A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Műtárgyfelügyeleti Irodája, az állami elővásárlás jogával élve 2014 őszén, egy budapesti árverezőház aukciós kínálatában bukkant Barabás Miklós festményére, amelyet – a Miniszterelnökséggel egyetértésben – a Forster Központ október 6-án 6 millió 600 ezer forintért megvásárolt a Magyar Állam számára.
A képet L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Sághi Attila, a Forster Központ elnöke, valamint a képnek ideiglenesen otthont adó Szent István Király Múzeum igazgatója, Demeter Zsófia, illetve a festményt részletesen ismertető Bányai Balázs történész, a Szent István Király Múzeum munkatársa jelenlétében helyezték el a fehérvári múzeumban, ahonnan a Forster Központ vagyonkezelésében lévő nádasdladányi Nádasdy-kastélyba kerül majd.
Barabás Miklós (1810–1898) a 19. századi magyar képzőművészeti élet kiemelkedő alakja volt. Nagyenyed, Kolozsvár, Bécs, Velence, Pest jelzi tanulmányainak, művészi útjának állomásait. Elsősorban a portréfestészet mestereként tartja számon a művészettörténet, bár szép számmal festett zsánerképeket és tájképeket is, az alföldi táj különösen nagy hatást gyakorolt rá. 1842-ben egy akvarellen, később nagyméretű olajfestményen megörökítette a Lánchíd alapkőletételét. Néhány festménye a korszellemnek megfelelően érzelmes, biedermeier hangulatot áraszt. 1836-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, utóbb rendes tagja lett, 1859-ben életre hívta a Képzőművészeti Társaságot. Barabás Miklós alkotásai láthatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Kolozsvárott, Bukarestben és több erdélyi múzeumban, valamint magángyűjteményekben is.
Életművében fontos szerepet töltöttek be a főúri és polgári megrendelésre készült egyéni és társas portrék, közülük való gróf Nádasdy Ferencné, született gróf Zichy Ilona (1849–1873) megörökítése. A gyászruhát viselő fiatalasszonyt ábrázoló egész alakos festmény, ahogy a jelzete mutatja, a grófné korai halála után négy évvel, 1877-ben készült. A kép előtörténete csak részben ismert, az azonban szinte bizonyos, hogy szorosan kötődik gróf Zichy Ilona férjéhez, nádasdi gróf Nádasdy Ferenchez (1842–1907), és általa a nádasdladányi, Tudor-stílusban építtetett Nádasdy-kastélyhoz, amelyet az özvegyen maradt, fiatal Nádasdy gróf úgy fejezett be és úgy rendezett be, mintha elhunyt hitvese továbbra is ott élne. A gróf többet nem házasodott meg, három gyermekének, a kultúrának és a közügyeknek szentelte életét.
