„Ha szárnyam volna, ezen a vidéken elégetnének”

Az elfeledett költő, Czóbel Minka legendája kel életre Németh Ványi Klári Anarcsi Boszorkányok című könyvében.

Czóbel Minka 1855-ben egy nagybirtokos arisztokrata család gyermekeként született a Szabolcs megyei Anarcson, és ugyanitt hunyt el majd egy évszázaddal később, 1947-ben. Anyja felügyelete mellett elmélyült oktatásban részesült, tanulmányutakat tett Nyugat-Európában, előadásokat hallgatott a párizsi Sorbonne-on, komoly műveltséget szerzett. Szecessziós-szimbolikus költészete miatt sokan a Nyugat előfutárának tartják. A XIX. század utolsó évtizedében sorra jelentek meg a kötetei, ám Czóbel minden irodalmi közösségtől távol maradt, visszavonultan élte életét Anarcson. Az irodalomtörténet így lassan elfeledkezett a költőnőről, napjainkban azonban egyre többen fedezik fel maguknak újra Czóbel Minka különös életét.

– Egy iparművész lánytól hallottam egyszer, aki a népi művészet mintáit felhasználva új textíliákat hímzett, hogy a néprajznak ki kell jönnie a múzeumból, hogy az életünk részévé válhasson – mesélte Németh Ványi Klári. – Újra fel kell fedeznünk a hagyományainkat. Ez motivált, hogy megírjam Czóbel Minka történetét, amely nagyon sokat mondhat a mai olvasóknak is.

Az Anarcsi Boszorkányok Czóbel Minka és Büttner Helén tabuktól sem mentes kapcsolatát idézi meg. – Nagyon divatos lett a téma manapság, a feminista irányzatok képviselői igyekeznek minél részletesebben feltárni kettejük magánéletét, hogy bizonyítsák, a konzervatív költőnő és a német festőművész kapcsolata több volt barátságnál. Én azonban a folklór felől közelítettem meg a történetüket, a legendákat igyekeztem életre kelteni. Czóbel Minka számomra a szövegben vált legendává.

Czóbel Minka és Büttner Helén – avagy Bob, ahogy Czóbel nevezi – kapcsolata levelek, visszaemlékezések, és interjúk során elevenedik meg a regényben. A német festőművész roppant erős karakter volt, igazi kalandor, aki lenyűgözte a költőt. Barátságuk 1890-ben kezdődött és egészen Büttner 1943-ban bekövetkezett haláláig tartott, foglalta össze Németh Ványi Klári. – A konzervatív Czóbel leginkább anyai érzelmeket táplált Büttner iránt. Felülemelkedett a testiségen, több versében is a vágytalan boldogság spiritualitását fejezte ki.

– Költészetében a lírai én szinte mindig boszorkány, vagy tündér. És a falubeliek szemében a gyógyfüvekhez értő, spiritisztákkal kapcsolatban álló költő, aki ráadásul egy nővel élt együtt, a valóságban is leginkább boszorkánynak tűnt. Barátjának, Justh Zsigmondnak írta egy levelében, hogy ha szárnya volna, azon a vidéken biztos, hogy elégetnék. És valóban, a Szatmár megyei peranyagokban brutális részletekre lelhetünk a boszorkányüldözésről.

A regény vegyíti a Czóbel és Büttner levelezése alapján rekonstruálható tényeket a fikcióval. – Sosem tudhatjuk pontosan, mi az igazság, számunkra a múlt már csak értelmezés – fogalmazott a szerző. – A valóság és a fikció aránya a regényben így az én titkom marad. Czóbel egy levelében például a sorok végét eltakarta egy tintafolt, így nekem kellett kitalálnom a mondatok zárlatát. Az írást mindvégig ehhez hasonló játékként fogtam fel.

Németh Ványi Klári Weöres Sándor Három veréb hat szemmel című kötetében talált rá Czóbel Minkára. – Egyből megragadott a világa, egyre mélyebbre ástam magam az életébe, és egy idő után úgy éreztem, meg kell írnom a történetét. A filológiai precizitás távol áll tőlem, lektűrt pedig képtelen voltam írni, így végül az arany középutat választottam. Szórakoztatni szerettem volna, de úgy, hogy közben feltárom a múltunk egy szeletét.

A regény a két nő kapcsolatán keresztül a boldog békeidők és a XX. század első felének viharos történelmét is felidézi. Hol drámai, hol ironikus részletekből rajzolódnak ki az arisztokrácia végnapjai, az osztályharc abszurditásai, vagy épp a folyamatosan velünk élő múlt kitörölhetetlen nyomai. Czóbel Minka nagy idők tanúja volt, amelyek különleges nézőpontból jelennek meg a regényben.

Az élete mellett azonban természetesen a költészete sem elhanyagolható, hiszen a századvég egyik jelentős alkotójáról beszélünk. Kötetei eleinte élénk visszhangot váltottak ki. Rendszeresen írt Kiss József lapjába, A Hétbe, de írásai megjelentek Herczeg Ferenc Új Idők című folyóiratában is, amely a kor legnagyobb példányszámban eladott szépirodalmi hetilapja volt, Ignotus, a Nyugat főszerkesztője pedig meleg hangú levélben méltatta.

– Czóbel Minka lassan újra divatba jön – mondta Németh Ványi Klári. – A Jelenkor Kiadó 2002-ben adta ki az eredetileg 1906-ban megjelent Pókhálók című kötetét, amelyhez Csúnya tündér címmel Márton László írt utószót. Ezzel a kiadvánnyal jött fel újra Czóbel csillaga.

– Fontos, hogy újraértelmezzük az életművét, ám ez esetben nem hallgathatjuk el Czóbel Minka antiszemitizmusát sem, amely leveleiből és műveiből egyértelműen kirajzolódik – hangsúlyozta Németh Ványi Klári. – Efelett nagyon sokan átsiklanak, pedig Tormay Cécile esetéhez hasonlóan, a tabukról is szót kell ejtenünk ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a szerzőről.