A zenei és irodalmi művek szerzőinek jogait kezelő Artisjusnál elkészítették nekünk a jövő évben felszabaduló életművek listáját. Azoknak a szerzőknek a művei válnak közkinccsé 2015-ben, akik 1944-ben hunytak el. A legismertebb név Radnóti Miklósé, az ő alkotásai is szabadon közölhetők, kiadhatók vagy feldolgozhatók lesznek 2015. január elsejétől.
Sajnos nem Radnóti az egyetlen, akinek a művei azért válnak 2015-ben közkinccsé, mert a szerző a vészkorszakban vesztette életét. Auschwitzban lelte halálát például Karácsony Benő. A novellista-regényíró Karácsony a két világháború közti erdélyi irodalom jelentős, de ma már keveset emlegetett figurája, a marosvécsi Helikon-írótalálkozók rendszeres résztvevője volt, könyveit az Erdélyi Szépmíves Céh jelentette meg. Szomory Dezső próza- és drámaírót nem hurcolták el, de ő is meghalt szívrohamban 1944-ben, egy svéd fennhatóság alatt álló házban Budapesten.
Szomorú körülmények között, a budapesti gettóban hunyt el kilencven éves korában Lőw Immánuel is. Orientalista, botanikus, művelődéstörténész, könyvtáros és főrabbi volt, emellett híres volt emlékbeszédeiről, amelyeket magyar történelmi és irodalmi személyiségekről tartott, és könyvben is kiadott. A 2014-es holokauszt-emlékévtől akár az ő gondolatával is búcsúzhatunk: „A nemzet hű fiává nem a származás, nem a fajrokonság, hanem a rokon érzés s a csatlakozó önfeláldozat avat. Nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése” – írta a század elején.
1944-ben hunyt el Gulyás Pál költő, ráadásul fiatalon, 44 éves korában végzett vele betegség. Debrecenben született, ott dolgozott. Fontosnak tartotta, hogy Debrecent vidéki szellemi központként kezeljék. A népi írók szárnyához tartozott, Németh Lászlóval együtt szerkesztette a Válasz című folyóiratot, ahol folytatásokban a Puszták népe is megjelent. Gulyás Pál utolsó éveire és az ekkor született műveire is rányomta bélyegét a magány és a fenyegető történelmi helyzet. A sort jövőre is szomorú történetekkel lehet majd folytatni: 1945-ben Bartók Béla halt meg emigrációban, az ostrom alatt éhen halt Szabó Dezső, Szerb Antalt pedig agyonverték a balfi munkatábor őrei. És meghalt Janovics Jenő, a magyar filmgyártás egyik atyja, az egykori kolozsvári magyar színház – ma román opera – építtetője.
A művek hetvenéves védelmi idejét a szerző halálát követő évtől számolják, tehát a hetvenedik halálozási évfordulót követő esztendőben válnak közkinccsé a szellemi alkotások. Többé nem kell a jogutód engedélyét kérni művek felhasználásához, és vagyoni jogai is elenyésznek. Felhasználáskor a szerző nevét persze továbbra is meg kell jelölni. A közös jogkezelő szervezet a védelmi idő lejárta után is felléphet az ellen, aki a név megjelölése nélkül használ fel egy művet. Ez vonatkozik az átdolgozásokra is. Írói életművek esetében jelentős következmény, hogy műveiket a védelmi idő lejárta után szabadon feltölthetik az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárába, így azok az interneten is korlátlanul, ingyenesen elérhetőek lesznek.
Az írók vagy jogutódaik természetesen a védelmi idő lejárta előtt is dönthetnek úgy, hogy hozzájárulnak egyes műveik digitális közkinccsé tételéhez. A Digitális Irodalmi Akadémia is ilyen alapon teszi közzé ma is élő szerzők műveit. Az Artisjus közlése szerint egy friss tanulmányból kiderül, hogy Európában minden 10 jogdíjkifizetésben részesülő személyből 9 élő szerző, és csak 1 örökös. Ennél is jóval kisebb azon művek aránya, amelyek még a szerző halála után 70 évvel is rendszeresen elhangoznak, kereskedelmi forgalomba kerülnek. A védelmi idő lejárta tehát nem minden esetben bír nagy jelentőséggel. „A gyakorlat azt mutatja, hogy a művek kereskedelmi forgalmát nem lendíti fel a védelem lejárta. Nem valószínű tehát, hogy a könyvesboltban mostantól lényegesen több és olcsóbb Radnóti-kötettel találkoznánk” – írta lapunkhoz is eljuttatott közleményében az Artisjus.
