– Úgy vezették be néhány napja megjelent interjúját a Die Zeit német napilap online oldalán, hogy Berlinben él. Miért döntött úgy, hogy külföldre költözik?
– Ez téves információ, nem élek Berlinben, csak vettem ott egy lakást. Moszkva mellett is van lakhelyem, a telet mindig ott töltöm. Nagyon fontos nekem Oroszországban a hó, a tél. Ha nem élem át, teljesen depressziós leszek.
– Gyakran kritizálja a putyini Oroszországot. Nem arról van szó, hogy Berlinbe menekült?
– Nincs szó erről. Határozottan kijelenthetem, hogy nem szeretem Putyint. De nem emigráltam Oroszországból, csak vettem egy lakást külföldön. Sok orosz zenész, rendező, képzőművész vásárol Berlinben lakást, így tulajdonképpen orosz közegben mozgok ott is. A rendszerváltás után az orosz értelmiség nagyon megváltozott. Ma már jobban megértem magam azokkal, akik Berlinben élnek, és megtartották azt a közös nyelvet, amit annak idején az ellenzéki közegben beszéltünk. Már nem vagyok fiatal, és egyre fontosabbak nekem azok az értékek, amelyek fiatalkoromban körülvettek. Ezenkívül nem vagyok biztos benne, hogy az otthoniak nyelve jó irányba fejlődik. A kilencvenes évek óta, amikor eluralkodott Oroszországban a vadkapitalizmus, elterjedt az orosz nyelvben valamiféle tolvajnyelv. Ez nem irodalmi nyelv, hanem a bűnözők nyelve.
– Új regénye, a Tellúria félelmetes antiutópia, amelyben Oroszország szétesett, Európa pedig romokban hever a muszlimokkal vívott háború után. Komolyan el tudja képzelni ezt a forgatókönyvet?
– Mostanában többet vagyok Európában, és Európa félelmeit is elkezdtem érezni, ezért írtam ilyen regényt. Azon még nem gondolkodtam, hogy mindez valóban bekövetkezhet-e. Már Az opricsnyik egy napja című regényem kapcsán is kérdezték ezt 2006-ban. Akkor sem tudtam válaszolni, de mostanság sokan mondták, hogy kezd bejönni, amit ott lefestettem. Mindenesetre nem szeretném, hogy a Tellúriában leírtak megvalósuljanak, bár szerintem vannak jelei annak, hogy közeleg az új középkor. Az ukrajnai eseményeknek nem volt köze a történethez, hiszen a regényt már előbb befejeztem, de szerintem pontosan e felé az új középkor felé mutatnak. A „luhanszki köztársaság” vezetője, Ihor Plotnickij például kihívta Porosenko ukrán államfőt párbajra. Azt javasolta, hogy így döntsenek el mindent. Véleményem szerint ennek a párbajnak lovon kellene történnie, páncélban, kopjával, karddal és buzogánnyal.
– Van még olyan könyve, aminek a magyar megjelenése várat magára?
– A Négyek szíve, az első regényem. De az elég durva könyv. Örülök, hogy a Tellúria magyar kiadásának jó visszhangja lett. Németre éppen most fordítják a kötetet. Annak a fordításnak az az érdekessége, hogy nyolc fordító dolgozik a könyvön. Sok szólam van benne, és a szerkesztők a maguk német pontosságával úgy gondolták: legegyszerűbben több fordító tudja visszaadni ezt.
– Ez téves információ, nem élek Berlinben, csak vettem ott egy lakást. Moszkva mellett is van lakhelyem, a telet mindig ott töltöm. Nagyon fontos nekem Oroszországban a hó, a tél. Ha nem élem át, teljesen depressziós leszek.
– Gyakran kritizálja a putyini Oroszországot. Nem arról van szó, hogy Berlinbe menekült?
– Nincs szó erről. Határozottan kijelenthetem, hogy nem szeretem Putyint. De nem emigráltam Oroszországból, csak vettem egy lakást külföldön. Sok orosz zenész, rendező, képzőművész vásárol Berlinben lakást, így tulajdonképpen orosz közegben mozgok ott is. A rendszerváltás után az orosz értelmiség nagyon megváltozott. Ma már jobban megértem magam azokkal, akik Berlinben élnek, és megtartották azt a közös nyelvet, amit annak idején az ellenzéki közegben beszéltünk. Már nem vagyok fiatal, és egyre fontosabbak nekem azok az értékek, amelyek fiatalkoromban körülvettek. Ezenkívül nem vagyok biztos benne, hogy az otthoniak nyelve jó irányba fejlődik. A kilencvenes évek óta, amikor eluralkodott Oroszországban a vadkapitalizmus, elterjedt az orosz nyelvben valamiféle tolvajnyelv. Ez nem irodalmi nyelv, hanem a bűnözők nyelve.
– Új regénye, a Tellúria félelmetes antiutópia, amelyben Oroszország szétesett, Európa pedig romokban hever a muszlimokkal vívott háború után. Komolyan el tudja képzelni ezt a forgatókönyvet?
– Mostanában többet vagyok Európában, és Európa félelmeit is elkezdtem érezni, ezért írtam ilyen regényt. Azon még nem gondolkodtam, hogy mindez valóban bekövetkezhet-e. Már Az opricsnyik egy napja című regényem kapcsán is kérdezték ezt 2006-ban. Akkor sem tudtam válaszolni, de mostanság sokan mondták, hogy kezd bejönni, amit ott lefestettem. Mindenesetre nem szeretném, hogy a Tellúriában leírtak megvalósuljanak, bár szerintem vannak jelei annak, hogy közeleg az új középkor. Az ukrajnai eseményeknek nem volt köze a történethez, hiszen a regényt már előbb befejeztem, de szerintem pontosan e felé az új középkor felé mutatnak. A „luhanszki köztársaság” vezetője, Ihor Plotnickij például kihívta Porosenko ukrán államfőt párbajra. Azt javasolta, hogy így döntsenek el mindent. Véleményem szerint ennek a párbajnak lovon kellene történnie, páncélban, kopjával, karddal és buzogánnyal.
– Van még olyan könyve, aminek a magyar megjelenése várat magára?
– A Négyek szíve, az első regényem. De az elég durva könyv. Örülök, hogy a Tellúria magyar kiadásának jó visszhangja lett. Németre éppen most fordítják a kötetet. Annak a fordításnak az az érdekessége, hogy nyolc fordító dolgozik a könyvön. Sok szólam van benne, és a szerkesztők a maguk német pontosságával úgy gondolták: legegyszerűbben több fordító tudja visszaadni ezt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!