Sziklák alatt, a föld mélyében rejtőző torz lények: így jelennek meg a törpék a skandináv mitológiában. Félelmetesek és titokzatosak, távol az átlagos méretű emberek világától. Tolkien Középföldéről szőtt történeteiben már feltűnnek a hobbitok, a „félszerzetek” is, akik méretük ellenére megmentik a világot. Swift Gulliverjében a méretkülönbségek ugyancsak relativizálják a léptéket. De a Grimm testvérektől Walt Disney figuráin át a Trónok harca című fantasy regény- és tévésorozat Tyrion Lannisteréig megannyi mesében bukkanunk az apró lényekre, akik más nézőpontból tekintenek a világra és így új perspektívát nyitnak számunkra is.
A kerti törpék a mesék és mítoszok világát jelenítik meg. A porták zöldjében meghúzódó szobrok védelmeztek és szerencsét hoztak a háziaknak. Németországban a 19. század második felében a kerti törpe státuszszimbólum volt. Népszerűsége napjainkra sem csökkent, több mint húszmillió törpe óvja az osztrák és a német háztartásokat. Ám a kézzel készített, egyedi kerámiaszobrok helyét a tömeggyártásban előállított, fröccsöntött műanyag figurák vették át. A szerencsehozó mitológiai lény a tömény giccs megtestesítőjévé vált. Ezt a kettősséget – a mitikus eredet és az aktuális szerep feszültségét – is igyekezett bemutatni a Törpék kora című kiállítás.
A tárlat ötletgazdái a gyakorlatorientált művészeti képzést nyújtó Werk Akadémia, illetve a kortárs művészeti menedzsment programot működtető Loffice voltak. Céljuk az volt, hogy a mindenki által jól ismert tárgy új életre kelljen a képzőművészek kezében. A kiállítás kurátora, Kenéz Réka javaslatára huszonöt alkotót kértek fel, készítenék el saját értelmezésüknek megfelelően a tömegkultúra emblematikus termékét.
– A felkért művészeknek három irányvonalat javasoltunk – mondta el Kenéz Réka a megnyitón. Az első a törpék megjelenése a monda- és mesevilágban, illetve hogy miként jutott el az egyediből a tömeggyártásba. A második: Európán belül, ki- és bevándorlás, élet Kelet és Nyugat határán. Végül a társadalom perifériájának témakörét: méret- és léptékváltás, félelem és fóbia a szokatlantól.
Az alkotók között fiatal pályakezdő és neves művész egyaránt akadt. Mások mellett Wahorn András, Szurcsik József, Stark Attila, Verebics Ágnes, Kocsi Olga és Nagy Benjámin törpéi láthatók a kiállításon.
A vernisszázson Győrffy László egy performance keretében saját zombiszerű alkotását fejszével aprította fel. A nagyközönség számára a törpét zúzó művész neve a két évvel ezelőtti, botrányba fulladt és visszavont szegedi kiállításával vált ismertté, amelyen tizenkét, tányérra helyezett műfekáliát mutatott be középen egy levágott kézzel.
– Próbáljunk másképp gondolkodni a kortárs művészetről – fogalmazott a megnyitón Réz András, a Werk Akadémia vezetője. – Mindenki lelkesen üdvözli a reneszánsz műveket és állítja, hogy érti azokat, szemben a kortárs alkotásokkal. Mi úgy gondoljuk, a néző egy mukkot sem ért a reneszánsz művekből, mert ahhoz, hogy megértse, ismernie kellene a kort, a jelképrendszert és a festékek használatának technikáját. A kortárs művészek ellenben itt élnek velünk, az ő kérdéseik megértéséhez nem kell semmit tanulnunk. Ezek a kérdések néha provokálnak, néha megrendítenek, néha kifordítják a földet a sarkából, és ez a jó bennük, hogy képesek vagyunk általuk másként látni a világot – fejtette ki Réz András.
A művészek változatosan értelmezték újra a kerti törpét. Jó pár egyértelmű politikai üzenet is megjelent, tüntető és több tiszteletet követelő alkotások képében, a legtöbben azonban szerencsére nem ragadtak le a kevéssé reflektált Hócipő-szerű politikai humornál. Akadt, aki a swifti kérdést tette fel: óriás vagy törpe? Más a léptékek problémáját az orosz–ukrán válság kontextusába helyezte.
Többen a figura szerencse- és pénzhozó funkcióját idézték fel a mai viszonyok közepette, mint például Verebics Ágnes Gold Mine vagy Király András Fortune című műveikben. Láthatunk törpét, amely a művész személyes történetét, frusztrációit, mindennapi problémáit juttatja kifejezésre, és voltak, akik a tárgy eredeti és a mai jelentésének feszültségét egészen egyedi módon hozták felszínre. Karácsonyi László egy atavisztikus alakot jelenített meg, Keszeg Nándor és Horror Pista terroristává alakította a műanyag lényt. Stark Attila darabjaira törte és rémisztő mackóvá gyúrta össze a törpét. Nagy Benjámin Velázquez híres udvari törpéjének alakját idézte meg munkáján. Győrffy László pedig egy jókora fejszével feldarabolta saját zombi törpét formázó alkotását.
Az épen maradt műveket október 12-én, a Millenárison rendezett árverésen bárki hazaviheti.
