Nemcsak zászlóink színeiben közös elem a piros szín, de kis túlzással a lengyel–magyar történelmi kapcsolatokat is a bor és a vér múltbéli ösvényei keresztezik. Az első világháború magyar véráldozatainak lengyelországi emlékeit mai napig ápolják északi barátainknál.
Most a Varsói Magyar Kulturális Intézet és a Magyar Képregény Szövetség együttműködéséből szép kiállítású album született lengyel nyelven. A kötetben található képregények Molnár Ferenc író egykori haditudósításain és Szádeczky Kardoss Lajos történész korabeli írásain alapszanak. A munkák vándorkiállításként is bejárták Lengyelországot.
Molnár Ferenc neve nem cseng ismeretlenül a lengyelek számára. A Pál utcai fiúk, vagy ahogy ők ismerik, a Chlopcy z Placu Broni rendkívül ismert regény arrafelé. Az talán még Magyarországon sem annyira közismert tény, hogy Molnár gazdag életművében az első világháborús haditudósításoknak is jutott hely. A most megjelentetett Honwedzi i huszarzy na polskiej ziemi, azaz a Honvédek és huszárok lengyel földön című antológia bevezetőjében Tischler János és Keresztes Gáspár – az intézet igazgatója és kulturális titkára – arra hívják fel a figyelmet, hogy Molnár és Szádeczky Kardoss számára Galícia volt az első olyan hely, ahol közvetlenül, az otthoni eufóriától elzárva tapasztalhatták meg a háborút a maga illúziómentes valójában.
Sokszínű válogatás a kortárs magyar képregényesek krémjétől
Fotó: Hegedűs Márta
A bevezetőből az is kiderül: a két magyar hadikrónikás figyelmét nem a hadiesemények kötötték le igazán, inkább a mindennapi élet folyása a háborús körülmények között. Úgy tűnik, jó ötlet volt egy ilyen, a szélesebb közönség számára is könnyebben befogadható műfaj válogatott magyar képviselőire bízni a téma feldolgozását, lengyel részről legalábbis egyértelmű érdeklődés mutatkozott az antológia megjelenése köré szervezett vándorkiállítás iránt.
A kötet bevezetőjében azt is megemlítik, hogy több lengyel város is örömmel adott otthont a kiállításnak, és a magyar fél megkeresésére szinte kivétel nélkül haladéktalanul és pozitívan reagáltak.
A szép kiállítású kötet nemcsak a képregényeket – szám szerint tizenegy alkotást – tartalmaz, hanem minden képregény előtt egy-egy részlet is olvasható a különböző háborús helyszínekről Kielcétől Przemyslön át Tarnówig. Vagyis egy-egy képregény egy-egy olyan településhez kötődik, melyekről Molnár Ferenc vagy Szádeczky Kardoss Lajos írtak.
Az eredeti írások alapján Bayer Antal fordító, képregényszerző írt forgatókönyveket, melyeket a magyar képregényszakma első vonalába tartozó grafikusok öntöttek végső formába.
Olyan jól ismert nevek találhatók a válogatásban, mint a Dobozváros című meseregényével gyerekkönyvszerzőként is nevet szerzett illusztrátor Lakatos István vagy a szórakoztató, naplószerű képkockáiról is ismert Csordás Dániel. De említhetnénk az animációs munkáiról is ismert Fritz Zoltánt vagy a fiatal kora ellenére már több önálló képregénykötettel jelentkező Felvidéki Miklóst is.
A sokszínű szerzőgárda többféle szín, hangulat és stílus kavalkádját hozta magával, ez pedig az egységesen jó színvonallal együtt azt is eredményezi, hogy a képregény műfajában kimondottan erős lengyelek egy meggyőző válogatást vehetnek kézbe a magyar kollégák munkáiból.
