Egy könyvmoly is lehet hős

Nem egy klasszikus thrillerhős, Gabrielle Zevin regényének könyvesboltos főhőse mégis komoly kalandokat él át.

Művészet és közgazdaságtan bonyolult viszonyban áll, ez nem szorul különösebb bizonyításra, és vannak bizonyos műalkotások, melyek jó eséllyel járulnak hozzá egy-egy termék, fogyasztási cikk vagy szabadidős tevékenység népszerűségének tartós felíveléséhez. Feltételezhető például, hogy a Csokoládé című film hatására megugrott a házi csokikészítők száma, és Provence tartomány turisztikai hivatala is bizonyára imába foglalja Peter Mayle Bor, mámor, Provence című művét.

Az olvasás és az irodalom népszerűsítésén is számosan ügyködnek lelkes napközis tanítónőktől kezdve szigorú olvasásszociológusokon át a félművelt celebekig, de kevés olyan hatásos próbálkozásra van példa, mint Gabrielle Zevin regénye, az Egy könyvmoly regényes élete, mely az olvasást legalább, ha nem még inkább olyan élvezetes tevékenységként mutatja be, mint a kézműves csokoládé vagy a provence-i tájak élvezetét. Rafinált könyv Zeviné, hiszen a forgatókönyvíráson edzett szerzőnő láthatóan minden olyan mesterségbeli tudásnak a birtokában van, aminek köszönhetően regénye gördülékeny és szórakoztató olvasmánnyá vált.

Szüksége is volt erre a rafinériára, hiszen elvileg nem egy picike, a turisták által kedvelt szigeten az életét tengető könyvesbolt-tulajdonos az, akivel a legizgalmasabb kalandok megesnek. Csakhogy Zevin szinte mindent kihoz a témából. A felesége halála után az alkoholba és az önsajnálatban fuldokló A. J. Fikry élete köré izgalmas történet szövődik, ha nem is abban az értelemben, ahogy egy thriller vagy a kötetben is rendszeresen felemlegetett krimi műfaja esetében megszoktuk. Igaz, bűntény itt is akad, hiszen egy este ellopják Fikry féltve őrzött kincsét, egy Poe-verseket tartalmazó nagyon ritka kötetet, mi több egy ismeretlen egy kétéves kislányt hagy a boltjában azzal az üzenettel, hogy szeretné, ha a gyerek bibliofil környezetben nőne fel.

A mogorva könyvmoly életébe ráadásul még egy kicsit habókos könyvügynök hölgy is betoppan, akivel először nagyon gorombán bánik, majd utána jelentős, évekre szóló feladatot ad számára, hogy meghódítsa. Szóval kalandlehetőség van itt bőven, de a mogorva könyvesboltos életén keresztül sokkal inkább az emberi kaland mélységei és magasságai kerülnek elő a könyv hasábjain, sok humorral és nem kevés érzelemmel fűszerezve.

Szerelem, párkapcsolati válság, gyereknevelés, beilleszkedés a közösségbe, betegség – antihősünk végül is kiállja a próbát, története pedig kiváló alibit szolgáltat a szerzőnek ahhoz, hogy rendszeresen felhívja a figyelmet az írott szó és a könyvek kínálta, semmi mással nem pótolható öröm fontosságára – szerencsére egyáltalán nem szájbarágósan. Hősünk például így magyarázza el a gyámhatóságnak, miért is jó ötlet épp őrá rábízni a magára hagyott kisgyereket: „Nos. Amerikai irodalomból akartam doktorálni, mielőtt megnyitottam ezt a könyvesboltot. Edgar Allan Poe volt a fő témám. Az Uscher-ház vége elég jó példája annak, mit nem szabad csinálni egy gyerekkel.” Zevin könyve pedig arra, hogy a könyvimádat köré igenis lehet olvasmányos és humoros könyvet köríteni, ami ha nem is remekmű, de téli estéken mindenképp kellemes kikapcsolódást kínál.

(Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly élete. Magnólia, 2014, 237 oldal, 2980 Ft. Fordította: Ballai Mária)