Életének érdekes zenetörténeti vonatkozása is van: a család közeli rokonságban volt Lehárékkal: Brauch Ferenc és Lehár Ferenc, a magyar zeneirodalom egyik kimagasló alakja, első unokatestvérek voltak. Édesapja, Brauch Károly 1873-ban költözött Budapestre és a Rákóczi téren nyitotta meg hentesboltját. Brauch Ferenc is hentesnek tanult, hogy mindent megtudjon a szakmáról, gyalogszerrel végigjárta Ausztria és Németország neves mestereinek üzleteit.
Már fiatalon is megfontolt, céltudatos ember volt: huszonegy évesen már a saját, a budai Zöldfa utcában lévő boltját igazgatta. 1897 februárjában, amikor pedig a Központi Vásárcsarnok megnyílt a Ferencvárosban, az első bérlők egyike volt, öt évtizeden át kínálta húsáruit a főbejárattól balra, a legelegánsabb helyen. Brauch még azok közé az iparosok közé tartozott, akinek a tisztességes munkába vetett hit mindennél előrébb való volt. „Csak a munka jelent erkölcsi értéket az embernek” – vallotta.
1899-ben megvette a Conti (ma Tolnai Lajos) utca 38. szám alatti ingatlant, ahol felépítette első saját gyárát, de pályafutásának igazi csúcspontja az volt, amikor 1903 elején a Mester utca 29–33. szám alatti telken kialakította kolbász- és szalámigyár központját. Az üzem hivatalos megnyitóját a Bakáts téri templom felszentelésének napján tartották. Az egykori hentesüzlet helyén ma is húsbolt üzemel.
Brauch nem ismert lehetetlent. Németországból finomkolbász-készítő gépeket hozatott, amelyekkel egyre szebb és jobb minőségű kolbászokat állított elő, raktárakat tartott fenn, sertéshízlalással is kísérletezett, sőt vágóhidat is üzemeltetett. Kivételes minőségű termékeit külföldön is csodálták: 1904-ben családjával együtt még a St. Louis-i világkiállításra is meghívták. A füstölt áruk mellett Brauch a pástétomok, aszpikos ételek nagymestere volt, de még az átmulatott éjszakák utáni nehézségekre is tudott megoldás nyújtani. A gyomorbántalmak elleni Kékszalag gyógysonkája sokakat megmentett.
Brauch Ferenc a harmincas években Károly fiának vásárolta meg a Központi Vásárcsarnokkal szemközti épület földszinti sarkán található helyiséget, amely a legfontosabb mintaboltjuk lett. Ezt most az egyik amerikai gyorsétteremlánc bérli, viszont az egykori Brauch mintabolt csempézete szerencsére még ma is a húsfeldolgozás aranykorát idézi. A történelem viharai a Brauch famíliát sem kímélték: az államosítás során mindenüket elvették, 1951-ben a családot kitelepítették, csak 1953-ban hagyhatták el a tartózkodási helyüknek kijelölt falut, de a főváros harminc kilométeres körzetébe így sem térhettek vissza. Brauch Ferenc feleségével Gödön talált otthonra, a mester itt is hunyt el. A család többi része elmenekült Magyarországról.
A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény kamarakiállításán ennek a legendás életútnak lehetünk tanúi. A korabeli fényképek, írásos emlékek és használati eszközök mellett még Sándor Béla 1928-as festménye is látható, amelyet Brauch Ferenc megrendelésére készített és a Vámház körúti mintaboltot is ábrázolja.
(Kékszalag hentesáruk mestere. Brauch Ferenc és családi vállalkozása. Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény. December 20-ig)
