Sztárok kalapálják a fémet a Spektrumon

Heavymetal-történelem gyűlölködőknek, sznoboknak, semlegeseknek és rajongóknak.

Utóbbiaknak különösen, hiszen a hangsúly a zenén és a zenészeken van, ebben utolérhetetlen ez a sorozat: aki csak él és mozog a hard rock és a metál szcénán belül, azt a készítők kamera elé állították. Sam Dunn és Scot McFadyen sorozata így talán a leghitelesebb alkotás ebben a műfajban.

Valószínűleg kevés olyan zenei irányzat létezik, amely egyszerre vált ki feltétlen, életvitelszerű rajongást, ugyanakkor egyértelmű, sokszor hisztérikus elutasítást. A heavy metal a végletek műfaja, senki sem maradhat semleges: ha megszólal a zene, vagy feltekerjük a hangerőt, vagy azonnal lekapcsoljuk.

A rajongást ritkán magyarázzák, a megvetést annál többször. Sokak szemében a metal nem egyszerűen egy hangos, zajos, értelmezhetetlen katyvasz, hanem maga a gonosz megtestesülése. A zenéhez társított képzetek – amelyekre sokszor maguk a zenészek erősítenek rá – így kizárják a megértést. És bár valóban megjelennek időről időre elfogadhatatlan ideológiák a metalon belül, nem gyakrabban, mint az élet egyéb területein. A műfaj az önkifejezés egy formája, számos értékkel, gondolattal és történettel, amit érdemes megismerni.

Talán ez a sorozat legfőbb tanulsága. Sam Dunn – aki nem mellesleg antropológus – és Scot McFadyen alapos, már-már tudományos igényű történeti bemutatót tart a nézőknek. Persze megijedni nem kell, a készítők igazi rockerek, akiket a szenvedély hajt, a műsor így nem csap át száraz elemzésbe. Remek arányérzékkel adagolják a történeteket, felrajzolva a műfaj fejlődési ívét, ahogy a rock&roll, a beat, a blues és a dzsessz keverékéből létrejövő új irányzat megszilárdul és elindul világhódító útjára.

Az első epizódok a kezdetekhez vezetik vissza a közönséget, amikor a torzított gitárhangzás szépen lassan elszakadt minden addig ismert műfajtól, és felfedezőútra indult a zenei lehetőségek ismeretlen terrénumai felé. Ted Nugent, Iggy és a The Stooges, valamint a legendás MC5 voltak a műfaj amerikai úttörői, ám ők sosem játszottak heavy metalt. Ha a zsáner megszületését akarjuk kijelölni, sokkal inkább Európában, pontosabban Nagy-Britanniában kell keresgélnünk.

A Led Zeppelin és a Deep Purple már közelebb visznek a megoldáshoz, ők azonban, saját bevallásuk szerint, inkább kemény rockot toltak. Innen már csak egy lépés a konszenzuális eredet. A közvélekedés szerint a heavy metal akkor jött létre, amikor a Black Sabbath megírta első albumának anyagát. Ahogy egy kritikus maliciózusan megfogalmazta, amikor a Sabbath játszik, az olyan, mintha súlyos fémet ejtenének a betonra. Feltehetően nem ez volt a szándéka, de nevet adott egy új műfajnak.

Az egyes epizódokban legendák kalauzolják végig a nézőt a határozott körvonalakkal rendelkező zsánerré válás útján. Bruce Dickinson, Geezer Butler, Jon Lord, Slash, Roger Glover, Bill Ward, Iggy Pop, Alice Cooper, Ace Frehley és még sokan mások mondják el saját történeteiket, a magánmitológiákból felépítve a nagy közös heavymetal-sztorit.

A műsor a háttér-információknak, a környezetrajznak, valamint a műfaj megszületésénél bábáskodó zenészek visszaemlékezéseinek, vallomásainak köszönhetően mindenki, még a legnagyobb rajongók számára is tud újat mondani. Az epizódok módszeresen lebontják a metallal szembeni előítéleteket, felmutatva minden értéket, amit ez a zsáner képvisel.

A gyökerek és a törzs után most következik a megszámlálhatatlan elágazás, a hajtások és vadhajtások, egyszóval mindaz, amit manapság metalként definiálunk. Minden szombaton és vasárnap este tizenegytől – rajongóknak kötelező, mindenki másnak ajánlott.

(Kiegészítésként csak annyit, hogy a csatorna tízrészesként reklámozza műsorát, holott a bónusz kiegészítő epizóddal eredetileg összesen tizenkét adás készült el, remélhetőleg minden részt láthatunk majd.)