Oroszországban és a világban elsősorban Mednyikovaként ismerik, a The Mednikov’s (Mednyikovok) nevű magasdrót-csoport tagjaként, amelyet a férjével, Alekszander Mednyikovval alapítottak. A csoport neve férje tragikus halála után is tovább élt, róla pedig kevesen tudják, hogy nem is Mednyikova, hanem Gadzsikurbanova; lánykori nevét viseli. Édesapjának, aki szintén a Moszkvai Állami Cirkuszban, magasdróton dolgozott, hét lánya lett, de fia egy sem. Ezért a hét nővérből néhányan megtartották a nevét. Mind cirkuszművészek lettek. Nem csoda, hogy Fatima Gadzsikurbanova úgy gondolja: az igazi cirkusz alapja a család. Magyarországot azért is szerette, mert úgy látja: itt még előfordul, hogy szülőkről gyerekekre öröklődik a hagyomány. Ő ötéves korában szerepelt először nagyközönség előtt a Moszkvai Állami Cirkuszban.
– Annyi ember gyakorolt nap mint nap a manézsban, hogy alig lehetett beférni oda. Mindenki segítette egymást. Cirkusziskolába sosem jártam. Apukám tanított a magasdrótra, mások kézenállásra, trapézra. Egyszer még a medve mellé is be kellett állnom egy hónapra, amikor az idomár felesége megbetegedett – meséli. Bár a hazai cirkuszművészek még mindig elismeréssel beszélnek az orosz cirkuszi oktatásról, Fatima Gadzsikurbanova más véleményen van: szerinte elmúlt az a világ, amiben felnőtt. Amikor tizenhét év kihagyás után a cirkusziskolák növendékei között keresett partnereket, csalódnia kellett: úgy vette észre, a fiatalok húzódoznak attól az élethosszig tartó kemény gyakorlástól, ami az ő életüket jellemezte. Sokukból hiányzott az akarat és a lelkesedés. Egyre gyakrabban tapasztalja azt is, hogy az artisták gyerekei nem maradnak a pályán.
Fatima Mednyikova férjével, Alexander Mednyikovval lépett fel a volt Szovjetunióban, aztán számos más országban is. A kilencvenes évek elején megjelent a Moszkvai Állami Cirkuszban az egyik legnagyobb amerikai cirkusz, a Ringling Brothers producere. Fatima és a férje háromszor is elutasították az ajánlatát, de negyedjére is visszajött. „Két évre akartak szerződtetni minket, ezt soknak találtam. Korábban is utaztunk, de mindig csak fél évre. A szüleim öregek voltak, segítségre volt szükségük. Különben is más terveink voltak: házat akartunk Moszkva mellett, falun. Kertet, virágokat. A férjem kedvéért vállaltuk el, nagyon szeretett volna Amerikában dolgozni.”
Végül négy évre ott marasztalta őket a Ringling Brothers and Barnum & Bailey Cirkusz. Férjével közös magasdrót-számuknak nagy sikere volt. Még bélyeg is készült Fatima arcképével. Erre büszke, hiszen százötven szereplőből választották ki úgy, hogy mégcsak nem is volt amerikai. A sors fintora, hogy Alekszander Mednyikovnak nem a veszélyes munka, hanem egy egyszerű háztartási baleset lett a végzete: leesett egy meredek lépcsőn, és soha többé nem ébredt fel a kómából. Még tizenhárom évet élt. A balesettel elkezdődött a tizenhét éves kényszerszünet Fatima cirkuszi pályáján. Ekkor jött rá arra is, hogy számára a család a legfontosabb. – A szép ruhák meg a jó kocsik, a világ, amiben addig éltünk, egyszerre elveszítette a fontosságát. Kicsúszott a talaj a lábam alól, arra gondoltam, hogy vége mindennek – mondja.
Egy valami nem szűnt meg, a cirkusz iránti szenvedélye. Mindennap azzal kelt és feküdt, hogy vissza akar térni. Takarított és gyerekekre vigyázott, hogy fenntartsa magát, de ideje nagy részét a férje mellett töltötte. A japán producere rövidebb, egy hónapos turnét ajánlott neki, de ő nem mozdult. Félt, hogy a férje felébred, és nem tud majd senkihez szólni, mert vele ellentétben tíz szót sem beszélt angolul. És persze félt attól is, hogy meghal. „Ijesztő hely volt a szanatórium, ahol ápolták. Magatehetetlen öregeket, lábadozókat ápoltak itt és olyan embereket, akiket gépekkel tartottak életben. Egy ház, ahol mindenki alszik, mint a Csipkerózsika-mesében. Nagyon megrázó volt számomra, hogy sokakat magukra hagytak a rokonai, legfeljebb egyszer jöttek hetente.” Fatima számára nagy tapasztalat volt, hogy az a stroke-on átesett öregember, akit a fia naponta látogatott, végül felépült és elhagyhatta a kórházat. A ma 61 éves artistaművész szerint biztos, hogy ennek a két dolognak köze van egymáshoz. Számára is a családi összetartás jelentette a választ a legnehezebb kérdésekre.
Ez alatt a tizenhárom év alatt nem akart az alkoholba vagy más káros szenvedélybe menekülni, viszont rengeteget evett. „Amikor a férjem halála után megjelentem Oroszországban a cirkusznál, hogy újrakezdjem, nem nagyon hittek bennem. Azt mondták, öreg vagyok és kövér. Mondtam, hogy várjanak és majd meglátják. Amikor először próbáltam újra végigmenni a dróton, olyan szívdobogást kaptam, hogy majdnem elájultam. De aztán nem volt semmi probléma.” Fatima csak nevet arra a kérdésre, hogy az ő korában szoktak-e mások is ilyen számokban dolgozni. Nem jellemző, főleg nem tizenhét év kihagyás után „Mind a hat testvérem a cirkuszban dolgozik, és mindegyiküknek szenvedélye a munkája, de engem azért mind a hatan őrültnek tartanak” – árulja el. Fatima Amerikában és Oroszországban találta meg azt a két fiatal orosz partnert, akikkel újraalapította a The Mednikov’s csoportot.
A cirkuszon kívül még egy szenvedélye van: tanítani. A mostani partnerei is tőle tanultak, de szívesen segít bárki másnak is. Ha másban nem, abban, hogy elmondja, hogy sikerült túlélnie a nehéz időket. „Amerikában dolgoztunk Down-kórosokkal. Oroszországban pedig árva gyerekeknek tartottunk kurzusokat. Meséltem nekik arról, hogy nőttem fel, hogy dolgoztam a cirkuszban és hogy tértem vissza tizenhét év után. Nem rólam szólt ez, hanem arról, hogy küzdeni kell; hogy ne kallódjanak el, hanem előre nézzenek, a jövő felé. A magasdrót is erről szól: behunyom a szemem és a kötél másik végére gondolok, ahová át kell érnem.” Ha egyszer lenne ilyen program a Fővárosi Nagycirkuszban, szívesen részt venne benne. Budapestre azért is visszatérne, mert nagyon jónak tartja a cirkusz légkörét és a közönséget. Azt mondja: orosz és az amerikai közönség is csodálatos, de annyi érzelmet, mint a magyaroktól, még soha nem kapott.
