Képregényekből egyre gyakrabban születik mozifilm vagy sorozat. A szándék egyértelmű, kifacsarni mindent a már bizonyítottan népszerű művekből egy másik médium segítségével. Jellemzően a szuperhősök viszik a prímet: a Pókember-, a Superman- és a Batman-szériák után most már szinte minden fél évben érkezik újabb világmegmentő akcióhős. A kakukktojás – voltaképpen minden szempontból – a The Walking Dead.
Itt is a képregény volt előbb, ám az eredeti és az adaptáció közti viszony teljesen más, mint a fentiek esetében. Ráadásul szó sincs szuperhős narratíváról. A The Walking Dead egy posztapokaliptikus vízió, amelyben egy maroknyi csoport küzd a túlélésért a zombikkal benépesült földön. Első blikkre klasszikus horrorzsáner, ám jóval több annál. Az ötödik évadához érkezett sorozat folyamatosan komoly erkölcsi kérdésekkel bombázza a nézőket.
A végletekig lecsupaszított környezetben az emberi értékek maradványai mint végső lehetőségek tűnnek fel, és minden körítés nélkül a maguk nyers valójában állnak: mit tennél, ha a szeretteid élete veszélybe kerülne? Két rossz döntés közül melyiket választanád? Az életösztön erősebb, mint a humanitás? A húsba vágó kérdések előbb-utóbb elszakadnak a húsra vágyó zombiktól és nagyon is valóságos formát öltenek. És ekkor rádöbbenünk, hogy a társadalmi együttélés alapfeltételei kerülnek terítékre. Mi akadályozza meg az embert, hogy állattá váljon? Ezt a kérdést egy átlagos, napsütéses őszi napon a belvárosi dugóban ülve sokszor feltehetjük magunknak, nem kellenek hozzá élőhalottak. Ezért különleges a The Walking Dead: az apokalipszis utáni világ dilemmái alapvető emberi dilemmák, amelyeket így egy az egyben megfeleltethetünk saját korunk problémáival.
Életösztön vs. humanitás?
Fotó: Fox International Channels Hungary
Nem véletlen tehát a sorozat elsöprő sikere. Ami egyáltalán nem volt magától értetődő. Mert bár a képregényt is nagyon sokan olvasták a televíziós adaptáció előtt is, a népszerűséget a két változat egymás mellett futva érte el. Ami azért is izgalmas, mert a sorozat számos ponton eltér a képregénytől, ahogy haladunk előre, szinte két külön történet pörög a szemünk előtt, amely már csak az alapvető pontokban egyezik meg. Mindenesetre, a képregény most már jóval sűrűbben jelenik meg, mint a kezdeti időkben, a sorozat pedig a kezdeti ötmilliós nézettségét majdnem a háromszorosára tornázta fel.
Az ötödik évad első epizódja, egy nappal az amerikai premier után ma este lesz látható a Foxon. És anélkül, hogy lelőnénk a poént, garantáltan nem fog csalódást okozni. Az ilyenkor szokásos szólamok – hogy nagyobb, erőszakosabb, durvább és kíméletlenebb – ezúttal maradéktalanul igaznak bizonyulnak. De mivel ez nem egy szokványos horror, az erőszak közel sem öncélú. Ahogy nő a tét, úgy kerülünk egyre mélyebbre az emberi lélek sötét tárnáiba. Ha eddig kegyetlen kérdésekkel szembesült az ember, eztán jobb, ha felkészül a legrosszabbra. Az első epizód egyértelműen kijelöli az ötödik évad narratíváját. Az élőhalottak helyett az ember válik ellenséggé. És amíg egy zombi érzelmektől és erkölcsi kötöttségektől mentesen gyilkol, az ember saját egykori értékeit megtagadva teszi ugyanezt. A címben foglalt kérdés így kap már-már filozofikus mélységet: tényleg csak ennyi lenne? Ha nem kötnek a társadalmi normák, akkor vagy ölünk, vagy minket ölnek?
