A pénteki nap élményét a szombati program mélyítette el, amikor a skanzen hagyományos népi közegébe költözött a találkozó, ekkor ugyanis az észak-magyarországi falu és a felföldi mezőváros tájegység gyakorlatilag minden egyes portáján autentikus népzene szólt. Halmos Béla tavalyi halála nagy veszteség a táncházmozgalomnak, ő volt ugyanis az első prímása. Róla fotókiállítás emlékezett meg.
A legjobb hangulat az erdélyi zenészek körében volt, ahol fokozva a fokozhatatlant, a palatkaiak népszerű prímása, Codoba Florin és a virtuóz kalotaszegi hegedűs, Varga István „Kiscsipás" közösen húzták egymás nótáit például Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója és Pávai István népzenekutató brácsakíséretével, spontán szerveződött táncház mellett.
Persze minden egyes ház udvarának megvolt a maga saját atmoszférája, így a gyimesi-moldvai helyszínnek, a tekerős, dudás, citerás dallamoknak vagy a délszláv muzsikát befogadó portának, a Tékának, a Métának, Szalonna és bandájának, és még sorolhatnánk, hány zenekarnak otthont adó portáknak. Az ismert együttesek mellé fiatalokat is beosztottak, akiknek ez egyfajta egész napos mesterkurzussal ért fel, mindamellett komoly bemutatkozási lehetőséget is jelentett.
Ez a találkozó jó lendületet adott az évadkezdésnek és hatásos figyelemfelkeltő rendezvény is volt mindamellett, hogy egyértelművé vált: több hasonló zenészrendezvény férne el a skanzen közegében. Persze a legnagyobb jelentősége nem ez, és még csak nem is az összetartozás élménye, amely nyilván a legerősebben csapódott le a résztvevőkben. A legfontosabb, hogy a népzene újra él, és a találkozón kiderült: ez a folyamat most már visszafordíthatatlan.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!