Magyar dzsesszrapszódiák

Dzsessz-szempontból a 2014-es év már eddig is több kiemelkedő albumot hozott.

Már kétszáz CD sorakozik a Budapest Music Center keretében 1998 óta működő cég katalógusában, ami önmagában is tiszteletre méltó teljesítmény. A hármas profil nem véletlen, az immár önálló épületben székelő zenei intézményt igazgató Gőz László harsonás érdeklődéséből következik, aki a kortárs zenében és a dzsesszben egyaránt járatos zenész.

A kiadó egyik műfajban sem a könnyebb irányt választotta: az értékek közvetítését, az újszerű, kísérletező, művészi igényű törekvéseket részesítik előnyben. Ehhez nagymértékben támaszkodnak a Nemzeti Kulturális Alap pályázataira.

Kiemelt figyelmet fordítanak a nemzetközi együttműködésekre, szoros kapcsolatot ápolnak a Magyarországon működő külföldi kulturális intézetekkel, és rendszeresen jelentetik meg hazai és külföldi muzsikusok közös felvételeit. Ezeket a Mátyás utcai épületben nyílt Opus Jazzklubban élőben is bemutatják.

Az Opus klubban otthonra talált Modern Art Orchestra a bigband játék önálló útját járva előszeretettel tűzi műsorra kortárs szerzők, köztük a zenekar tagjainak darabjait. Circular című lemezük Bacsó Kristóf szaxofonos hét nagyzenekari szerzeményét tartalmazza, köztük egy háromtételes szvitet, amelyet a születés- és a halálközeli élmények ihlettek.

A színek, hangulatok megannyi árnyalatát felvillantó, kiváló hangszerszólókkal megtűzdelt kompozíciók nem csak a szerző hangszerelési ambícióinak lenyomatai; a vállalkozás egyúttal az ifjabb magyar dzsessznemzedék felkészültségének és előadói kvalitásainak is meggyőző bizonyítéka.Borbély Mihály szaxofonos a középnemzedék tagja, olyan dzsesszmuzsikus, aki a népzenében is otthon van (a Vujicsics együttes tagjaként az idén Kossuth-díjban részesült). Lemezei zenei koncepcióban és megvalósításban mindig kivételes minőséget képviselnek. Hungarian Jazz Rhapsody című új albuma különös metszet: általa kedvelt kortárs dzsessz- és popszerzők számainak feldolgozásai kaptak rajta helyet.

A címadó darab az Amerikába emigrált Zoller Attila gitáros kompozíciója, a lemezt az LGT Ezüst nyár című slágere fogja keretbe, de elhangzik Seress Rezső Szomorú vasárnapja (az egykori Rákfogó együttes iránti tiszteletből), s ha Demjén Ferenc Várj, míg felkel majd a nap című dalát is említjük, az „igazi” dzsessz híveinek elég okuk lehet arra, hogy gyanakodva vegyék kézbe az albumot.

Félelemre azonban nincs ok: a kvartett, amelyben a rendkívüli tehetségű Szabó Dániel zongorázik, eredeti, elmélyült, magasrendű dzsesszt formál mindenből. Igazolva a tételt, hogy a dzsesszben nem a választott anyag, hanem az abból megszülető zene a lényeg.Míg a Borbély Műhely időnként lépi át a kötött játék határait, a Grencsó Open Collective a (majdnem teljesen) szabad zenélés híve, e tekintetben Szabados György örökségének folytatója. A kreatív, megalkuvásmentes irányultságáról ismert Grencsó István szaxofonos a fiatal Pozsár Máté zongorista és Miklós Szilveszter ütőhangszeres személyében új partnerekre talált, s a régi társ, Benkő Róbert bőgőssel kiegészült kvartettjével ígéretes alkotói korszakba lépett.

Síkvidék című lemeze nincs híján a szokásos iróniának és játékosságnak (Cukormentes, Indián a Hortobágyon), a hangvétel azonban mindvégig komoly, esetenként drámai. Jóllehet kiinduló- és zárópontja mindig egy világosan artikulált téma, ez a zene nem a dzsessz bevett nyelvezetén szólal meg: fő rendezőelve a spontaneitás, amely a rögzített hangnemektől való elrugaszkodásban, az energiaimpulzusok szabad áramlásában és a muzsikusok közötti interakcióban nyilvánul meg.

Befogadása ennek megfelelő nyitottságot és figyelmet igényel. Megéri az erőfeszítés: öntörvényű zenei világgal szembesülhet a hallgató.