– A hazai előadóművészek közül kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy hetvenöt évesen a színpad deszkáit tapossák. Nem fáradt el?
– Amikor zenélek, egyáltalán nem. Időnként eszembe jut, bizony egyre fogyatkozunk: tavaly, az év utolsó napjaiban hagyott itt bennünket Hajdú Sanyi, a nagy Bergendy-felállás trombitása, előtte a nyolcvanas évek elején Latzin Norbert, aki ugyancsak kiváló muzsikustehetség, zeneszerző volt. Gitárosunk, Oroszlán Gyuri mára az üzleti életben tevékenykedik. Az évek során többször változott az összetétel, de a zenekar ma is létezik.
– Miként tudta összeegyeztetni egyetemi tanulmányait a zenei pályával?
– Gyerekkoromban klarinétozni tanultam, tudatosan készültem a felsőfokú képzettséget adó konzervatóriumra, ahová 1960-ban fel is vettek. Már 1958-tól kezdve három éven át a Műegyetem hallgatója voltam, a két intézmény között nem létezett átjárás. Az Ifjúsági Jazz Együttesben, a Műegyetem szimfonikus zenekarában és a Tóth Zoltán Big Bandben amatőrként játszottam, hivatásos zenészként pedig megfordultam a Fővárosi Nagycirkusz Big Bandjében, ami – veszélyes munkahely lévén – nem tartott sokáig. Péter öcsémmel együtt, aki jeles matematikus és közgazdász, a komolyzenét és a dzsesszt, valamint a Közgáz együttesét jelöltük meg fő csapásiránynak.
– Az 1962-től már Bregendy együttesnek nevezett zenekarban az évek folyamán több híresség is megfordult. Karrierjük csúcsát kétségtelenül Demjén Ferenc csatlakozása jelentette. Hogyan sikerült őt megnyerni?
– Nálunk zongorázott Auth Csilla apukája Auth Ede; két neves trombitással is büszkélkedhettünk: Tánczos Gabit, aki később tévés szerkesztő lett, Tomsits Rudi váltotta fel; ekkor már a Budai Ifjúsági Park állandó zenekaraként kísérhettük az ott fellépő szólóénekeseket. 1964 tavaszán Szörényi Levente Szabolccsal együtt jelentkezett a zenekarba, ám akkori bőgősünket friss családapaként nem küldhettük el. Levente pedig nem vállalta egyedül. Játéka több Bergendy-felvételen is hallható, a barátság attól függetlenül megmaradt, hogy közös színpadi fellépésre nem került sor. 1964-től végül Oroszlán Gyuri lett az állandó gitárosunk. Kétéves szerződéssel muzsikáltunk Svájcban, ahol René Gubbelmann személyében állandó, svájci dobost szerződtettünk.