A szarvassá változott fiú a mozivásznon

Vidnyánszky Attila filmje, A szarvassá változott fiú bemutatóján Juhász Ferenc és Törőcsik Mari is ott volt.

Görög tragédia és népballada, mozgásszínház és költői szertartásjáték: mindez együtt A szarvassá változott fiú, Juhász Ferenc bartóki ihletésű, szürrealista versének színpadi megjelenítése Vidnyánszky Attila rendezésében.

Az előadást Törőcsik Mari és Trill Zsolt főszereplésével, Vidnyánszky beregszászi társulatának szintén fajsúlyos játékával 2003 nyarán mutatták be a Gyulai Várszínházban – nemcsak a rendező pályájának egyik mérföldköve, a magyar színháztörténet elmúlt éveinek egyik maradandó darabja lett. Az előadást a Bárka Színházban újabb változatban vitték színre, jelenleg a Nemzeti Színház repertoárján szerepel.

A szarvassá változott fiú nemcsak a közönség, a kritikusok és Juhász Ferenc tetszését nyerte meg. Egy Bárka-est után az akkori kulturális államtitkár, Szőcs Géza vetette fel, filmen is örökítsék meg az előadást.

Vidnyánszky Attila és alkotótársai ennél többre vállalkoztak, ám épp akkoriban alakult át a filmtámogatási rendszer. A mozgókép közalapítvány már nem, a nemzeti filmalap még nem osztott támogatásokat, a produkció a kulturális államtitkárság százmillió forintos dotálásából forgott 2011 őszén Debrecenben és az ahhoz közeli tanyavilágban.

Az utómunkálatokra a nemzeti filmalap nem adott pénzt, Halász János kulturális államtitkárnak köszönhetően készült el a mű – mintegy három évvel később. A film jelenleg mozis forgalmazót keres, esélyes, hogy a TV2-n lesz látható.

A díszbemutató előtt Vidnyánszky Attila a mozi kávézójában megjelentek előtt bevallotta, 16 éves kora óta él szoros szerelemben Juhász Ferenc versével. A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából színművészeti egyetemistaként már egyszer közel vitte a filmhez, a Dovzsenko stúdiónál nyert pályázat végül nem valósult meg. A vetítés előtt Törőcsik Mari és Trill Zsolt egy évtizedes összjáték újabb, kedves epizódját mutatta meg – Törőcsik a szikrázóan érdekes, „ördögfajzat” Trill Zsoltot a közönség, míg Vidnyánszky költészetből költészetet teremtő filmjét „drága költő uram” jóindulatába ajánlotta.

Amit természetesen nem is kellett kérni. Juhász Ferenc, miután hangot adott meghatottságának és köszönetének, az 1955-ben írt verse kapcsán úgy fogalmazott: amikor egy mű megszületik a költő fejében, még nem tudja annak utóéletét, sorsát, de nem is akar mást, mint elmondani, ami fáj. „Minden fáj: az is, ami megtörtént, és az is, amire az ember számítana, de nem történik meg.”

Az ártatlan erőből, a tapasztalatlanság és a fiatalság idején született versről így vallott: „egyrészt kijelentés, másrészt kívánságok halmaza, harmadrészt bezártság és elvágyódás, negyedrészt pedig szeretetből épülő katedrális, amelynek nem lehet látni a tornyát, tetejét.”

Törőcsik Mari mindehhez annyit tett hozzá: Juhász Ferenc minden idők egyik legnagyobb magyar költője. Kijelentésével mindenki egyetértett.