A magyar polgári vendéglátás aranykorát, a XIX. század végétől a második világháborúig tartó történetét mutatja be a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) szerdán nyílt új, állandó kiállítása, amelynek kurátorai Saly Noémi és Németh Szandra muzeológusok voltak. Tíz év és két költözés után így végre ismét teljes pompájában mutatkozhat meg a nagyközönség előtt az intézmény kultúr- és művelődéstörténeti gyűjteménye. – A hazai vendéglátás a századelőn még az együttlét megélésének örömét szolgálta. Tempója lassúbb volt, mint ma. A valaha volt vendéglátás a közösségi élet alkalmát teremtette meg, társas összejövetelek színhelyét, találkozások, beszélgetések és a valahova tartozás élményét adta – fogalmazott Cseri Miklós a tárlat megnyitóján.
Karinthy Frigyes egykoron úgy gondolta: a vendégnek kétszer örül az ember. Amikor jön, és amikor megy. Ez legalább a hosszú évtizedek alatt mit sem változott. Ahogy az élet sok más területe, úgy a vendéglátás is megsínylette a második világháború utáni kemény időszakot. Ebben is talán most kezdünk magunkra találni, újra fontossá válik, hogy az étkezésnek, a vendégségeknek megadjuk a módját. Hogy kicsit visszavegyünk a tempóból és odafigyeljünk egymásra. Az MKVM-ben most megnyílt tárlat, amely a XIX. század végi és XX. század eleji otthoni és hivatásszerű hazai vendéglátás tereit mutatja be, de átfogó képet ad arról is, hogy a magyar gasztronómia mennyire sokrétű és cizellált volt abban az időben.
Mindez a tárgyakon keresztül sejlik fel: láthatunk Express fagylaltgépet, porcelán kekszsodrófát, rákállványt, forró virsli tálalására alkalmas díszes porcelántartót, szőlőmosót, gyöngyház porcukorszórót, krampampulis kristálykelyhet, szalvétaprést, de megtalálhatók a kor nagy cukrászdáinak stílusos ajándékdobozai, az éttermek reklámajándékai is. Fontos kordokumentumok is színesítik a képet: ott van például a Piritós Asztaltársaság tagsági levele, a kávéházi alkalmazottak fizetési listája vagy Budapest székesfőváros kávéházi árbíráló okmánya. Megelevenedik egy korabeli szálloda, egy kávéház és egy étterem is, valamint egy cukrászda a cukrászműhellyel együtt. A korabeli mulatók és fürdőhelyek világát is megidézik, sőt azt is bemutatják, akkoriban milyen kiszolgálás működött a vonatokon és a hajókon. Egy középpolgári lakás vendégei lehetünk: végigjárhatjuk a konyhát, a kamrát, láthatjuk, mekkora tisztelettel volt a kor embere a vasárnapi családi ebéd iránt.
A múzeumba látogató iskoláscsoportoknak, családoknak több interaktív résszel gazdagították a kiállítást. A gyerekek megismerkedhetnek a kor neves szállodáival, kávéházaival és éttermeivel, a szobalányok, a londinerek, a séfek vagy a sommelier-k munkájával. Tesztelhetik a borral kapcsolatos ismereteiket, fűszereket illatozhatnak, elleshetik az igazi Jókai-bableves, a palócleves vagy a dobostorta titkát is.
Karinthy Frigyes egykoron úgy gondolta: a vendégnek kétszer örül az ember. Amikor jön, és amikor megy. Ez legalább a hosszú évtizedek alatt mit sem változott. Ahogy az élet sok más területe, úgy a vendéglátás is megsínylette a második világháború utáni kemény időszakot. Ebben is talán most kezdünk magunkra találni, újra fontossá válik, hogy az étkezésnek, a vendégségeknek megadjuk a módját. Hogy kicsit visszavegyünk a tempóból és odafigyeljünk egymásra. Az MKVM-ben most megnyílt tárlat, amely a XIX. század végi és XX. század eleji otthoni és hivatásszerű hazai vendéglátás tereit mutatja be, de átfogó képet ad arról is, hogy a magyar gasztronómia mennyire sokrétű és cizellált volt abban az időben.
| |
| Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet |
Mindez a tárgyakon keresztül sejlik fel: láthatunk Express fagylaltgépet, porcelán kekszsodrófát, rákállványt, forró virsli tálalására alkalmas díszes porcelántartót, szőlőmosót, gyöngyház porcukorszórót, krampampulis kristálykelyhet, szalvétaprést, de megtalálhatók a kor nagy cukrászdáinak stílusos ajándékdobozai, az éttermek reklámajándékai is. Fontos kordokumentumok is színesítik a képet: ott van például a Piritós Asztaltársaság tagsági levele, a kávéházi alkalmazottak fizetési listája vagy Budapest székesfőváros kávéházi árbíráló okmánya. Megelevenedik egy korabeli szálloda, egy kávéház és egy étterem is, valamint egy cukrászda a cukrászműhellyel együtt. A korabeli mulatók és fürdőhelyek világát is megidézik, sőt azt is bemutatják, akkoriban milyen kiszolgálás működött a vonatokon és a hajókon. Egy középpolgári lakás vendégei lehetünk: végigjárhatjuk a konyhát, a kamrát, láthatjuk, mekkora tisztelettel volt a kor embere a vasárnapi családi ebéd iránt.
| |
| Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet |
A múzeumba látogató iskoláscsoportoknak, családoknak több interaktív résszel gazdagították a kiállítást. A gyerekek megismerkedhetnek a kor neves szállodáival, kávéházaival és éttermeivel, a szobalányok, a londinerek, a séfek vagy a sommelier-k munkájával. Tesztelhetik a borral kapcsolatos ismereteiket, fűszereket illatozhatnak, elleshetik az igazi Jókai-bableves, a palócleves vagy a dobostorta titkát is.
