Nemes Béla, a Veresegyház Városi Önkormányzat Idősek Otthonának egyik 90 éves lakója a júniusi koncert után azt írta a Budapesti Fesztiválzenekar zenészeinek: „Én Önökre úgy emlékszem vissza, akik a világ reneszánszának örök csodálatos zenéiből nyújtottak nekünk ízelítőt. Ezek a dallamok a zene kristálytisztaságát hordozzák magukban.”
Ez a mondat a közösségi hét egyik szlogenjévé vált, most is ezt olvassa fel Dvorák Lajos csellista a koncert szünetében, de a beszélgetésünkben felidézi azt a nénit is, aki korábban, egy másik idősotthonban köszönte meg a koncertet, mert élete legszebb emlékeit élhette újra: azóta tolószékbe kényszerült, és vele együtt az idősek otthonában élő férjével rengeteget jártak hangversenyre.
Talán nem is csoda, hogy a Fővárosi Önkormányzat Pesti úti Idősek Otthonában az egyik ápoló koncert előtt arra figyelmezteti a közönséget: csendben hallgassák a koncertet, ne ujjongjanak hangosan.
Gálfi Csaba (brácsa), Lezsák Zsófia (hegedű), Molnár Noémi (hegedű) és Dvorák Lajos (cselló) alkották azt a vonósnégyest, amely ebben az idősek otthonában fellépett csütörtökön, míg más kollégáik velük párhuzamosan más helyszíneken koncerteztek.
19 koncerttel ajándékozta meg a Budapesti Fesztiválzenekar egy hét alatt azokat a hallgatókat, akiknek a legtöbbje máskülönben nem jutna el koncertre. Ebből hármat-hármat tartottak templomokban és zsinagógákban, hármat SOS-gyermekfalvakban, tízet pedig időseket gondozó intézményekben. Tizennégy városban jártak Miskolctól Budapesten át Veszprémig. A csütörtöki budapesti koncert előtt Szalay-Bobrovniczky Alexandra humán területért felelős főpolgármester-helyettes mondott köszöntőt.
Kétszázhatvanhét dolgozója van az otthonnak, akik nagy lelki és fizikai terhelésnek vannak kitéve. Az újonnan érkezők sokszor csak két-három hétig bírják, jelenleg is húsz ápolói státus vár betöltésre. A koncertre végül szinte teljesen megtelik a rendezvényterem, az ápolók sorra hozzák be a kerekes székes lakókat is, de még így is csak az otthon lakóinak egy töredékével találkozunk.
Összesen ötszáznegyvennégyen laknak itt. Ha mindenki eljött volna, nem fértek volna be a terembe, de sajnos erről szó sincs. Az ápoltak körében egyre nagyobb számban vannak jelen a demenciában szenvedők. Kezdeti stádiumban még lehetséges a beteget szinten tartani és a többi, egészséges lakóval együtt ápolni. Az Alzheimer-kór elhatalmasodása után ez már nem működik, speciális gondozást igényelnek a legsúlyosabb esetek.
Az ötszáznál is több lakó között persze sokan vannak olyanok is, akik más okból nem képesek felkelni az ágyból vagy elhagyni a szobájukat. Nagy segítség a kulturális programoknál, hogy a rendezvényteremben tartott előadást a szobákban, tévén is nézhetik azok, akik nem tudnak felkelni. Az otthonban mindennap van szabadidős program, az arra rászorulóknak speciális foglalkozás is. Kulturális programokra külön keret nincs a költségvetésükben, de meg szoktak hívni művészeket honorárium ellenében is.
Az ajándékba adott fellépéseknek mindig örülnek. Dvorák Lajos internetes keresgélés alapján választotta az egyik koncert helyszínéül a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonát. Meglepő, de azt mondja: volt a keresés során olyan otthon is, ahol elutasították az ajánlkozását, mondván, hogy náluk nincs ilyesmire igény. Ez azonban ritka eset, a legtöbb intézmény nagyon örül a koncerteknek.
Dvorák Lajos azt mondja: természetes, hogy az idősotthonok közönségét is éppen olyan komoly közönségnek tekintik, mint a koncerttermek vendégeit. Ugyanakkor igyekeznek a koncerteken ismertebb zeneszerzők, művek közül válogatni, lehetőleg lendületes, jobb kedvre derítő darabokat játszanak. Bíznak benne, hogy ezek feltöltődést adnak. Ezúttal Mozart és Mendelssohn egy-egy művét, Antonín Dvorák Amerikai vonósnégyesét és Vivaldi Négy évszakából a Tél második tételét választották.
Dvorák Lajos elmondása szerint legközelebb májusban terveznek közösségi hetet a Budapesti Fesztiválzenekarral.
