A rákról szóló könyvek legtöbbjében – legyen az visszaemlékezés vagy fikció – a főhősök küzdenek a betegséggel, tovább akarnak élni. Ha nem sikerül, úgy értelmezzük: alulmaradtak a küzdelemben. Xue Yanping (Hszüe Jen-ping) kínai írónő könyve azért is különleges, mert olyan főhőst mutat be, aki kezdettől végzetének tekinti a betegséget, mert negyvenévesen úgy érzi: ő már alulmaradt az élet elleni küzdelemben és az a sorsa, hogy meghaljon és elfogadja a halált. Csak a szerelemről nem mond le sosem. – Azért írtam ilyen regényt, mert a korom előrehaladtával rájöttem, hogy nem vagyunk urai, irányítói az életünknek. Fiatal koromban erősnek éreztem magam. Aztán rájöttem, hogy nincs olyan erő, ami kontrollálni tudná ezt a világot. Sem emberi, sem az emberinél nagyobb erőben nem hiszek, ami képes lenne erre – mondja Yanping.
Az írónőről úgy tartják a kritikusai, hogy első könyvei után egy férfias, kemény hangot talált meg, ami később sem hagyta el. A 21 gramm szerelemre ez kevésbé igaz. Már csak az egyes szám első személyű, női elbeszélő miatt is inkább nőies hangú mű született. – Sok orvos ismerősöm volt fiatalkorom óta, akik beszéltek nekem a munkájukról, a betegeikről. Néha utánanéztem a betegségeknek is, de igazán a beteg ember mentális állapota érdekes nekem. A 21 gramm szerelmet „testpolitikai” regénynek szoktam nevezni. Ez azt jelenti, hogy a betegségnek az én olvasatomban elsősorban az egyéni szabadsághoz van köze. Ha beteg vagy, elveszíted a jogodat a normális életre. Kórházba kell menned, nincs más választásod. A családod, a barátok és az orvosok egyaránt kényszerítenek erre. Egy barátom, egy híres professzor hozzáállása nagyon elgondolkodtatott: azt mondta, ha nagyon beteg lesz, nem megy kórházba, hanem visszavonul majd egy szép helyre, és ott hal meg. Zavarta, hogy csak egy választása van. Szerintem ez a fontos társadalmi vetülete a 21 gramm szerelem történetének.
Xue Yanpingnek elmondása szerint nem esett nehezére Budapestre költözni és maga mögött hagyni a kínai mindennapokat, de a kezdet nehéz volt a városban: a nyelvet nem ismeri, a kultúra és az életstílus is idegen volt neki. – Több könyvet is elkezdtem, mióta itt vagyok, de egyikbe sem lendültem bele annyira – meséli. A következő könyvét, ha kész lesz, először otthon publikálja. A kínai kiadótól, ahol szerkesztőként dolgozott, különben is távozott. – Kínában bonyolult helyzetbe kerültek a kiadók. A politikai rendszer ennek csak az egyik oka. A fő ok mostanában inkább az, hogy megjelentek a piacon a magánkiadók, és az államiak nem képesek felvenni velük a versenyt. Olyan reklámerő áll mögöttük, ami tömegeket tud megmozgatni és amivel az állami kiadók nem rendelkeznek – mondta Xue Yanping.
Ilyen állami kiadó az is, ahol ő dolgozott. Közben saját könyveket is írt, összesen tizenegyet, 2012-ben jelentős irodalmi díjat kapott, a Lao Sö-díjat. A könyvei többnyire a kínai jelenről és közelmúltról szólnak. Mindegyik elárul valamit Kína kevésbé ismert, a legtöbb európai számára pedig szinte biztosan ismeretlen arcáról: a vidéki szegénységről, a pekingi hutongok zárt világáról vagy a hatvanas évek éhezéseiről. Mégsem ezekkel próbálkozott először a magyar könyvpiacon. – A 21 gramm szerelemnek talán a legegyszerűbb a nyelvezete a könyveim közül. Könnyen olvasható, sokan azt mondták róla, hogy egy éjszaka alatt, folyamatosan olvasták végig – árulta el. Xue Yanping úgy keresett magyar kiadót, hogy lefordíttatta a könyv néhány oldalát, és elküldte kiadóknak, közülük a Libri jelentkezett elsőként ajánlattal.
Az írónőről úgy tartják a kritikusai, hogy első könyvei után egy férfias, kemény hangot talált meg, ami később sem hagyta el. A 21 gramm szerelemre ez kevésbé igaz. Már csak az egyes szám első személyű, női elbeszélő miatt is inkább nőies hangú mű született. – Sok orvos ismerősöm volt fiatalkorom óta, akik beszéltek nekem a munkájukról, a betegeikről. Néha utánanéztem a betegségeknek is, de igazán a beteg ember mentális állapota érdekes nekem. A 21 gramm szerelmet „testpolitikai” regénynek szoktam nevezni. Ez azt jelenti, hogy a betegségnek az én olvasatomban elsősorban az egyéni szabadsághoz van köze. Ha beteg vagy, elveszíted a jogodat a normális életre. Kórházba kell menned, nincs más választásod. A családod, a barátok és az orvosok egyaránt kényszerítenek erre. Egy barátom, egy híres professzor hozzáállása nagyon elgondolkodtatott: azt mondta, ha nagyon beteg lesz, nem megy kórházba, hanem visszavonul majd egy szép helyre, és ott hal meg. Zavarta, hogy csak egy választása van. Szerintem ez a fontos társadalmi vetülete a 21 gramm szerelem történetének.
| |
| Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet |
Xue Yanpingnek elmondása szerint nem esett nehezére Budapestre költözni és maga mögött hagyni a kínai mindennapokat, de a kezdet nehéz volt a városban: a nyelvet nem ismeri, a kultúra és az életstílus is idegen volt neki. – Több könyvet is elkezdtem, mióta itt vagyok, de egyikbe sem lendültem bele annyira – meséli. A következő könyvét, ha kész lesz, először otthon publikálja. A kínai kiadótól, ahol szerkesztőként dolgozott, különben is távozott. – Kínában bonyolult helyzetbe kerültek a kiadók. A politikai rendszer ennek csak az egyik oka. A fő ok mostanában inkább az, hogy megjelentek a piacon a magánkiadók, és az államiak nem képesek felvenni velük a versenyt. Olyan reklámerő áll mögöttük, ami tömegeket tud megmozgatni és amivel az állami kiadók nem rendelkeznek – mondta Xue Yanping.
Ilyen állami kiadó az is, ahol ő dolgozott. Közben saját könyveket is írt, összesen tizenegyet, 2012-ben jelentős irodalmi díjat kapott, a Lao Sö-díjat. A könyvei többnyire a kínai jelenről és közelmúltról szólnak. Mindegyik elárul valamit Kína kevésbé ismert, a legtöbb európai számára pedig szinte biztosan ismeretlen arcáról: a vidéki szegénységről, a pekingi hutongok zárt világáról vagy a hatvanas évek éhezéseiről. Mégsem ezekkel próbálkozott először a magyar könyvpiacon. – A 21 gramm szerelemnek talán a legegyszerűbb a nyelvezete a könyveim közül. Könnyen olvasható, sokan azt mondták róla, hogy egy éjszaka alatt, folyamatosan olvasták végig – árulta el. Xue Yanping úgy keresett magyar kiadót, hogy lefordíttatta a könyv néhány oldalát, és elküldte kiadóknak, közülük a Libri jelentkezett elsőként ajánlattal.
