Ghymes: A zenében még ott az ünnep

A Mátyás-templomban ad karácsonyi koncertet az együttes. Szarka Tamással és Szarka Gyulával beszélgettünk.

– December 5-én este, a turné budapesti állomásán a Mátyás-templomban lépnek fel. A szakrális tér mennyiben befolyásolja az előadást?
– Szarka Tamás: A koncert jellegén nem változtat. A legszebb ünnepet, a karácsonyt ünnepeljük, ugyanúgy, mint eddig mindig, a Mendika című lemezünk anyagával. Természetesen minden helyszín más. Nyilvánvaló, hogy a hely szelleme meghatározza a hangulatot, templomban másként beszél a zenekar – hiszen mi nemcsak zenélünk egy koncerten, hanem beszélünk is a közönséggel. Ezúttal pedig nem akárhol játszunk és beszélünk: a felújított, gyönyörű Mátyás-templomban, amely mindenképpen kiemelkedik terében és szellemiségében egyaránt. De a karácsony ünnepe ugyanúgy megszülethet egy kultúrházban vagy akár egy köztéren is.

– Szálláskereső Mária misztériuma elevenedik meg a műsorban. Mit jelent önök számára ez a történet?
– Szarka Gyula: Koncertturnénkat minden évben advent első vasárnapján kezdjük, idén is így lesz. Karácsonyi dalaink és az egész turné erről a misztériumról szól, arról a csodáról, hogy megszületik az Úr Jézus. Mária elindul, helyet keresve a szüléshez, amely végül olyan helyen következik be, amilyenre senki sem számít. Nem fogadják be sehol, hiába kér bebocsátást, így a kisded az istállóban jön a világra. Nagy tanulság ez mindannyiunk számára. Él bennünk a lépcsőházi gondolkodás, hogy mit kellett volna tennem, mit csinálhattam, volna másként, ha tudtam volna. A gazdag ember, aki nem fogadta be házába Máriát, minden bizonnyal másként cselekszik, ha tudja, hogy ki kéri a segítségét.

– A koncert kapcsán azt írják, a karácsony nem csak a bevásároló központokról szól. Fel lehet még idézni az ünnep igazi szellemét?
– Sz. T.: Szerintem igen. Lehet, hogy eltolódott a hangsúly, és az asztalnak illik roskadnia a bevásárolt csemegék alatt, de az ünnep gyökerei ennél mélyebbre nyúlnak vissza. Az elmúlt évtizedekben talán nem, de a maradék tizenöt- vagy húszezer évben felénk, északon arról szólt ez az időszak, hogy túléljük a telet. Ez volt a legnagyobb tét az évben. A nap lassan elfogyott, ismerjük a regékből: jött a farkas, és felfalta. Az emberiség pedig mindig is megünnepelte, hogy a farkas mégsem nyelte el teljesen a napot, és egyre rövidebbek lesznek az éjszakák. Egyre többet látjuk a napot, egyre több meleget ad, megszületik az új év. Megszületik a kisded. A karácsony erről is szól, még most, 2014-ben is. Persze sokaknak elterelődik a figyelme, hiszen rengeteg a szemét, kívül és belül. Elborít az információáradat, könnyen elveszünk benne, a civilizáció egésze így kapaszkodók után kutat. És vannak még kapaszkodók, az egyik a karácsony csodálatos ünnepe, és benne az egyik legszebb történet, szálláskereső Mária története. Minden vallás hívőinek és a vallástalan embereknek egyaránt rengeteget ad, hiszen ez maga a csoda. Meggyőződésem, hogy az emberek ezzel is találkoznak az ünnep során, nemcsak a bevásárlással.

– Az információáradat dacára megvan a zenében az ünnepi pillanat?
– Sz. Gy.: Személy szerint nekem a karácsonyi koncertsorozat a kedvencem. Különleges pillanat minden szempontból. Amióta évről évre végigéljük ezt a turnét a zenekarral, tökéletesen fel tudunk készülni az ünnepre. És aki eljön a koncertjeinkre, megtapasztalhatja, hogy a zenében még mindig ott van az ünnep.

– Mit várhatunk a koncerten?
– Sz. T.: Szinte szó szerint a Mendika című albumunkat játsszuk el, a Gerenday Ágnes vezényelte Budapesti Ifjúsági Kórus közreműködésével. Vendégként színpadra lép velünk Rudolf Péter, aki a verseimet és egy novellát mond el. Nekünk a koncert már karácsony, a fellépés maga az ünnep.
– Sz. Gy.: Szép hosszú karácsonyunk van minden évben.

– A Mendika egy felvidéki népszokást idéz meg. Mit jelent pontosan?
– Sz. T.: A mendikálás mifelénk a kántálást, a karácsonyi éneklést jelenti. Talán a mendegélés és a kántálás összevonásából keletkezhetett. Főnévként mi használtuk először, az album címében. Szenteste a gyerekek felkerekednek, körbejárják a települést, és dalokkal övendeztetik meg a háziakat. Ez a mai napig élő szokás, főként falun, de városban is előfordul, és nemcsak gyerekek, felnőttek is mendikálnak. A dalért cserébe az énekesek kapnak kis kalácsot, kis itókát, jól is laknak a végére, virágos kedvük is kerekedik.

– Elevenek maradnak ezek a szokások, vagy mindez elvész idővel?

– Sz. T.: Nem vesznek el. Soha nem látom ilyen sötéten a világot. A történelem, a fejlődés, az emberiség teljesítménye hullámzó, de a hagyományainkat sosem felejtjük el. Amíg a Kárpát-medencében magyar lesz, addig énekelni fogják ezeket a dalokat. Remélem, ehhez mi is hozzáteszünk valamit. De nem azért, mert mi ilyen tisztességtudók vagyunk, hanem azért, mert ez a zene gyönyörű.
– Sz. Gy.: Az emlékeink mindig megmaradnak, hiszen bármikor folytathatók. Ma is el lehet indulni mendikálni, újra át lehet élni a régi szokásokat. Én is elmentem a fiammal, megmutattam neki, hogy van ilyen, most pedig már a barátaival járnak mendikálni. A hagyományokat át lehet adni, ez a dolog működik.
– Sz.T.: A legnehezebb mindig első lépés: elképzelni, hogy ez működhet, hogy még ma is meg lehet tenni. Aki még sosem próbálta, csak képzelje el, hogy december 24-ére összehozza a barátait, kinéznek előre címeket, ahol természetesen nem tudnak a jöttükről, hiszen meglepetésnek kell lennie, felkerekednek, végigjárják az utat, és mindenhol elénekelnek két-három gyönyörű karácsonyi dalt, lépcsőházban, kertkapuban, bárhol. Gondoljunk csak bele, a bentiek mit sem sejtve vacsoráznak, és egyszer csak felcsendül a Mennyből az angyal, szerintem ez nem olyan rossz. Csak néhány perc, még be sem kell invitálni az énekeseket, esetleg megkínálni őket egy kis étellel-itallal, és már mennek is tovább. Megható élmény. Boldog karácsonyt azoknak, akik eljönnek a Ghymes karácsonyi koncertjeire, és azoknak is, akik nem!