Az idősíkok sajátos összecsúszását az eseményen részt vevő hallgatóság maga is átélhette a Szent Efrém Férfikar jóvoltából, akik először egy 4. századi görög nyelvű himnuszt énekeltek, majd sajátos kísérletképpen ómagyar nyelven adtak elő egy Szent Miklóshoz címzett himnuszt, a rendezvény végén pedig Sebestyén Mártával kiegészülve adtak ízelítőt a korszak egyházzenéjéből. Nincs rá ugyanis bizonyíték, hogy a megnyitón hallott unikális kísérlethez hasonló előadás született a régmúltban, ugyanakkor az ellenkezőjére sem, vagyis ha tartottak istentiszteletet a bizánci szertartás szerint megkeresztelt magyarok, akkor elviekben az sem kizárt, hogy magyar nyelven énekelték az énekeket.
A bizonyítékok meglétéről, vagyis inkább a hiányáról beszélt a megnyitón Zsoldos Attila akadémikus is, aki a kiállítás szakmai koncepcióját ismertette. Kiemelte: a Karoling-korszak emlékei csak nálunk mutathatók be ilyen formában, tőlünk nyugatabbra ugyanis a szerves fejlődésnek köszönhetően a korszak épített emlékeit átalakították, továbbépítették. Ő is felhívta a figyelmet a zalavári ásatások fontosságára, kiemelve, hogy a település ugyan peremterületen feküdt, de a korban kimondottan fejlettnek számított. Zsoldos szerint a kiállítás jó alapot szolgáltat a mindenféle történelmi mendemondák és tévhitek cáfolására is, és a szakmai koncepció kialakítása során is az a cél lebegett a rendezők szeme előtt, hogy ne a mából visszavetített elvárásaink alapján közelítsük meg az akkor éltek életét és gondolkodásmódját.
