Az északkelet-olaszországi Pordenone némafilmfesztiválján bemutatott alkotás a duce hatalomra kerülése után nem egészen egy évvel készült Hall Caine brit szerző 1908-ban magyarul is megjelent, Az örök város című regénye alapján.
A fesztivál szervezői szerint a játékfilm fennmaradt két utolsó, együtt 28 percet kitevő tekercsét Giuliana Muscio filmtörténész találta meg a nyáron a New York-i Museum of Modern Art archívumában.
A George Fitzmaurice által rendezett filmben a kor neves filmszínésze, Lionel Barrymore – Drew Barrymore színésznő dédnagybácsija – alakította a gonosz kommunistát, és önmagát alakítva maga Mussolini is feltűnt a műben.
„Mussolini annyira lelkesedett a tervünktől, hogy bármikor nyitva állt előttünk az irodája” – mesélte annak idején a film operatőre a fesztivál szervezői szerint.
„Egy Mussolinit és a fasizmust dicsőítő film 1923-ban nem volt Hollywood számára olyan kínos állásfoglalás, mint ahogyan utólag tűnik” – mondta Giuliana Muscio a filmmaradvány bemutatóján. Hozzátette: „A katonai parádék akkoriban a jelek szerint filmvászonra kívánkoztak, a duce a nagyközönség előtt népi hősnek számított, és Hollywood a kommunizmus ellenségét látta benne.”
Abban az időben Olaszország nagyon divatos helynek számított a film világában, és számos némafilmet forgattak ott, például Rudolph Valetino filmjeit.
A forgatás biztonságáról a feketeingesek gondoskodtak, és a film tele volt római tisztelgéssel és gumibotokkal – egészen a végső jelentig, amelyben Mussolini a római Palazzo Veneziában lévő irodájában megkegyelmez a gaz kommunistának és engedi, hogy keblére ölelhesse szíve választottját.
Annak idején a New York-i olasz közösség tolongott a mozikban a The Eternal City vetítésére, a filmet azonban furcsa módon sohasem mutatták be Olaszországban.
