött, mondta Ferencz Győző, és hozzátette, a szerkesztés során ő nem javított a szövegen, a bejegyzéseket eredetiben olvashatjuk majd a kötetben.
Minden egy Bayer gyógyszergyáras ajándék határidőnaplóval kezdődött, tudtuk meg a szerkesztőtől: ebbe írta első bejegyzését Gyarmati Fanni 1935-ben. A szöveg Radnóti Miklós 1946-os újratemetését követően zárul. A napló utolsó szava, amely egy elkezdett, de félbehagyott könyv olvasására vonatkozik az, hogy „abbahagytam”. Soha többé nem folytatta.