Nemcsak a szemnek, de a tapintásnak is jut szerep a kiállításon, hiszen ahogy azt Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója, a tárlat kurátora a sajtó képviselőinek pénteken elmondta: a kínai művészetben az anyaggal való közvetlen érintkezésnek nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak. Annak érdekében, hogy erről az élményről a kiállítás látogatói se maradjanak le, néhány szabadon megérinthető tárgyat is elhelyeztek a vitrinben látható műkincsek mellett, melyek a múzeum tekintélyes, közel nyolcezer darabos kínai gyűjteményéből vándoroltak a kiállítótérbe.
A tárlat más szempontból is igyekszik úgy bemutatni a kínai művészet jellemző vonásait, hogy igazodjon ahhoz az esztétikai szempontrendszerhez, amely ebben a sokrétű és nagy múltú kultúrában hosszú évszázadok alatt kikristályosodott. Már a kiállítás címe is utalás erre a szándékra: A szépség szíve címmel jelent meg ugyanis magyarul 1973-ban az a könyv, mely a kínai esztétikai gondolkodás fontos szövegeit tartalmazza.
A kiállításon is szembetűnő például az ottani művészeti hagyományt meghatározó erős írásbeliség jelenléte a tárgykultúrában. Sőt, a kínai művészettörténet különleges vonása az is, hogy a festmények, ahogy gazdát cseréltek, mindenféle szöveges kommentárokkal és pecsétekkel is gazdagodtak az új tulajdonosok révén. Ennek a digitális kor előtti különös „közösségi médiának\" az eredményeként egy-egy festmény egész komoly művészettörténeti ívet kínál. A budapesti kiállításnak egyébként unikális jelleget kölcsönöz, hogy ilyen nagy számú festmény látható együtt.
A tárlat kronologikus sorrendben tekinti át a kínai művészetet meghatározó irányvonalakat. Az első teremben a jáde féldrágakőből készült tárgyak kaptak helyet. Ennek az anyagnak különleges jelentőséget tulajdonítottak az elpusztíthatatlanságába vetett hit miatt. Már hétezer éve is készültek tárgyak jádéból, sokféle felhasználási módjára – az ékszerektől az állatjegyekhez kötődő amuletteken át a rituális kőbaltáig – láthatunk a kiállításon példát.
A második teremben a porcelánművészet remekeit csodálhatjuk meg. Meglepetés: a jól ismert kék színnel megfestett kínai váza nem is autentikus, hanem régóta exporttermék, melyet az iszlám országokba szállítottak, innen a színválasztás – mondta el a kiállítás kurátora. Egyszínűségük ellenére is tetszetős darabokban gyönyörködhet a néző, olyan apró remekekben például, mint a rinocéroszt formázó teáscsésze, mely az esküvői szertartások meghatározó kelléke volt. Sőt, a magyar–kínai kapcsolatok egy érdekes momentumaként a Kossuth-hagyaték egykori dísze, egy lopótököt formázó rituális tartóedény is színesíti az összképet.
A harmadik teremben a lakkból formázott tárgyak és szobrok sorjáznak. Ezt az anyagot egy bizonyos fajta fa megcsapolásával nyerik ki, felhasználási módját illetően számos tetszetős példát kínál a tárlat. Természetesen a selyem és a papír sem hiányozhat a felsorolásból, a díszítő fantázia és a kínai kép sajátos atmoszférája köszön vissza ezeken is.
