Három földrészről zarándokolnak el Miszlára

Négy éve tanítanak nyaranta egy eldugott tolnai faluban, Miszlán a historikus hangszerek magyar mesterei.

Negyedik éve működik Tolna megyében, a Miszla Barokk Régi Zene Akadémia. Nyári egyetemként indult a mesterkurzus, ahol a historikus hangszereken való játékot tanítják a világ minden tájáról idesereglő növendékeknek. A diákok nyomására tavaly óta már télen is találkoznak. A kurzus egyik alapítója, szervezője Tóth Mónika, európai szakmai körökben elismert barokkhegedűs.

A művész egy közkeletű hiedelem eloszlatásával kezdte a beszélgetést. Leszögezte, hogy amikor egy jó minőségű historikus hangszer hamisan szólal meg, az nem az instrumentum hibája, hanem a muzsikusé. Az ötvenes években sorra kerültek elő a pincékből, padlásokról a háború idején elrejtett régi hangszerek. Eleinte Belgium, Hollandia, Anglia területén fejlődött ki az úgynevezett régi zenei mozgalom, majd fokozatosan terjedt el egész Európában. Kezdetben autodidakta módon próbálták rekonstruálni az autentikus játéktechnikákat: régi traktátusokat böngésztek, festményeken nézegették, hogyan tartották a hangszereket annak idején. Azóta kiderült, hogy hatalmas irodalma van a régi zenének, rengeteg eredeti dokumentáció létezik, csak fel kellett kutatni őket.

Miután feltettem a laikus kérdést, hogy mi a lényegi különbség egy barokk hangszer és a mai utódja között, Tóth Mónika először arra figyelmeztetett, hogy Monteverdi idején, 1600-as években egész más volt a helyzet, mint Bach korában, egy évszázaddal később. A hangszerek folyamatosan alkalmazkodtak a zenei változásokhoz. Bár a hegedű formája nem sokat változott a 17. század óta, lényeges eltérés, hogy a barokk vonósokon bélhúrokat használnak. A barokk vonók másként készültek, jellegzetes ívükre utal a szó eredeti alakja, az arco, amely miatt a régi hangszerek különleges vonótechnikát igényelnek.

„A fúvós hangszerek többsége viszont komoly technikai változtatásokon esett át az évszázadok során. A történelmi rézfúvós hangszereken levegővel kell oktávot váltani, a kürtösöknek, trombitásoknak mindent szájjal kell intonálniuk. Ez nagyon komoly technikai tudást igényel, ami azt bizonyítja, hogy a régi szép időkben sem mehetett mindenki zenésznek – mondta mosolyogva a barokk hegedű mestere. – A legjobb zenészek, zenekarok akkor is ott működhettek, ahol erős mecenatúra segítette a munkájukat. Ma Magyarországon a Miszla Art Nonprofit Kft. kurzusunk legfontosabb mecénása. Idehaza még mostohagyerekként kezelik a historikus zenét. Aki mégis ebben az irányban szeretné magát továbbképezni, az kénytelen más európai országban továbbtanulni, ahol igen magas színvonalon oktatják ezt a műfajt a nyolcvanas évek óta. Ezelőtt pedig a hazai nyári kurzusokat keresik fel az érdeklődők, amilyen a miénk is.”

A Miszla Barokk Régi Zene Akadémia tanárainak kiválasztásánál elsődleges szempontjuk az volt, hogy magyar művészek legyenek. Januj Anna barokk furulyás, aki Ausztriában, Itáliában és Németországban tanult, jelenleg a Lipcsei Zeneművészeti Egyetem professzora. Urbanetz Kristóf, aki Bécsben él, Itáliában és Svájcban lett a viola da gamba mestere. Máté Balázs, a barokk cselló tanára szintén tanított Lipcsében, és rengeteget koncertezik világhírű együttesekkel. Alapító tag a csembalótanár, orgonista és karmester Dinyés Soma, aki szobrászművész édesapja révén régi baráti kapcsolatban áll a Tolna megyei Miszlán található Nemeskéry-kastélyt felújító és kulturális központként működtető Makay családdal.

„A kastély helyreállítása után őt kértük meg arra, hogy vizsgálja meg, melyik helyiségben rendezhetünk koncerteket – kapcsolódott be a beszélgetésbe Makayné Pál Berta. – El is jött, és támadt egy jó ötlete, ebből lett a kurzus. Mi a helyszínt és az étkezést biztosítjuk igen kedvezményes áron a résztvevőknek, illetve segítünk a pályázatok megírásában is. Idén sikerrel fordultunk a Nemzetközi Visegrádi Alaphoz, és első ízben nyertünk el olyan összeget, amelyből tíz növendéknek tudtunk ösztöndíjat biztosítani.”

Tóth Mónika és Makayné Pál Berta

„Idén csaknem negyven diák jött el Miszlára – vette át ismét a szót Tóth Mónika. – A magyarországi növendékeken kívül Németországból, Csehországból, Szlovákiából, az Egyesült Államokból, Olaszországból, Bulgáriából, Lengyelországból, Erdélyből, Japánból, Dél-Koreából és Tajvanról is érkeztek a kurzusra. Egy héten át reggeltől késő estig folytak az egyéni órák, csoportos képzések, consort- és zenekari próbák. Az utolsó három napon növendékhangversenyeken mutatták meg a tanítványok, hogy mit sajátítottak el tanáraiktól. A szépséges környékbeli barokk templomokban játszottunk, Gyönkön, Tamásiban, Miszlán.”

Tóth Mónika két kurzus között Európát járja. Miután Szegeden lediplomázott, Milánóban folytatta tanulmányait, ahol Enrico Gatti volt a mestere. Két év múlva Palermóba ment, ahol a Vincenzo Bellini-konzervatóriumban Enrico Onofri, a világhírű Il Giardino Armonico barokkzenekar elsőhegedűse segítette a mesterdiploma megszerzésében. Nemrég ért véget a Philippe Jarousskyval és Julija Lezsnyevával készített Stabat Mater lemezt bemutató idei turné. A közeljövőben jelenik meg napjaink egyik legfényesebb operaénekes-csillagával, Cecilia Bartolival készített második albuma, amellyel egész ősszel turnézni fognak. Itthon legközelebb október hetedikén hallhatjuk. Különleges produkcióval lepi meg a közönséget: egy kiváló táncossal és egy nagyszerű ütőssel játszik barokk zenét a budai Marczibányi téren. Aki Cecilia Bartolival szeretné őt hallani, annak egyelőre Bécsig kell utaznia.