A napra tör Dj Bootsie

Öt év után egy igen precízen összerakott új albummal jelentkezik. Exkluzív lemezpremier.

„Mindig fontosnak tartottam a koncertek varázsát, ezért tudom, hogy egy ilyen alkalomra kellenek a hangszeres megoldások, a pluszszólamok” – mondja. A produkcióra Lázár Tibor (dobok), Vázsonyi János (szaxofon), Kerek István (hegedű) és Ligeti György (ének, gitár) közreműködésével készül. A koncert unikumát adja, hogy az új album fizikailag csak jövő év februárjában lesz majd elérhető, a megjelenést a kiadó február 16-ára halasztotta.

Egy nem fősodrú előadás esetében persze kérdés, várható-e turné, megutaztatják-e a produkciót. A próbák során felmerült az országjárás lehetősége. Az már biztos, hogy február-március környékén az A38 hajón is lesz egy lemezbemutató, és ugyanitt január 28-án a Silent Partner debütálásának tizedik évfordulójára ugyancsak koncerttel készül Bootsie.

Ha pedig új korong, akkor még a megjelenés előtt végighallgatva a számokat ezek a benyomások érlelődhetnek az emberben.

Madjar Bushido

Szépen megkomponált bukolika több erős, lendületes váltással, ez az eklektikus hangulat talán itt érződik a leginkább. Picit olyan, mintha valahol, a kietlen pusztában, egy sivár vidéken, szétmarcangolva szeretnénk levetni a béklyóinkat, és megszabadulnánk mindentől, ami gúzsba köt.

Sometimes, I often

Éjjeli melankolikus bolyongás, kocsikázás egy nagyvárosban. Amolyan kis éji zene, bár a jelző inkább a könnyedségre utal. Mintha az ember átsuhanna az éjjelen, miközben számtalan érzés kavarog benne az elhagyatottságtól, elmagányosodástól a „vessük bele magunkat a bulizásba” érzésig. Az egyik személyes kedvenc.

Rokka

Az album talán legmegosztóbb dala lehet: vagy szereti az ember, vagy nem. Egyrészt a néha meglepő váltások miatt, másrészt pedig talán azért, mert elsőre kavalkádnak, össze nem illőnek tűnhet a ritmus és effektek párosítása, a szám ebből fakadó hullámzása. Ez a fajta megosztó szerep a klippel megfejelt szám debütálásakor is érezhető volt a netes véleményekből.

River of Roses

Talán itt érezhető leginkább a kifinomult rutin, az évek alatt érlelődő saját hangzás virtuozitása. Az ének (Ligeti György) kifejezetten jót tesz a dalnak, jól húzza magával az embert andalító állapotba. A bukolika itt is komoly lenyomatot hagy a hallgatóban. Egyfajta karcolat a fogyasztói társadalom szülte elmagányosodásról, szép szomorkás andalgással megfejelve. Kifejezetten szerethető etűd.

Rise of the 7

Félbeszakított ütemek kapcsolódása egy virtuális játszótéren. Talán az egyik legszárazabb nóta, viszont frappáns effektek törik meg, fonódnak össze a főmotívummal. Picit mintha egy Commodore 64 számítógépből érkeznének a hangok, ezt azonban olyan rákevert hanghatások bolondítják meg, amelyekkel egy pillanat alatt modern indusztriális környezetbe kerül a szám.

Shiny Shoona Caravan

Mondhatni nomen est omen: az utazásélmény, a karaván megvan, kifejezetten virtuóz átkeverésekkel gazdagítva. Talán itt érzem leginkább azt a Dj Bootsie-s keverést, amelyet a Holdról is meg tudok különböztetni a többitől. Emellett lendületes, egyúttal habkönnyű mosolynóta.

Árva

Vili előszeretettel nyúl népdalokat idéző motívumokhoz, amolyan neonépdalokat komponálva. A nóta egyértelműen és formai jegyeiben pont ezt az elektronikus zenében teljes mértékben egyedinek számító hangzást hozza. Az énekes alapra nagyon jó a keverés és a néhol eklektikus, nem heterogén ritmuspárosítás. (A Trafóban Ligeti Gyuri fogja énekelni a számot.)

Naprablás

Egy erősen lüktető nyitásra csöppet megfeszített, meghúzott, ám épp ezért zizegő végjáték érkezik. Ez az izgalomélmény a szám végére egyre fokozódik, már-már türelmetlenséget hoz a befogadóra, amelyet Vili a végén borzasztóan jó végszóval lekever.

Halálmadár

Egy pillanatra mintha Arany János Híd-avatás című verse elevenedne meg. Elsőre ez ugrott be, a hangulat mondhatni nyomasztó, félelmetes, az „ének” és a pengeélesen időzített effektek erre határozottan ráerősítenek. Szuggesztív, egyúttal brutális, de pont ezért a korong egyik legerősebb három perce.

Forgiven

Eltalált végszó. Passzol a lemez hangulatához, emellett kellemesen lehozza az embert a sok élményről, amely végigkíséri az albumon. Van némi szimfonikus utóérzése, sok apró, lüktető, ám tényleg levezető ritmussal.