Nem az éles korszakhatárokra, hanem a Kárpát-medence történelmének folytonosságaira irányítja rá a figyelmet az új kiállítás is, melynek nem az elsődleges célja, hogy megkérdőjelezhetetlenül állást foglaljon a vitás történelmi kérdésekben, hanem hogy megmutassa a hazai közgyűjtemények értékeit. Ezt Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kulturális államtitkára mondta el A Kárpát-medence a Karoling-korban és a honfoglalás című új állandó kiállítás szerdai ünnepélyes megnyitóján. A nemzet első múzeumában utoljára több mint másfél évtizede volt látható a honfoglalás korát bemutató tárlat – emlékeztetett a kiállítás szerdai megnyitóján a kultúráért felelős államtitkár.
Hoppál Péter hozzátette: ez a tárlat egyszerre illeszkedik a múzeum állandó régészeti kiállításához és ad új, naprakész élményt; a teljessé váló állandó kiállításokban a magyar vagy külföldi látogató néhány óra alatt áttekintheti a Kárpát-medence történetét az őskőkortól a rendszerváltásig. Hoppál Péter felhívta a figyelmet a korszak régészeti anyagának sokszínű voltára, amely a korabeli Kárpát-medence kettős, nyugati és keleti kötődését bizonyítja. Így fér meg ugyanabban a sírban avar lószerszám és Karoling fegyverzet, de a kiállítás szakít azzal a nézettel is, hogy a – valószínűleg az eddig gondoltnál korábban megkezdődő és hosszabb ideig tartó – magyar honfoglalás az itt talált népesség kiirtásával járt, így az betagozódott a honfoglalók utódai közé – mutatott rá az államtitkár
Hoppál kiemelte a Zalaváron folyó ásatások szenzációszámba menő eredményeit, amelyekkel a kiállítás közönsége is megismerkedhet. Maketteken, 3D-animáción és tárgyi emlékeken keresztül is megelevenedik az egykori Mosaburg Hadrianus-zarándoktemploma, amelyben a korabeli Európa legnagyobb harangja állt, de láthatók a Cirill és Metód által kidolgozott glagolita írás ott előkerült, legkorábbi emlékei is.Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója köszöntőjében felidézte: 2012-ben vetették fel azt az igényt, hogy a múzeum állandó kiállítása megújulhasson és kiegészülhessen egy 9–10. századi résszel. L. Simon László akkori kulturális államtitkár és az Emberi Erőforrások Minisztériuma akkor az ügy mellé állt, így a Nemzeti Kulturális Alap 200 millió forintos támogatásának köszönhetően mára elkészült a kiállítás – tette hozzá. Csorba szerint itt volt az ideje az állandó kiállítás kiegészítésének és megújításának, hiszen minden korszak szükségszerűen vesz részt a múltfeldolgozás véget nem érő folyamatában, így az ilyen jellegű kiállítások óhatatlanul is elöregednek bizonyos idő elteltével.
Az idősíkok sajátos összecsúszását az eseményen részt vevő hallgatóság maga is átélhette a Szent Efrém Férfikar jóvoltából, akik először egy 4. századi görög nyelvű himnuszt énekeltek, majd sajátos kísérletképpen ómagyar nyelven adtak elő egy Szent Miklóshoz címzett himnuszt, a rendezvény végén pedig Sebestyén Mártával kiegészülve adtak ízelítőt a korszak egyházzenéjéből. Nincs rá ugyanis bizonyíték, hogy a megnyitón hallott unikális kísérlethez hasonló előadás született a régmúltban, ugyanakkor az ellenkezőjére sem, vagyis ha tartottak istentiszteletet a bizánci szertartás szerint megkeresztelt magyarok, akkor elviekben az sem kizárt, hogy magyar nyelven énekelték az énekeket.
A bizonyítékok meglétéről, vagyis inkább a hiányáról beszélt a megnyitón Zsoldos Attila akadémikus is, aki a kiállítás szakmai koncepcióját ismertette. Kiemelte: a Karoling-korszak emlékei csak nálunk mutathatók be ilyen formában, tőlünk nyugatabbra ugyanis a szerves fejlődésnek köszönhetően a korszak épített emlékeit átalakították, továbbépítették. Ő is felhívta a figyelmet a zalavári ásatások fontosságára, kiemelve, hogy a település ugyan peremterületen feküdt, de a korban kimondottan fejlettnek számított. Zsoldos szerint a kiállítás jó alapot szolgáltat a mindenféle történelmi mendemondák és tévhitek cáfolására is, és a szakmai koncepció kialakítása során is az a cél lebegett a rendezők szeme előtt, hogy ne a mából visszavetített elvárásaink alapján közelítsük meg az akkor éltek életét és gondolkodásmódját.
