Elektronikus bukolikus költészet – talán ez a három szó a legkifejezőbb összefoglalója Dj Bootsie új, harmadik nagylemezének. Az In Solem Verti munkacímen jelentkező korong tíz száma egy tematikus gondolatmenet, egyúttal egy új korszak is zenei életében. Erről beszélt nekünk is. „A tíz éve megjelent Silent Partner a csendtárskorszak volt, amikor sok emberrel dolgoztam együtt, számos produkcióban közreműködtem. A 2009-es Holidays in the Shade az elrugaszkodás pillanata volt, amikor még az árnyékban, de megmutathattam magam” – meséli. Ehhez képest a harmadik korong – amely mindenképp vízválasztó lehet – egyfajta ars poetica.
Bootsie nem az a klasszikus klublemezlovas, nem a tucatszámra gyártott fősodrú populáris előadók táborát gazdagítja. Nem egy kizárólag másoktól átemelő mixergyáros. Számait pedig mondhatni úgy érleli, mint a jó bort. Albumot sem dobál ki évente, ha megnézzük, a stúdióanyagai ötéves periódusokban követik egymást.
Ez nem tudatos tervezés eredménye. Szerette volna, ha ez a lemez hamarabb megjelenik, az anyag ugyanis egy éve készen van. Ennek szervezésbeli okai is voltak, hiszen kiadója, az angol BBE Music nemrégen olvadt bele a berlini !K7 Recordsba. Emellett számos egyéb munkában is részt vesz, egyebek között tagja a Zságer Balázs vezette Zagar zenekarnak is, amely tavaly adta ki Light Leaks című albumát, illetve a magyar divatot a 21. századba átültető, a modern kor igényeihez igazító Gombold újra! produkciónak is részese mint zenei főfelelős.
„Luxus ennyit várni a megjelenések között, de a lemezeken kívül is van mit tennem” – említi Vili, és azt is elárulja, a hamarosan megjelenő számok óta készített már több új vázlatot is, így ha teljesülnek a feltételek, egy-két éven belül új, párszámos kislemez is érkezhet.
Élő varázslat
Most szombaton az idei év talán legizgalmasabb koncertjét adja a Trafóban, zenekari felállásra hangolta az In Solem Vertit. Ahogy mondja, a csupasz lemezt hangszerekkel, egyebek között hegedűvel, szaxofonnal és gitárral fűszerezik meg.
„Mindig fontosnak tartottam a koncertek varázsát, ezért tudom, hogy egy ilyen alkalomra kellenek a hangszeres megoldások, a pluszszólamok” – mondja. A produkcióra Lázár Tibor (dobok), Vázsonyi János (szaxofon), Kerek István (hegedű) és Ligeti György (ének, gitár) közreműködésével készül. A koncert unikumát adja, hogy az új album fizikailag csak jövő év februárjában lesz majd elérhető, a megjelenést a kiadó február 16-ára halasztotta.
Egy nem fősodrú előadás esetében persze kérdés, várható-e turné, megutaztatják-e a produkciót. A próbák során felmerült az országjárás lehetősége. Az már biztos, hogy február-március környékén az A38 hajón is lesz egy lemezbemutató, és ugyanitt január 28-án a Silent Partner debütálásának tizedik évfordulójára ugyancsak koncerttel készül Bootsie.
Ha pedig új korong, akkor még a megjelenés előtt végighallgatva a számokat ezek a benyomások érlelődhetnek az emberben.
Madjar Bushido
Szépen megkomponált bukolika több erős, lendületes váltással, ez az eklektikus hangulat talán itt érződik a leginkább. Picit olyan, mintha valahol, a kietlen pusztában, egy sivár vidéken, szétmarcangolva szeretnénk levetni a béklyóinkat, és megszabadulnánk mindentől, ami gúzsba köt.
Sometimes, I often
Éjjeli melankolikus bolyongás, kocsikázás egy nagyvárosban. Amolyan kis éji zene, bár a jelző inkább a könnyedségre utal. Mintha az ember átsuhanna az éjjelen, miközben számtalan érzés kavarog benne az elhagyatottságtól, elmagányosodástól a „vessük bele magunkat a bulizásba” érzésig. Az egyik személyes kedvenc.
Az album talán legmegosztóbb dala lehet: vagy szereti az ember, vagy nem. Egyrészt a néha meglepő váltások miatt, másrészt pedig talán azért, mert elsőre kavalkádnak, össze nem illőnek tűnhet a ritmus és effektek párosítása, a szám ebből fakadó hullámzása. Ez a fajta megosztó szerep a klippel megfejelt szám debütálásakor is érezhető volt a netes véleményekből.
River of Roses
Talán itt érezhető leginkább a kifinomult rutin, az évek alatt érlelődő saját hangzás virtuozitása. Az ének (Ligeti György) kifejezetten jót tesz a dalnak, jól húzza magával az embert andalító állapotba. A bukolika itt is komoly lenyomatot hagy a hallgatóban. Egyfajta karcolat a fogyasztói társadalom szülte elmagányosodásról, szép szomorkás andalgással megfejelve. Kifejezetten szerethető etűd.
Rise of the 7
Félbeszakított ütemek kapcsolódása egy virtuális játszótéren. Talán az egyik legszárazabb nóta, viszont frappáns effektek törik meg, fonódnak össze a főmotívummal. Picit mintha egy Commodore 64 számítógépből érkeznének a hangok, ezt azonban olyan rákevert hanghatások bolondítják meg, amelyekkel egy pillanat alatt modern indusztriális környezetbe kerül a szám.
Shiny Shoona Caravan
Mondhatni nomen est omen: az utazásélmény, a karaván megvan, kifejezetten virtuóz átkeverésekkel gazdagítva. Talán itt érzem leginkább azt a Dj Bootsie-s keverést, amelyet a Holdról is meg tudok különböztetni a többitől. Emellett lendületes, egyúttal habkönnyű mosolynóta.
Árva
Vili előszeretettel nyúl népdalokat idéző motívumokhoz, amolyan neonépdalokat komponálva. A nóta egyértelműen és formai jegyeiben pont ezt az elektronikus zenében teljes mértékben egyedinek számító hangzást hozza. Az énekes alapra nagyon jó a keverés és a néhol eklektikus, nem heterogén ritmuspárosítás. (A Trafóban Ligeti Gyuri fogja énekelni a számot.)
Naprablás
Egy erősen lüktető nyitásra csöppet megfeszített, meghúzott, ám épp ezért zizegő végjáték érkezik. Ez az izgalomélmény a szám végére egyre fokozódik, már-már türelmetlenséget hoz a befogadóra, amelyet Vili a végén borzasztóan jó végszóval lekever.
Halálmadár
Egy pillanatra mintha Arany János Híd-avatás című verse elevenedne meg. Elsőre ez ugrott be, a hangulat mondhatni nyomasztó, félelmetes, az „ének” és a pengeélesen időzített effektek erre határozottan ráerősítenek. Szuggesztív, egyúttal brutális, de pont ezért a korong egyik legerősebb három perce.
Forgiven
Eltalált végszó. Passzol a lemez hangulatához, emellett kellemesen lehozza az embert a sok élményről, amely végigkíséri az albumon. Van némi szimfonikus utóérzése, sok apró, lüktető, ám tényleg levezető ritmussal.