Patrick Modiano francia íróé az irodalmi Nobel-díj

Meglepetést hozott az irodalmi Nobel-díj idén. Patrick Modiano nem volt a legesélyesebbek között.

Patrick Modiano francia írónak ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia. A bizottság indoklása szerint a szerzőt az emlékezés művészetért díjazták, „amellyel felidézi a legmegfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárja a háborús (német) megszállás mindennapjait."

Peter Englund az akadémia titkára a bejelentést követően elmondta, a francia írónak eddig közel harminc kötete jelent meg, elsősorban regényíróként tartják számon, ám sok műfajban alkot, számos gyerekkönyvet is írt. Műveit a tömörség és a filozófiai témák jellemzi. Englund szerint Modiano központi témája az emlékezés, az identitás keresése, az idő és a bűn kérdése.

Mint kiderült, az író Svédországban rendkívül népszerű, több műve jelent meg svédül, mint angol fordításban. Az akadémia titkára a francia szerző 1978-ban megjelent Sötét boltok utcája (Rue de boutiques obscures) című regényét ajánlotta az olvasók figyelmébe, melyért Modiano a Goncourt díjat is elnyerte hazájában. A regény középpontjában az elvesztett emlékek utáni kutatás és az identitás keresése áll.

Peter Englund kiemelte, Modiano műveinek legfőbb helyszíne Párizs, amelynek legapróbb zugait is jól ismeri. Mint a titkár fogalmazott az író bensőséges viszonyt ápol a francia fővárossal.

Francois Hollande francia államfő közleményben gratulált Modianónak, akinek „jelentős munkássága az emlékezés finomságait és az identitás összetettségét tárja fel”.

„Olvasóit a megszállás sötét és mélyen zavaros időszakába vezeti, azt próbálja megérteni, hogy az események hatására az emberek hogyan vesznek el vagy emelkednek ki” – olvasható az elnöki közleményben. Hollande üdvözölte a Gallimard kiadót is, amely Modiano munkáit az első regénye óta gondozza.

Az észak-franciaországi Lille-ben tartózkodó Manuel Valls miniszterelnök szintén Modiano munkáit méltatta, amelyeket Franciaországban „mindenki olvas 30-40 éve”.

Gilles Jacob, a cannes-i fesztivál tavaly leköszönt elnöke Modiano stílusát méltatta. Az írót – aki 2000-ben tagja volt a cannes-i zsűrinek – „az udvariasság, a finomság, a mások iránti figyelem, a zavarba ejtő szeretet jellemzi”, könyvei pedig „az emlékezés munkái” – fogalmazott Jacob, hozzátéve, hogy Patrick Modiano „a szándékos lebegtetés és pontatlanság” művésze, „az igazság nála mindig bizonytalan”.

Antoine Gallimard, a neves Gallimard kiadó elnök-vezérigazgatója az AFP francia hírügynökséget arról tájékoztatta, hogy telefonon gratulált az írónak. Hangsúlyozta, hogy Modiano – bár furcsának találja a helyzetet –, nagyon örül a díjnak.

A kiadóvezető a maga részéről úgy fogalmazott, a hír nagy meglepetés volt számukra. „Gyönyörű nap ez a mai” – egyezte meg. A rendkívül zárkózott írót a bejelentést megelőzően a Svéd Akadémia nem tudta elérni, így őt hívták telefonon.

A svéd televíziónak az író szóvívője elmondta, Modiano épp egy étteremben ebédelt feleségével, amikor közölték vele, ő kapta idén a díjat. A hír hallatán az író nevetésben tört ki, felesége pedig örömében sírva fakadt – fogalmazott Pascal Richard.

Patrick Modiano elsőként a Nobel-díj bizottság honlapjának nyilatkozott. Elmondta, az elismerés rendkívül mélyen érintette. „Sosem gondoltam, hogy ez valaha megtörténhet” – fogalmazott. Az írás kapcsán kifejtette, számára az már egészen fiatal korától kezdve az élet természetes része volt.

Humanistaként, a legkiválóbb francia íróként jellemezte Patrick Modianót Rőhrig Eszter, az idei irodalmi Nobel-díjas magyar fordítója. „Nagyon boldog vagyok, mert Modiano a szívügyem” – mondta a fordító. „Senkihez nem hasonlítható írásművészet az övé” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ugyanakkor sokoldalúság is jellemzi Modianót, hiszen írt dalszövegeket Francoise Hardynak, forgatókönyvet (Lacombe Lucien) Louis Malle számára.

„Egy nagyon nehéz szerzőről van szó, kiváló intellektussal, ugyanakkor bárki számára érthető művekkel” – jegyezte meg Rőhrig Eszter. Arra a kérdésre, hogy melyik művét ajánlja elsőként a magyar olvasóknak, A Kis Bizsut említette, mert szerinte az egy tökéletes regény a gyerekkori traumákról, az emlékezésről.

Az idén a francia szerző, Patrick Modiano lett egy csapásra népszerű a legnagyobb fogadóirodáknál, bár Ngugi wa Thiong’o kenyai és Murakami Haruki japán író őrizték első helyüket. Mellettük szólt az is, hogy a svéd akadémia korábbi titkára, Horace Engdahl a napokban a nyugati irodalommal szemben az ázsiai és az afrikai szerzők műveit emelte ki, amelyekben még „megtalálható bizonyos szabadság”. Ennek ellenére francia író lett a győztes.

Magyar Nobel-esélyesként minden évben megemlítik Nádas Pétert, de azt is: nem valószínű, hogy ilyen rövid időn belül még egyszer egy kis nép írója kapja az elismerést (Kertész Imre 2002-ben kapott Nobel-díjat). Nádas az idén a fogadóirodáknál sem szerepelt a legesélyesebbek között, legalábbis a három legnagyobb fogadóiroda listája alapján.

Hozzá kell tenni, hogy a lóversennyé vált Nobel-fogadások hajrájában gyakran születnek olyan rangsorok, amelyeket később az élet nem igazol. Szvetlana Alekszijevics fehérorosz szerző, oknyomozó újságíró például tavaly tett szert hirtelen nagy előnyre, ami miatt sokan az eredmény idő előtti kiszivárgására gyanakodtak. Ám végül mégsem ő lett a díjazott.

A magyar olvasók számára az sem közömbös, hogy magyarra már lefordított szerző kapja-e meg a Nobel-díjat – bár az ellenkezőjével sem jár rosszul a hazai közönség, mert a díjazott szerzőnek előbb-utóbb lefordítják legalább egy könyvét.

Ez volt a helyzet például a kínai Mo Jennel, akinek egy évvel a Nobel-díja után jelent meg a Szeszföld című kötete. A tavalyi díjazottnak, Alice Munro kanadai prózaírónak viszont már a Nobel-díj előtt is számos kötete jelent meg magyar nyelven.