Némiképp nehéz úgy vitaestet rendezni, hogy a legfőbb vitapartner nincs jelen, mert nem hajlandó megjelenni – a Katonában rendezett esemény forgatókönyve is eszerint alakult, miután az est moderátori feladatait ellátó Veiszer Alinda beszámolója szerint a Magyar Filmművészek Szövetsége (MFSZ) részéről nem mutatkozott hajlandóság a beszélgetésen való részvételre. Mondhatnánk, hogy ez az eset is rávilágít a frontvonalaknak arra a vészes megmerevedésére, amin csak nagyon lassan tud túllépni a magyar filmszakma, és ami folyamatosan vitahelyzeteket teremt.
Legutóbb ilyen vita lángolt fel a hamarosan kezdődő Magyar Filmhét kapcsán, mely szándéka szerint az elmúlt három év, vagyis nagyjából a Magyar Nemzeti Filmalap létrejötte óta született hazai filmek szemléje kíván lenni. A szakma egy része, a már említett MFSZ viszont több szempontból is kritizálta az ötletet, azzal vádolva a Filmalap vezetőségét, hogy a hosszú évtizedeken át meghatározó szakmai rendezvény, a Magyar Filmszemle babérjaira törve, a szakma egy részét kihagyva, az erő elvét érvényesítve döntöttek az új őszi filmes esemény útra indítása mellett. Ugyanúgy véleménykülönbségeket és vádaskodásokat szült a Magyar Filmakadémia idei megalapítása is, mely szándéka szerint a filmes szakemberek minél szélesebb körének érdekképviseletére és a hazai filmipar fejlesztésére jött létre.
A hétfői beszélgetés résztvevői több szempontból is érintettek a fent említett kérdéseket illetően. A legegyértelműbb álláspontot természetesen Havas Ágnes képviselte, hiszen személyében a Filmakadémia vezetője volt jelen. Pusztai Ferenc producer, aki többek között Pálfi Györggyel dolgozott együtt annak legutóbbi, Szabadesés című filmjén, maga is azok között van, akik beléptek a Filmakadémiába. Török Ferenc, a neves filmrendező helyzete még összetettebb, hiszen ő maga tagja az MFSZ-nek, és bár évekkel korábban tett olyan nyilatkozatot, hogy politikai okokból nem szeretne pályázni a Filmalapnál filmterve, ezt a véleményét időközben megváltoztatta, mi több, a Filmakadémia tagjává is vált.
Veiszer Alinda rá is kérdezett erre az elsőre talán ellentmondásosnak tűnő helyzetre. Török emlékeztetett arra, hogy a MFSZ tagjaként javasolta, ha ennyire nem tetszik a Filmhét ötlete, akkor saját szemle szervezésével kell előrukkolni, igaz, tette hozzá, meglehetősen cinikus lenne egy ilyen rendezvény megvalósítása, hiszen azon értelemszerűen több olyan magyar filmet is be kellene mutatni, melyek a Filmalap támogatásával jöttek létre, vagyis annak a szervezetnek a bábáskodásával, amit Tarr Bélák több nyilatkozatukban is illegitimnek neveztek.
Török szerint az MFSZ képtelensége a kompromisszumra oda vezetett, hogy már nem képes hathatósan képviselni a filmesek érdekeit, miközben az elmúlt években radikálisan változtak meg a filmfogyasztás körülményei és a médiaviszonyok, ezért is döntött a Filmakadémiába való belépés mellett. Eleinte volt benne ellenérzés a Filmalap iránt – utalt a korábbi nyilatkozataira a rendező –, de azt látta, hogy a szervezet nem politikai alapon dönt, és ezért egyre több mérvadó rendezővel együtt ő is úgy érzi, hogy érdemes együttműködni azzal.
Hosszasan elidőztek a vendégek a támogatási források kérdése körül, azt körbejárva, hogy jó-e az, hogy a rendszer „egyablakos”, vagyis a rendezők csak a Filmalapon keresztül juthatnak hozzá az állami forráshoz. Pusztai Ferenc szerint az itthoni rendszer semmiben sem rosszabb, mint a többi európai példa, hiszen más országokban is az állam által fenntartott alapítványokon keresztül állnak rendelkezésre a filmkészítésre fordítható összegek. Ugyanakkor Pusztai nagyon fontosnak tartaná, hogy legyenek regionális filmalapítványok is.
A Filmalap eddigi működése kapcsán Havas Ágnes elmondta: igaz, hogy kevesebb film készült az elmúlt években, mint azt megelőzően, ugyanakkor fel kellett állítani egy új rendszert, és mindeközben több közönség- és nemzetközi fesztiválsikerről is lehet beszélni. Eddig hatmilliárd forintot folyósítottak, a Filmalap maga pedig 15 milliárd forintot kapott eddig, amiben benne van a működési költsége is. Havas kihangsúlyozta: a felröppent hírekkel ellentétben a szét nem osztott pénzek biztos helyen várják, hogy filmekre fordítsák őket, miközben az összeg egy részét „fialtatják” is azért, hogy az így nyert hasznot is filmtámogatás céljára használhassák majd fel.
A Filmalap és a rendezők viszonya ellentmondásos – erre engedtek következtetni azok a bejátszások is, amiken az alkotók nyilatkoztak Groó Dianától kezdve Gárdos Péteren át Gigor Attiláig. Veiszer Alinda felidézte még Hajdu Szabolcs nyilatkozatát is, aki arra panaszkodott, hogy morális válságot okozott számára a Filmalap támogatásának elfogadása. Havas ehhez annyit tett hozzá, furcsa dolog, hogy valakinek azután lesz morális válsága, hogy előtte gond nélkül elfogadta a 350 milliós támogatást.
Az utóbbi idők egyik legérzékenyebb filmes témája a Pálfi György nevével fémjelzett Toldi-film, melynek megvalósulását kétségessé teszi, hogy a Filmalap és a rendező között meglehetősen hűvössé vált a viszony. Pusztai, aki Pálfi producereként lát rá az ügyre, elmondta: azt, amilyen szavakkal kritizálja a rendező a Filmalapot – önkényesnek, az alkotókat semmibe vevőnek titulálva az intézményt –, nem osztja. Szerinte ez egy annyira sajátos projekt, hogy általános, más filmekre is vonatkoztatható tanulságot nem lehet levonni ebből az ügyből.
Havas is kihangsúlyozta: ez egy példátlan vállalkozás, hiszen a jelenlegi tervek szerint 2,5 milliárd forintból valósulna meg a Toldi-film, amiből szerinte legalább hat egész estés magyar játékfilmet lehetne támogatni. Azt is hozzátette: Pálfié az elmúlt húsz év legjobb magyar forgatókönyve. De nem szabad elfelejteni: ez egy történelmi akció-kalandfilm, amiben Pálfinak nincs gyakorlata, viszont a Filmalap szeretne garanciát arra, hogy a nézők tömegei nézik majd meg, a rendező viszont elsősorban a művészi autonómiáját hangsúlyozza a megbeszéléseken – tette hozzá Havas. Szükség van egy ilyen magyar szuperhősre, akiben benne a van a ránk jellemző indulatosság, sőt némi vulgaritás is – összegzett a Filmalap vezetője. Török Ferenc ehhez hozzátette: a Toldi nagyon fontos film, hiszen ha siker lesz, akkor az jelzés a magyar filmrendezők számára, hogy érdemes itthon alkotni, itt is lehet nagyot álmodni.
A beszélgetés nagyjából utolsó harmadában a filmforgalmazás problémái kerültek elő. Pusztai szerint hiába tesz meg mindent a Filmalap és a rendezők azért, hogy minél több jó magyar film készüljön, ha azok vidéken például nem jutnak el a mozikba – merthogy egyre kevesebb ilyen intézményt találni. A multiplexekben egyeduralkodó hálózat döntései pedig Varsóban születnek, úgyhogy nem igazán megalapozott szempontok alapján kerülnek be és ki a magyar filmek.
Havas hangsúlyozta, hogy a Filmalap már most is kínál pályázatot a producerek számára a filmek marketingtámogatására, a jövőben pedig még több lépést kívánnak tenni abba az irányba – tesztvetítésekkel, a kereskedelmi csatornákkal való szoros együttműködéssel –, hogy a magyar filmek a megfelelő körítéssel a megfelelő célközönséghez juthassanak el.
