Akkora csomag kell, amekkorát elbírunk

Kecskés Karina színésznő meseterápiás lemezt adott ki, melynek bevételéből moldvai csángó gyermekeket támogat.

– Boldizsár Ildikó Methamorphoses meseterápiás módszere segítségével tíz mesét válogatott össze a világ különböző tájainak népmesekincséből.
– Ahogy a lemez ajánlásában megfogalmaztam, a mesegyűjtemény fabulái a lélek nyelvén, a mesék szimbolikus képein és az eközben átélt érzeteken keresztül tanítanak már-már veszendőbe menő erényekre: a természet erőinek tiszteletben tartására, állhatatosságra, tisztaszívűségre, a bátorság és vidámság titkaira, arra, hogy a szeretet minden felett áll. Nagyon nehéz munka volt megtalálni az egyensúlyt. Hogy akkora terjedelme legyen, amelyet egy gyermek is nyugodtan végig tud hallgatni. A világ meséinek kapuit népi mondókák, valamint a Darvas Kristóf által új életre keltett népdalok nyitják meg, amelyeket Okos Viola, az egri Ethnofil zenekar énekese ad elő. A lemezt a Kaláka.hu-n és a Mesékbe zárt titkok Facebook-oldalán lehet megrendelni, az eladás bevételéből a moldvai csángó gyermekek meseterápiás gondozását, táboroztatását támogatjuk. Ez hosszú távú misszió, nem szeretnénk elengedni a kezüket.

– Boldizsár Ildikó módszerével hogyan találkozott?
– Kislányom születésekor újra elkezdtem meséket olvasni. Éreztem, hogy szeretnék komolyabban foglalkozni a megértésükkel. Egyértelmű volt, hogy Boldizsár Ildikót kell megkeresnem, az ő tudása iránymutató számomra. Kétezerféle mesetípus van, amelyek archaikus tudások, képek hordozói. Ezek lefordíthatóak az életünkre, felismerésre juthatunk általuk. Ahogy az életünkben, úgy a mesékben sincs minden rendben. Minden történet lényege, hogy a káoszból rendet teremtsünk. Ha ez sikerül, akkor az ember megtalálja a saját királyságát. Ez az én szellemi utam, ezzel magamat táplálom, ha én teljesebb vagyok, az a családomnak is jó.

– Fontos helyet foglal el az életében a Baltazár Színház is, amely olyan hivatásos társulat, ahol értelmileg sérült színészek játszanak.
– Nem tudom szétválasztani az életemben való szellemi fejlődést a színészi létemtől. Olyan helyzeteket igyekszem keresni egy színházi csapatmunkában is, amit igaznak érzek. Így találkoztam a Baltazár Színházzal is. Elek Dórát, a színház alapítóját gyermekkorom óta ismerem. Amikor megszűnt az állásom kilenc éve az Új Színházban, és ott találtam magam egy kilátástalan helyzetben kisgyermekes anyukaként, akkor hívott el Dóra beszédtanárnak a társulatba, később aztán színészként is játszani kezdtem velük. Óriási ajándék ez is az élettől. A velük való találkozás megerősítette bennem azokat az értékeket, amelyeket mindig iránymutatónak tartottam, de valahogy nem mertem a teljes valójukban felvállalni őket. Ezek az emberek éppoly tiszta szívűek, mint a gyerekek, ugyanúgy a szívükkel léteznek. A színpadon is ártatlanul, önazonosan tudnak jelen lenni. Az általuk kimondott gondolatok más színezetet, pluszértelmet kapnak. Épp ezért nagyon nehéz mellettük játszani, a színészi manírok nem élnek meg a jelenlétük, őszinteségük mellett.

– Gyerekei mindent felülírtak az életében, teljesen átformálták a személyiségét. A színésznő énje ezt hogyan viselte?
– Anyává váltam, ezzel átléptem egy kapun, más életszakaszomban vagyok. Már soha nem lesz semmi olyan, mint annak előtte. Olyan tulajdonságokat kellett magamévá tenni, amiben hiányt szenvedtem: alázat, szolgálat, türelem, önfeladás. Máshová kellett tenni a hangsúlyokat, de ezzel semmi baj sincsen. Soha nem tanultam ennyit az életem során, mint a gyermekeimtől. Semmire nem cserélném el azokat a perceket, amiket a gyermekeimmel tölthetek. Most már a család a bázisom, de fontos, hogy játsszak színpadon. Él bennem az egoizmus és a szenvedély, a szélsőséges érzelmi állapotaim kiélésének vágya. Szoros kapcsolatom van Mészáros Mártával, akinek az elmúlt három rendezésében léphettem színpadra. Jelenleg az Edith és Marlenét játsszuk a Centrál Színházban. A közeljövőben pedig Kőváry Katalinnal készítünk egy rádiójátékot, amit nagyon várok.