A nagy háborúra emlékeznek a Vigadóban

A tárlat kortárs alkotóművészek szemével láttatja az első világháború tragikumát.

A január 18-ig látogatható kiállításon szobrok, plasztikák, akvarellek, fotók és installációk – mások mellett Prutkay Péter, Schrammel Imre, Megyer Márta és Kelecsényi Csilla alkotásai – láthatók.

„A világ, Európa és benne Magyarország az első világháborúra emlékezik ezekben az években” – tolmácsolta Hende Csaba honvédelmi miniszter, a tárlat fővédnöke szavait Kun Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a kiállítás megnyitóján.

A statisztikák, a veszteségadatok, a felhasznált anyagmennyiség és a hadászati térképek nem tudják igazán érzékelhetővé, befogadhatóvá tenni elődeink pokoljárását, szenvedését és gyötrelmét, illetve felemelő pillanatát, erre csak a művészet képes. „A művészet küldetése, hogy az igazat mondja el, ne csak a valódit” – hangoztatta.

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy a tárlaton látható remekművek azért különösen érdekesek, mert fájdalomból születtek. Kiemelte: 1914-et még 1939, majd 1956 is követte, és Magyarország mindhárom kataklizmában egyedül maradt.

Hozzátette: szimbolikusnak érzi, hogy ebben az épületben rendezték meg az első világháborúra emlékező kiállítást, hiszen a Pesti Vigadót ötször gyújtották fel, bombázták le és lőtték szét, majd az 1970-es években is mindent megtettek a modernista építészek, hogy  az épület belülről tönkremenjen. „Miután elsírtuk, elbánkódtuk szüleink, nagyszüleink pusztuló világát, mi egy épülő, kiteljesedő világba indulunk el.”

Szakály Sándor történész, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy azok az alkotók, akiknek műveit a kiállításon láthatják az érdeklődők, hosszú évtizedekkel később megelevenítik azt a világot, amelyről keveset lehetett szólni. Hozzátette, hogy ez a kiállítás számára az értékek megtartását jelenti, ragaszkodást a honhoz, valamint emlékállítás azoknak, akik életüket adták a hazáért.

A kiállítás gondolata Prutkay Péter képzőművésztől, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjától származik – mondta el P. Szabó Ernő művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora. A kurátortárs Prutkay Péter elképzelése volt az is, hogy a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának tagjain kívül a kiállításra meghívást kapjanak a Film- és Fotóművészeti és az Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat azon tagjai is, valamint néhány olyan más alkotó is, akiknek érvényes mondandójuk van a témával kapcsolatban.

„A centenárium alkalmat kínál néhány olyan mű bemutatására is, amelyek ugyan korábban születtek meg, de a tematikus tárlat összefüggésrendszerébe helyezve mintegy a művek párbeszédének katalizátoraként működhetnek” – fűzte hozzá P. Szabó Ernő.

„Ilyen mű például Deim Pál Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére című plasztikája, amelynek alternatív címe is van: A hazáért meghalt hősök és áldozatok emlékére. Róluk van szó ezen a kiállításon. Azokról, akiknek emlékművét, ahogyan Balla András fotósorozata mutatja, lassan-lassan benőtte a borostyán.”

A tárlaton megtekinthető művek között szerepel egyebek mellett Véssey Gábor a katona történetét megidéző festménysorozata, a névtelen harcos auráját határolja körül az üres hadikórházi ágy fölött-körül Barabás Márton installációja. Jakobovits Miklós, M. Novák András, Megyer Márta, Kéri Bálint Bence, Szunyoghy András alkotásain egyenruhadarab, átlőtt sisak, fedezékben hagyott lőszeresláda emlékeztet azokra, akik egy-egy gyilkos roham előtt viselték, használták.