– Hosszú út vezetett a Mesékbe zárt titok megjelenéséig.
– A párom, aki szemorvos, nyolc éve minden évszakban a máltaiak önkéntes orvoscsoportjával Csángóföldre utazik, hogy ott gyógyítson. Idén nyáron jött el a pillanat: csatlakoztam hozzájuk, és két hetet együtt töltöttünk ezer kilométerre az otthonunktól. Ő hívta fel rá a figyelmem, hogy a Szeret mentén (Etelköz–Csángóföld) feladatom van, az ott élő árva gyermekeknek nagy szüksége lenne a mese gyógyító erejére. Vittük magunkkal lányunkat és fiunkat, de elkísért minket meseterapeuta kolléganőm és férje, Tátrai Vanda és Balázs Péter is. Közösen vezettük a mesetábort. Nyolc-tizenkét éves árva és félárva gyerekekkel foglalkoztunk, akiket a nagyszüleik nevelnek. A szülők Spanyolországba utaztak dolgozni, évek óta nem tértek vissza. A nagyszülők is éhbérért, látástól vakulásig dolgoznak, erejükből már nem futja, hogy a gyerekekkel foglalkozzanak. A program összeállításában nagy segítségünkre volt a gyermekek magyartanárnője, aki megosztotta velünk, hogy milyen hiányokban szenvednek, milyen lelki mintázatokra keressünk mesei párokat: éhség, magány, félelem, anyanélküliség, elhagyatottság. A meséken keresztül olyan dolgokat szerettünk volna nekik megmutatni, amelyek őket is körülveszik, hogy miként töltekezzenek a természet, a közösség erejéből. Azt, hogy felismerjék magukban a teremtés képességét. Fontos volt, hogy a saját példánkon keresztül megmutassuk nekik, hogy a család élő, működőképes közösség. Megérezzék a legkisebb közösség erejét, szeretetét. Ha ez a tapasztalat az életük során akár egy képként, érzetként visszatér, akkor már ezért megérte, hogy találkozhattunk velük.
– Milyen emlékezetes pillanatokat őriz erről a táborról?
– Balázs Péter természetművészetet tanít az egyetemen, az ő kezdeményezésére hidat próbáltunk építeni a gyerekekkel a patak fölé. Az első pár napban teljes kudarcot vallottunk. Nem értették, hogy közösen is létre lehet hozni valamit, hogy támaszkodhatok a másikra. Megriadtak, ha hozzájuk szólt egy felnőtt. A tábor végén újra próbálkoztunk: felemelő érzés volt látni, hogy elkezdtek bízni egymásban, elfogadták a segítséget. Ez a történet szépen példázza, hogy milyen utat jártunk be közösen. Vittünk nekik gyöngyöket is, hogy emlékbe készítsenek maguknak nyakláncot vagy karkötőt. Az első darabokat nekünk fűzték a legszebb gyöngyökből. Eszükbe sem jutott magukra gondolni. Nagyon tiszta szívűek, közel állnak az égi erőkhöz.
– És hogyan született meg a lemez ötlete?
– Amikor visszatértünk, nem találtam a helyem a régi életemben. Súlytalannak éreztem mindent, ami itt történik. Ezeknek a gyerekeknek olyan erős a sorsa, hogy szégyelltem magam a saját életemben. Szégyenteljesek voltak a gondjaim is. Szerettem volna tenni értük. Először ki akartam költözni. Ez most persze már abszurdnak tűnik. Boldizsár Ildikó nyitotta fel a szemem: mindenkinek akkora csomagot kell cipelni, amekkorát elbír. Rájöttem, hogy nem tudnék kinn élni Csángóföldön, az nem az én utam. Az, hogy megcsináljam ezt a lemezt, azt viszont elbírom. Olyan volt ez nekem, mint amikor gyermeket hord a szíve alatt a nő. Épp kilenc hónapja, hogy megszületett egy álom a lelkemben. Ezzel a meseterápiás albummal a látszólag eltérő életgombolyagjaimat szerettem volna összeszőni: azt a tudásomat, amelyre színésznőként tettem szert, azt, ahogy az anyaságomból fakadóan ismerem és értem a gyermekek nyelvét és azt a tudást, amelyet Boldizsár Ildikó meseterapeuta révén megtanulhattam. A leghőbb vágyam, hogy ez a hanganyag eljusson oda, ahol a legégetőbb szükség van rá. Született a lemez dalaiból, meséiből egy műsor, egy meseterápiás program, amelyet szívesen vinnénk meghívásra a mélyszegénységben élő gyermekekhez, a határon túli magyar gyerekekhez, a kórházakba és a nevelőotthonokba. Végezze el a mese a lelkekben azt a megerősítést, hogy az élet célja nem csupán a látható – anyagi – testi út megélése, sokkal inkább a lélek nemesebbé csiszolása és a test-lélek-szellem egységének keresése.
– Boldizsár Ildikó Methamorphoses meseterápiás módszere segítségével tíz mesét válogatott össze a világ különböző tájainak népmesekincséből.
– Ahogy a lemez ajánlásában megfogalmaztam, a mesegyűjtemény fabulái a lélek nyelvén, a mesék szimbolikus képein és az eközben átélt érzeteken keresztül tanítanak már-már veszendőbe menő erényekre: a természet erőinek tiszteletben tartására, állhatatosságra, tisztaszívűségre, a bátorság és vidámság titkaira, arra, hogy a szeretet minden felett áll. Nagyon nehéz munka volt megtalálni az egyensúlyt. Hogy akkora terjedelme legyen, amelyet egy gyermek is nyugodtan végig tud hallgatni. A világ meséinek kapuit népi mondókák, valamint a Darvas Kristóf által új életre keltett népdalok nyitják meg, amelyeket Okos Viola, az egri Ethnofil zenekar énekese ad elő. A lemezt a Kaláka.hu-n és a Mesékbe zárt titkok Facebook-oldalán lehet megrendelni, az eladás bevételéből a moldvai csángó gyermekek meseterápiás gondozását, táboroztatását támogatjuk. Ez hosszú távú misszió, nem szeretnénk elengedni a kezüket.
– Boldizsár Ildikó módszerével hogyan találkozott?
– Kislányom születésekor újra elkezdtem meséket olvasni. Éreztem, hogy szeretnék komolyabban foglalkozni a megértésükkel. Egyértelmű volt, hogy Boldizsár Ildikót kell megkeresnem, az ő tudása iránymutató számomra. Kétezerféle mesetípus van, amelyek archaikus tudások, képek hordozói. Ezek lefordíthatóak az életünkre, felismerésre juthatunk általuk. Ahogy az életünkben, úgy a mesékben sincs minden rendben. Minden történet lényege, hogy a káoszból rendet teremtsünk. Ha ez sikerül, akkor az ember megtalálja a saját királyságát. Ez az én szellemi utam, ezzel magamat táplálom, ha én teljesebb vagyok, az a családomnak is jó.
– Fontos helyet foglal el az életében a Baltazár Színház is, amely olyan hivatásos társulat, ahol értelmileg sérült színészek játszanak.
– Nem tudom szétválasztani az életemben való szellemi fejlődést a színészi létemtől. Olyan helyzeteket igyekszem keresni egy színházi csapatmunkában is, amit igaznak érzek. Így találkoztam a Baltazár Színházzal is. Elek Dórát, a színház alapítóját gyermekkorom óta ismerem. Amikor megszűnt az állásom kilenc éve az Új Színházban, és ott találtam magam egy kilátástalan helyzetben kisgyermekes anyukaként, akkor hívott el Dóra beszédtanárnak a társulatba, később aztán színészként is játszani kezdtem velük. Óriási ajándék ez is az élettől. A velük való találkozás megerősítette bennem azokat az értékeket, amelyeket mindig iránymutatónak tartottam, de valahogy nem mertem a teljes valójukban felvállalni őket. Ezek az emberek éppoly tiszta szívűek, mint a gyerekek, ugyanúgy a szívükkel léteznek. A színpadon is ártatlanul, önazonosan tudnak jelen lenni. Az általuk kimondott gondolatok más színezetet, pluszértelmet kapnak. Épp ezért nagyon nehéz mellettük játszani, a színészi manírok nem élnek meg a jelenlétük, őszinteségük mellett.
– Gyerekei mindent felülírtak az életében, teljesen átformálták a személyiségét. A színésznő énje ezt hogyan viselte?
– Anyává váltam, ezzel átléptem egy kapun, más életszakaszomban vagyok. Már soha nem lesz semmi olyan, mint annak előtte. Olyan tulajdonságokat kellett magamévá tenni, amiben hiányt szenvedtem: alázat, szolgálat, türelem, önfeladás. Máshová kellett tenni a hangsúlyokat, de ezzel semmi baj sincsen. Soha nem tanultam ennyit az életem során, mint a gyermekeimtől. Semmire nem cserélném el azokat a perceket, amiket a gyermekeimmel tölthetek. Most már a család a bázisom, de fontos, hogy játsszak színpadon. Él bennem az egoizmus és a szenvedély, a szélsőséges érzelmi állapotaim kiélésének vágya. Szoros kapcsolatom van Mészáros Mártával, akinek az elmúlt három rendezésében léphettem színpadra. Jelenleg az Edith és Marlenét játsszuk a Centrál Színházban. A közeljövőben pedig Kőváry Katalinnal készítünk egy rádiójátékot, amit nagyon várok.
