Sághi Attila: Az állam nem köthet rossz üzletet

A Forster Központ új elnöke az intézmény eddigi hibáiról és az örökségvédelem legégetőbb problémáiról.

– Külsősként került a Forster Központhoz. Előnyt jelent, hogy a versenyszférából érkezik egy állami intézmény élére?
– Mindenképpen előnyt jelent, hiszen nincsenek prekoncepcióim, nem rendelkezem olyan elkötelezettséggel, amely valamely terület irányába túlzottan elfogulttá tenne s így befolyásolná a munkámat. Az üzleti életből hozott munkamódszerrel dolgozom, amely eddigi tapasztalataim szerint jól alkalmazható egy állami intézmény esetében is. Az a feladatkiosztási és -számonkérési gyakorlat, illetve döntés-előkészítés, amely az eddigi munkámat meghatározta, működik a Forster Központban is.

– Hogyan került a képbe, miért esett Önre a választás?
– Nem szerepelt a terveim között, hogy a Forster Központ elnöke leszek. Kivitelezőként és szakmai irányítóként igyekeztem egyre nagyobb és jelentősebb örökségvédelmi programokban részt venni, ám ezt sem egyéni ambícióim miatt, sokkal inkább azért, mert tapasztalatom alapján rendre úgy véltem, érdemes lenne és tudnék is javítani a kivitelezési folyamatokon. A Forster Központba ezen munkakapcsolatok révén kerültem.

– Cselovszki Zoltán távozása kapcsán számos probléma, belső feszültség került napvilágra. Mennyiben befolyásolják ezek a munkáját?
– A konfliktusok forrását én nem az intézményen belül keresném. Itteni munkám során eddig azt tapasztaltam, a jelenlegi állomány remekül hadra fogható, kitűnő szakemberek dolgoznak a Forster Központban, csupán a csapatmunka hiányzott eddig. Célom, hogy a korábbi gyakorlat helyett a munkacsoportokban való gondolkodást helyezzük előtérbe. Ezzel lényegesen hatékonyabban és eredményesebben működhet az intézmény.

– Komoly szervezeti átalakításokat tervez?
– Természetesen tervezek átalakításokat, de ez nem azt jelenti, hogy megválunk a szakembereinktől. A Forster Központ jelenleg nem működik hatékonyan. A folyamatban lévő integráció, az új feladatkörök beépítése elengedhetetlenné teszi az átszervezéseket. A kormányzat szeptember 30-ig előkészíti a Nemzeti Örökségvédelmi Központ bizonyos feladatainak a Forster Központhoz való átcsoportosítását, mindezeket komolyabb szervezeti átalakítás nélkül nem tudnánk ellátni. A hozzánk kerülő új feladatköröknek köszönhetően a létesítmény személyi állománya növekszik, de az átalakítás végén a jelenleginél lényegesen kisebb létszámmal látjuk majd el az örökségvédelmi feladatokat.

– Az elnökváltás hátterében a még a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága által indított, időközben megrekedt projektek álltak. Melyek voltak a legégetőbb problémák, amelyeket elsőként orvosolnia kellett?
– Az első napokban, mikor a legfontosabb tennivalókról kérdeztek, úgy éreztem magam, mint a mentőszolgálat szóvivője, amikor arról nyilatkozik, hogy a beteget kórházba szállították, az állapota stabil. Nem szeretnék elmarasztaló megjegyzéseket tenni a Forster Központ korábbi működéséről. Tisztában vagyok vele, hogy a folyamatos átalakítások nem könnyítették meg az intézmény munkáját, de vezetői szinten, stratégiai gondolkodással nem szabad úgy projekteket levezényelni, ahogy az eddig itt történt. Az előkészítési folyamatokat a kapkodás, a fenntartási időszakot pedig a megtérülési ellenőrzések hiánya jellemezte. A projektek így csak veszteséget termeltek, az állam pedig nem engedheti meg magának, hogy rossz üzletet kössön. Ezen problémák felülvizsgálata volt a legfontosabb teendőm, és visszautalva a gondolatmenet elejére, a beteg állapotát sikerült stabilizálni. Két folyamatban lévő beruházás, a dégi Festetics-kastély és a dobai Erdődy-kastély rekonstrukciója újra sínre került, és úgy tűnik, az ozorai várkastély felújítása körüli nehézségeket is sikerült elhárítani. Most jön a második fázis, amely hasonlóan komoly kihívás: úgy befejezni ezeket a projekteket, hogy a fenntartási időszakban legalább annyi bevételt termeljenek, amennyit a megvalósíthatósági tanulmányok előre jeleztek.

– Bemutatkozó sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, nem szeretné, ha az örökségvédelem elefántcsonttoronyba zárkózna. Hogyan nyitnának a nagyközönség felé?
– Számos eszköz áll rendelkezésünkre. A legfontosabb, hogy mostantól csapatként látjuk el a feladatainkat. Nem működhet egymástól elszigetelten a tudományos osztály, a nemzetközi osztály, a nyilvántartás vagy a régészet. Ahogy egy kórházban a beteg állapotát több orvos vizsgálja, esetünkben egy beruházásnál az örökségvédelmi szakterületek közösen alakítják ki a Forster Központ álláspontját. A beruházó számára így sokkal egyértelműbb lesz, mit vár el a szakma a kivitelezés során. A nyitást segítheti elő, hogy a nehezen hozzáférhető adattárunkat elektronikus úton elérhetővé tesszük mindenki számára. Ügyfélbarát levéltárat, tervtárat és fotótárat igyekszünk létrehozni. Nemzetközi pályázatok segítségével, illetve hazai forrásokból pedig számos olyan programot hirdetünk, amelyek közelebb hozhatják a lakosságot az örökségvédelem ügyéhez.

– Jelenleg 38 épület áll a Forster Központ kezelésében, tervezik, hogy további műemlékeket vesznek át a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől (MNV)?
– Nem szeretnénk indokolatlanul nagyra nőni. A fokozatosság és a megvalósíthatóság elvét valljuk, arra törekszünk, hogy minden terv szerint menjen végbe. Áttekintettük a MNV kezelésében lévő ingatlanok listáját, és kiválasztottuk azokat a helyszíneket, amelyek alkalmasak beruházások befogadására. Ez a lista jelenleg az MNV és a Miniszterelnökség között egyeztetés alatt áll. A Forster Központnak nem célja, hogy magához ragadja az örökségvédelmi állami vagyont, azt szeretnénk, hogy ezen a területen értéknövelő projektek valósuljanak meg. Ennek végrehajtására, azt gondolom, jelen pillanatban a Forster Központ a legalkalmasabb szervezet.

– Milyen műemléki fejlesztéseket terveznek az elkövetkező évekre?
– Mindenekelőtt azt kell szem előtt tartanunk, hogy olyan projektek valósuljanak meg, amelyeket megfelelően elő tudunk készíteni és amelyek esetében tisztában vagyunk az üzemeltetési költséggel. Az elkövetkező hat évben tizennégy helyszínen tervezünk fejlesztést megvalósítani összesen 25 milliárd forint értékben. Ez reális cél lehet, abban az esetben, ha a projektek előkészítése az általam megfelelőnek tartott módszertani környezetben zajlik.

– A kormány stratégiai partnerként tekint a Forster Központra a budai Vár rekonstrukciója kapcsán. Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Szerepünk az előkészítésre korlátozódik. Két területen vagyunk érintettek jelenleg, de remélem, hogy még ennél is jobban bevonnak majd a folyamatba. Feladataink közé tartozik a tudományos alapok, a hitelesség megteremtése, másfelől, amely épp ilyen fontos, a világörökségi helyszínnel kapcsolatos teendők elvégzése. Az a célunk, hogy a beruházás építészeti és művészettörténeti szempontból tökéletesen hiteles legyen.

– Meddig terjed a Forster Központ hatóköre?
– A Forster Központ a Miniszterelnökség szakmai háttérintézménye. Nem vagyunk hatóság, így előfordulhat, hogy a szakvéleményünkkel ellenkező módon megy végbe egy műemléki beruházás, de bízom benne, hogy a kormány értékeli a szakmai tudást és tapasztalatot, amely az intézményben felhalmozódott és támaszkodik majd a véleményünkre.

– Visszatérve a Várra, szakemberként mi a véleménye, a rekonstrukció során helyreállítható a palota második világháború előtti állapota?
– Nagy adóssága az országnak, hogy ez a rekonstrukció még nem készült el. Külső megjelenésében mindenképpen helyreállítható, ehhez kellő dokumentáció áll rendelkezésünkre. A belső térnél más a helyzet, bár számos helyen visszaállítható az eredeti állapot, a legtöbbször azonban kellő alázattal kell majd bánni az ecsetvonásokkal. Jelen pillanatban a palota egy elavult épület, a rekonstrukciónak köszönhetően azonban visszanyerheti régi formáját.