„Köszöntés helyett sokkal inkább köszönetet szeretnék mondani a díjazottaknak az egész nemzet nevében” – fogalmazott Fekete György a díjátadón.
Balog Zoltán köszöntőjében hangsúlyozta, a gazdaság csak akkor lehet sikeres, ha kulturális gazdagságra építjük, a legnagyobb kincs pedig az emberi erőforrás. „A díjazottak tiszta, ikonikus nagyságok, akiknek tevékenysége, életműve előtt pályatársak és a közönség egyaránt elismeréssel adózik – mondta a miniszter. – A nemzet művészei olyan alkotó emberek, akik mögött évtizedek tanítói munkája áll. Közös érdekünk, hogy ezeket a művészeket életük végéig hozzásegítsük az alkotás szabadságához a díjhoz járó életjáradékkal. Minket is minősít, hogy képesek vagyunk-e megbecsülni értékeinket.”
A Nemzet Művésze díjat a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére 2013-ban hozta létre az Országgyűlés, idén először ítélték oda, és tíz kategóriában hatvankilencen kapták meg. Az elismerést a magyar művészeti élet Kossuth-díjas és hatvanötödik – a tánc-, illetve a cirkuszművészet esetében ötvenedik – életévét betöltött képviselői kaphatják. A díj életjáradékkal jár, ennek összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének huszonháromszorosa, jelenleg 655 500 forint.
A törvény szerint egyszerre hetven művész viselheti a címet, Kossuth-díjas cirkuszművész hiányában a kategória egy kitüntetettje még gazdára vár. A díjátadón – amelyen fellépett Bogányi Gergely és Kassai István zongoraművész, illetve Szecsődi Ferenc hegedűművész – így hatvankilenc alkotó vette át a kitüntetést.
Bánsági Ildikó kérdésünkre úgy fogalmazott, a díj számára egy pályafutás megkoronázása. „De remélem, nem jelent lezárást is egyben, hiszen nagyon sok örömöt szeretnék még adni a közönségnek.”
Blaskó Péter örömét fejezte ki, hogy a kormányzat odafigyel az idősödő művészekre, „akik már nem tudnak úgy teljesíteni, mint korábban. Színművészként én magam is érzem a szervezetemben a kopást. Ez az életműdíj nyugodt öregkort biztosít mindannyiunk számára.”
„Én csak úgy belógtam ide – mondta Sándor György humorista, a színházművészeti kategória díjazottja. – Annak idején a Színművészeti Főiskola felvételijén odasúgtam drága Kézdi Györgynek, hogy én ide csak úgy belógtam. Azóta is ezt csinálom. Úgy vagyok itt, mint elefánt a porcelánboltban. Mindig többet kapok az élettől, mint megérdemlem.”
„A díj lekerekíti dolgokat, amelyek önmagukban változatosak, zűrzavarosak, és különbözőek – fogalmazott Tandori Dezső. – Szeretem az egyszerű dolgokat, az irodalmam legyen bonyolult, de az életem minél egyszerűbb. Ez a díj sem árnyékot nem vet, se be nem árnyékol semmit, ez egy tiszta dolog. Az, ami.”
