Nem az első csoportos kiállítás a Magnetic Zone, amelyet a milánói Brera Akadémián végzett, Trapaniban dolgozó festőművész, Antonio Sammartano megszervezett. Vállalkozó szellem, akárcsak a budapesti Kiss Zoltán grafikusművész, a ferencvárosi alkotóközösség vezetője és a Galéria IX-XI tárlatainak egyik rendezője.
A ferencvárosi közösség éppen úgy szeretné nemzetközi kapcsolatait bővíteni, mint a trapani festők, a nemzetközi hírű osztrák Hans Schabus Gemeindebau című installációjának létrehozása és a kortárs holland művészek bemutatójának a megrendezése után így jött most létre az olasz–magyar kiállítás. Köszönhetően annak, hogy Kiss és Sammartano egy időben tanult a milánói akadémián, barátságuk még onnan ered.
Vahlverwandschaften, azaz Vonzások és választások – Johann Wolfgang Goethe regényének a címét idézi ez a találkozás, annál is inkább, mivel az egymást vonzó „vegyértékek” a mostani tárlat során tényleg megfelelően ellentétesnek bizonyulnak.
A magyar művészek művei igazi őszi hangulatot hoztak a kiállítóterembe, sok szürkével, barnával, némi lehangoltsággal. Szót kell ejteni Szabó Ábel komor Májusáról vagy Hatházi László Kirakat Párizsáról, amely valóban a kirakatban függ, s annyira helyspecifikus alkotásnak tűnik, hogy még az épület pinceablakát is felfedezhetjük kompozíciója alsó részén.
Kerekes Gábor Édenje világvárosok markáns motívumaiból gyúr össze egy fenyegetően egyhangú metropolist, Horváth Dániel Homo passanger című videóján pedig hiába próbál kapcsolatot teremteni pesti polgártársaival, mindenki némán megy el mellette. Egyetlen igazán színes mű van az anyagban, Kiss Zoltán és Domián Gyula közös alkotása, a Russian Soldier in Budapest 2014, ami viszont még akkor sem vidító, ha ellenpontozza a szürkeséget.
Magyar kollégáikkal szemben az olaszok igazán sokszínű összeállítást mutatnak be. Leonardo Nobili igazi Yves Klein-kékeket prezentál szitaszerűen áttört felületein, Sammartano ultramarin foltjai nagy gesztusok eredményeként születtek meg. Mauro Lovi három fája minimálprogramról beszél, de visszakapart felületei érdekesek, Giovanna Fra Lessico Naturaléjának nyers lenvásznon megjelenő színfoltjai a japán tusfestmények, akvarellek könnyedségét idézik.
Mi a színes és mi nem az? A művek két csoportját Franco Mazzucchelli festő-, szobrászművész, a milánói Brera Akadémia tanárának két munkája köti össze, két felfújható festmény a Bieca decorazione sorozatból, amelyen a legutóbbi években dolgozik. A cím zord, komor dekorációt jelent, de zordságról egyáltalán nincs szó a geometriai alapformákból épülő művek esetében. Első rápillantásra is hatnak arányaikkal, formai ellenpontjaikkal – a figyelmes szemlélő azonban a műalkotás születésének és hatásmechanizmusának a titkaira is rácsodálkozhat.
(Magnetic Zone, Galéria IX-XI. Látogatható november 26-ig.)
