Feltárulnak az ismeretlen tőzsdeügynök titkai

Mestitz Lajos, a bombázás alatt is otthon olvasgató tőzsdeügynök és művészetbarát életéről jelent meg könyv.

Keveset tudunk ma már Mestitz Lajosról, de ez a mérsékelt tudás annál figyelemre méltóbb életről és kulturális örökségről tanúskodik. Ha az életrajzi érdekességekre vetjük tekintetünket, akkor elég csak megemlíteni azt a sajátos életképet, amit Martos Gábor, a Mestitz Lajos műgyűjtői életét feldolgozó, A tőzsdeügynök képei – egy ismeretlen magyar műgyűjtő és kollekciójának története című kötet szerzője idézett fel a könyv november 27-ei bemutatóján.

A háború alatt Mestitz úgy fejezte ki ellenérzését a méltatlan eseményekkel kapcsolatban (nem én akartam ezt a háborút – mondogatta állítólag), hogy nem volt hajlandó az Élysée-palotában található harmadik emeleti lakását elhagyni, otthon ülve gramofonon zenét hallgatott és német nyelvű regényeket olvasott. Pedig kikeresztelkedett zsidóként még inkább veszélyben forgott az élete, de arra a kérdésre, hogyan úszta meg könyve hőse a vészkorszakot, a családot egyébként személyes kötődéseken keresztül is ismerő Martos sem tudott biztos választ adni.

Annyi tudható, hogy a bevonuló oroszok már egy pincében találtak rá, akkor viszont éppen azért nem vitték el, mert a Vörös Hadsereg katonái megsajnálták az általuk „öreg zsidónak” nevezett férfit, aki ekkor valójában még csak a negyvenes éveit taposta. Felmerült a könyvbemutatón az a kérdés is, hogy az értékes gyűjtemény hogyhogy nem keltette fel a zsidó vagyontárgyakat összeírató hatalom figyelmét. Ezzel kapcsolatban Kieselbach elmondta: a gyűjtemény akkor még szinte teljes mértékben kortársi volt, a képek elsősorban dekorációs célt szolgáltak, nem lehetett sejteni, mekkora értéket fog majd egyszer képviselni.

Mestitz egyébiránt nem csak a saját életét nem féltette, hosszú évek munkájával gyűjtött képzőművészeti kollekciója – melyben Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Derkovits Gyula, Czóbel Béla képei szerepelnek – egy része is odaveszett egy bombatalálat következtében. Mestitz 1947-ben törvényesen emigrált, majd elvált feleségétől, nehogy annak kellemetlen körülményekkel kelljen szembenézni a fordulat után disszidensé átminősített férje miatt. Később mindketten külföldön, Svájcban éltek, a képek pedig „kijutottak” valahogy.

Kieselbach Tamás és Martos Gábor

Fotó: Béres Attila

Ez a kijutás szóba került a könyvbemutatóval egybekötött beszélgetésen is, melyet Juhász Anna irodalmár moderált. Kieselbach Tamás galériatulajdonos – aki a Typotex kiadóval együtt bábáskodott a könyv megjelenése körül, egyúttal a kötetbemutató napra rendelkezésre bocsátotta galériáját is, ahol meg is lehetett tekinteni a Mestitz-gyűjtemény megmaradt kincseit – néven nevezte a jelenséget: csempészet. Ez a tevékenység játszik mindmáig kiemelt szerepet a hazai kultúrjavak ki- és behozatalában, köszönhetően a műkincs-kereskedelem törvényi háttere évtizedekre visszanyúló szabályozatlanságának.

A szerencsések, akik megtekinthették aznap a gyűjteményt, eldönthették, egyetértenek-e Kieselbach Tamás értékelésével, aki szerint többségében jó, és néhány esetben kimagaslóan jó műveket tartalmazó válogatásról van szó. Ez utóbbiak közé sorolta például azt a Derkovits-képet, amire gyűjtőként személy szerint neki is fájt volna a foga. Martos Gábor könyve tehát egy olyan gyűjtemény és gyűjtő sorsát dolgozza fel a szerzőre jellemző alapossággal és stílusérzékkel, mely nem mérhető ugyan a legnagyobb hazai példákhoz, de megmutatja, valaha milyen számottevő kultúrkincs halmozódott fel az országban.

(Martos Gábor: A tőzsdeügynök képei. Egy ismeretlen magyar műgyűjtő és kollekciójának története. Typotex Kiadó, 2014, 144 oldal, 2800 Ft)