A magyar dizájn Bécset ostromolja

Nyolcadik éve rendezik meg a bécsi dizájnhetet, az idei seregszemle díszvendége hazánk volt. Feljövőben.

A bécsi dizájnhét minden évben a város egy-egy kerületére koncentrál, központnak is mindig különleges helyszíneket választanak. Színház, iskolaépület és gyárkomplexum után most a Schwarzenberg-palota lett a fő helyszín. A barokk épületegyüttes 1984-től luxusszállodaként működött, de 2006-os bezárása óta elhagyatottan áll. Az egykori hotel enteriőrjeit az osztrák posztmodern stílus jelentős képviselője, Hermann Czech belsőépítész tervezte, most, a seregszemle idejére újra megnyitottak egyes termeket, tisztelegve Czech munkássága előtt.

A palota egyik oldalszárnyában kaptak helyet a díszvendég magyar művészek. Már épp ideje volt, hogy az egykori császárvárosban megmutassák magukat, hiszen egyre inkább láthatóvá válik, hogy a régióban kiemelkedően teljesítenek az alkotóink. A Pure Hungarian (színtiszta magyar) című központi kiállítás, amelynek kurátora Halasi Rita volt, elég szűk keresztmetszetet ad a hazai irányvonalakról, de azt jól szemlélteti, hogy mi is határozza meg a fősodorba tartozó hazai dizájnerek munkáit.

Helyet kapott Káldy Júlia futurisztikus cipője, Toronyi Péter Papr!kum fűszerőrlője, Csík Orsolya Bedclothes nevű paplankabátja, a Tervhivatal Varrat elnevezésű fotelje, az Ivanka Genesis című betonruha-kollekciójának egy darabja és Pais Panni Light me! világítótest-családja, amelyet a tűzrakásnál használatos gyújtós ihletett.

Meghívást kapott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem is: Szirmay Zsanett textiltervező szakos hallgató Soundweaving elnevezésű, letisztult formavilágú munkája igazán figyelemreméltó. Erdélyi keresztszemes mintákat egy lyukkártyás-zengőfésűs zenelejátszóra írt át a fiatal dizájner Tárkány Kovács Bálint zeneszerző segítségével.„A mintatervezés során hasonló szisztémával dolgozunk, mint a zeneművek komponálásánál. A lyukkártya maga a kotta, húsz hangot lehet lejátszani az eszközzel. Egy keresztszemes minta egy hangnak felel meg, ezeket négyféle módon, simán, tükörfordításban, rákfordításban és ráktükörfordításban lehet lejátszani. Bálint abban segített, hogy harmonikusan illeszkedjenek egymáshoz a hangok" – mesélt a projekt részleteiről Szirmay Zsanett, aki a fesztivál során már felkérést is kapott egy firenzei dizájnercsoporttól.

A fesztiválközponttól távolabb, egy irodában kapott helyet a Kultúrgorilla Guide the diver projektje, amely egy egyre nagyobb mértékben jelen lévő társadalmi problémát jár körbe a tervezői gondolkodásmód klasszikus eszközeivel. A Göttler Anna által vezetett kutatás arra igyekszik megoldásokat nyújtani, hogy a kidobott, de ehető ételeket, fémeket, még használható dolgokat miként lehetne a hátrányos szociális helyzetűek vagy hajléktalanok számára emberi módon elérhetővé tenni. „Budapesten az utóbbi időben egyre több kukabúvárral találkozni, akik nagyon sok konfliktust okoznak a lakóközösségeknek. Olyan megoldást kell találni, amely a közösség és az egyén szintjén egyaránt képes működni. Több felvetés született: létre lehetne hozni közösségi műhelyeket a hajléktalanoknak, ahol megjavíthatnák az általuk talált dolgokat, és így pénzt tudnának maguknak teremteni. Van olyan, amely az ételfeleslegre reagál: a kuka tetejére helyezhető, sűrített kartonból készült tálcán higiénikus módon lehetne elhelyezni a rászorulók részére a még ehető ételt” – részletezte Göttler Anna.

Természetesen a Collegium Hungaricum is csatlakozott a programsorozathoz. Az intézetben a rendszerváltás huszonötödik évfordulójához kapcsolódva nyílt meg a Határ: közeledés, találkozás, áttörés című kiállítás, amely nem politikai irányvonalak mentén, hanem alulnézetből, a kor tárgykultúráján, ma már relikviáknak számító eszközökön keresztül ad képet a két ország embereinek akkori hétköznapjairól. A határnyitást követően új útlevelükkel tömegesen indultak meg magyarok Bécsbe, szinte gondolkodás nélkül vásároltak mindent, mert már szabad volt: banánt, minőségi csokoládét, Gorenje hűtőt, kvarcórát, Legót, de még antibébi-tablettát és óvszert is. Ezek a tárgyak mind helyet kaptak a mostani tárlaton.

A Magyar Nemzeti Múzeum Fotótörténeti Gyűjteményének képei és a korabeli magyar, valamint osztrák tévéreklámok pedig igazán teljessé teszik a nosztalgiázást. A december 12-éig tartó tárlat kísérőrendezvényeként levetítik A tanu című filmet, és kerekasztal-beszélgetésen olyan, a turizmus, a gazdaság, az utaztatás területén tevékenykedő személyiségeket hívnak meg, akik a nyolcvanas évekbeli, lazuló társadalmi közeledésben részt vettek, illetve alakították.