Radics Béla, Barta Tamás, Faragó Judy István, Bencsik Sándor Nevek, amelyekre azonnal felkapjuk a fejünket. Nevek, amelyek hallatán azonnal fülünkbe duruzsolnak, zengnek, vagy épp dübörögnek a gitárszólók, s amelyek alaposan felkavarták a hatvanas-hetvenes évek állóvizét. Nem kétséges, tehetségük, habitusuk alapján jobb sorsot érdemeltek volna. Mára valamennyien egy másik dimenzióban, egy másik színpadon nyúzzák hangszerüket az angyali közönségnek.
Volt, aki megelőzte korát, s a régi idők nagy tanújaként túlélte a hatvanas-hetvenéves súlyos megpróbáltatásait: aki nem az alkoholban találta meg a vélt menedéket, akit elkerült az erőszakos és értelmetlen halál egy távoli, idegen földrészen; sőt, az utolsó „nagy utazásra” sem váltott „repülőjegyet”
Szendrődi Zsoltnak – akár a fentebb felsorolt gitárhősöknek – ugyancsak az élet árnyékosabb oldala jutott osztályrészül. Pedig milyen szépen is indult az a reményekkel telt életpálya! A kezdetek az ország egyik legrangosabb zenei intézményében, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola hegedű-zongora tanszakán, majd öt éven keresztül a legendás óbudai Liversing zenekar. Akiknek zenéjére jóval nagyobb tömeg gyűlt össze a Lajos utcai klubban, vagy a zuglói Danúviában, mint amennyit a helyek befogadóképessége elbírt volna.
Hiába: a nyugati, zömmel rhythm and blues zene térhódítását, semmiféle politikai hatalom nem gátolhatta meg. Aztán újabb gyönyörű három év a patinás Olympia együttessel Horváth Charlie oldalán. Kísérletek az igényes, progresszív jellegű muzsika meghonosítására, ám az elvetett mag csak nem akaródzik kibújni a földből.
Zsolt azonban eltökélt, nem adja fel. Ha nem kell a fajsúlyos muzsika, legyen könnyedebb – ám az igényességből sehogyan sem enged. Jön az Únió együttes, egy csodálatos hangú énekesnővel, két kislemezzel és vagy fél tucat rádiófelvétellel.
A mindenkori siker kulcsa, az önálló album lehetősége mégis igen távolinak tűnik. Utolsó nekifutásként az Únióból – szinte észrevétlenül – Lottó zenekar lesz, csakhogy az áttörés ezúttal is elmarad. 1974-ben szakít az aktív muzsikálással, egyre inkább magába fordul. 1978-tól zeneszerzőként próbálja kiírni magából azt, ami szinte a kezdetektől benne lapul. Az eredmény ismert
Hosszú idő után, a 2009-től újra aktív Liversingben, széken ülve láthattuk újra a színpadon Szendrődi Zsolt gitárost. Akkor és azóta néhány nagyobb megméretésen ismét megszólalt keze alatt a The Yardbirds – The Nazz Are Blue tempós, hangulatos kísérő dallama.
Aztán 2014. szeptember 16-án, nyolc nappal hetvenegyedik születésnapja után, végleg elhalkultak a legendás Hagström gitár akkordjai, szólói.
Nyugodj békében, Zsolt!
